Marie Curie teste annyira radioaktív volt, hogy egy ólommal bélelt koporsóban temették el

Marie Curie-t ma a radioaktivitás terén végzett úttörő munkájáról ismerjük, amiért nemcsak két Nobel-díjat kapott, hanem a "modern fizi...

Marie Curie-t ma a radioaktivitás terén végzett úttörő munkájáról ismerjük, amiért nemcsak két Nobel-díjat kapott, hanem a "modern fizika anyja" elismerését is. Bár a polónium és a rádium radioaktív elemeinek kutatása tartós tudományos örökséget biztosíthatott számára, ugyanezek az anyagok tartós hatást gyakoroltak a szervezetére is.

Curie nemcsak az első nő volt, aki Nobel-díjat kapott, hanem az egyetlen nő, akit két különböző területen is díjaztak. 1896-ban a francia fizikus, Henri Becquerel felfedezte, hogy az uránsók olyan sugarakat bocsátanak ki, amelyek a röntgensugárzáshoz hasonlítanak a tárgyakon áthaladó képességük miatt.

Ez a felfedezés inspirálta Curie-t, hogy kutatási tézise részeként feltárja Becquerel eredményeit. Férjével, Pierre Curie-vel munkába álltak, és végül 1898-ban felfedezték a rádiumot és a polóniumot, két új radioaktív elemet. Ezek az eredmények ahhoz vezettek, hogy 1903-ban a házaspár megkapta a fizikai Nobel-díj felét. A másik felét Becquerel kapta.

Aztán 1911-ben, sok személyes tragédia után (Pierre Curie hirtelen meghalt 1906-ban), Curie kémiai Nobel-díjat kapott a tiszta rádium izolálásáért. A továbbiakban kutatásait a radioaktív anyagok kémiájának, valamint az orvostudományban való alkalmazásának és tanulmányozásának szentelte.

Valójában Curie munkája nélkül a rákkezeléseink közel sem lennének olyan fejlettek, mint manapság. Az óvintézkedések ellenére az ezen anyagoknak való hosszú kitettsége súlyos következményekkel járt Curie számára.

Marie Curie 1934. július 4-én halt meg aplasztikus vérszegénységben, amelyet sugárzással végzett munkája okozott. Neve ellenére az aplasztikus anémia több, mint pusztán vérszegénység; ez egy ritka vérbetegség, amely akkor jelentkezik, amikor a csontvelő nem tud elegendő új vérsejtet előállítani a szervezet megfelelő működéséhez.

Amikor Curie meghalt, a teste annyira radioaktív volt, hogy ólommal bélelt koporsóba kellett helyezni. Ezt azonban senki sem tudta egészen 1995-ig, amikor a koporsóját exhumálták.

Abban az időben a francia hatóságok a Curie házaspárt a nemzeti mauzóleumba, a Panthéonba akarták költöztetni, tisztelegve a tudományhoz való hozzájárulásukért és a francia történelem ikonjaiként betöltött szerepükért. Az exhumálásért felelős tisztviselők azonban a maradék sugárzás miatt aggályaikkal fordultak a francia sugárvédelmi ügynökséghez, és segítséget kértek a temetőben dolgozók védelmére.

Amikor megközelítették a sírját, normál sugárzási szintet észleltek a levegőben, ami aztán a sír kinyitásakor megemelkedett (bár nem nagy mértékben). Először úgy tűnt, hogy Marie Curie koporsója fából készült, de amikor kinyitották, azt találták, hogy 2,5 milliméteres ólommal van bélelve.

Curie testének későbbi vizsgálata feltárta, hogy rendkívül jól megőrzött, és csak kismértékű alfa- és béta-szennyeződést észleltek. A Journal of British Society for the History of Radiology folyóirat szerint ennek valószínűleg az az oka, hogy Curie lépéseket tett a sugárzásnak való kitettség korlátozása érdekében a későbbi életében.

A felszereléséről azonban ezt kevésbé lehet elmondani. 100 év után sok holmija, beleértve a bútorokat, szakácskönyveket, ruhákat és laboratóriumi jegyzeteket, rendkívül radioaktív maradt. Ez utóbbiakat valójában ólommal bélelt dobozokban tárolják a Francia Nemzeti Könyvtárban, Párizsban.

Az ezekhez a tárgyakhoz való hozzáférés kérésekor a látogatók kötelesek aláírni egy felelősségvállalási nyilatkozatot, és védőruházatot kell viselniük a rádium-226-nak való kitettség megelőzése érdekében.

Tekintettel arra, hogy ennek az izotópnak a felezési ideje körülbelül 1600 év, valószínű, hogy ezek a fontos dokumentumok egy hatalmas örökség ártalmas emlékeztetői maradnak. (1)

(1) - https://www.iflscience.com/marie-curies