Így működtek a középkori vécék a kastélyokban

A középkori vécé vagy latrina primitív dolog volt, de egy kastélyban az ember egy kicsit több kényelmet és minden bizonnyal sokkal több terv...

Középkori nekromancia: A démonok irányításának művészete

A középkori emberek természetfeletti hiedelmei - a manóktól és tündérektől az emberrablásokig és az élőhalottakig

Középkori szerzetesek véletlenül rögzítették a történelem legnagyobb vulkánkitöréseit

A középkori vécé vagy latrina primitív dolog volt, de egy kastélyban az ember egy kicsit több kényelmet és minden bizonnyal sokkal több tervezési erőfeszítést találhat, mint máshol.

A praktikumot, a magánéletet és a hatékony hulladékkezelést mind-mind figyelembe vették, és a romos középkori kastélyok egyik legszembetűnőbb és legkönnyebben beazonosítható vonásai még ma is a külső falakból kiálló latrinák.

A vécéket rendszerint a falakba építették be, melyek kinyúltak, és az esetleges hulladék a várárokba került. Néha a hulladék közvetlenül a folyóba jutott, ám néhány kastélyban ehelyett közvetlenül az udvarra vagy egy toronyból ürültek a latrinák, míg mások kényelmesen lógtak a sziklafalak fölött.

A vécét alkotó kiálló falazatot alulról támasztották meg, vagy a torony és a fal találkozásánál illesztették be. Egyes hulladékaknák rövidek voltak, míg mások szinte a földig értek. Ez utóbbi esetben veszélyes tervezési jellemzőnek bizonyulhatott, ha a várat ostromolták.

Egy másik terv az volt, hogy a külső falon vécé-szinteket helyeztek el, ahol az aknák ugyanarra a gyűjtőhelyre szállították a hulladékot. A földszintes épületekben is voltak vécék, és ezekben kőből készült csatornák voltak a hulladék elvezetésére.

Az ilyen gyűjtőhelyekről vagy általában az árokból származó hulladékot valószínűleg a helyi gazdák gyűjtötték össze, hogy trágyaként használják fel. Amikor a kastélyok az i.sz. 14. századtól nagyobbak és kényelmesebbek lettek, a kényelmi szolgáltatások száma ennek megfelelően növekedett.

Belülről a vécét egy mélyedésbe vagy egy fali kamrába helyezték el. Néha egy rövid, keskeny átjáró vezetett a vécéhez, gyakran derékszögű kanyarral a nagyobb privát szféra érdekében. A fallal elválasztott vécépárok sem voltak ritkák, és ezek ugyanazon a hulladékcsatornán osztoztak. A várúr és a kastélypap kamrájában gyakran volt magán latrina, benne szükség esetén egy kamraedény is, ami mindegyiknek tartozéka volt.

A vécéülőke a falazatban lévő lyukat takaró fapadból készült. A fát általában négyszögletes vagy kulcslyuk alakú nyílással látták el. Szénát, füvet vagy akár mohát használtak vécépapírnak. Ezek a vécék azonban veszélyes helyek is voltak, mert a széna meggyulladhatott, vagy az emberek beleeshettek az aknába.

Ezen kívül néhány vécének volt ablaka is, hogy bejusson a friss levegő, amely ugyanezen okból nem volt redőnyös, mint egy kastély többi ablaka. Lehetséges, hogy a padlón rózsát, aromás gyógynövényeket és virágokat szórtak szét, hogy elriasszák a kártevőket és kellemesebb illatot biztosítsanak. A falakat néha mészvakolattal láttk el, ami maximalizálta a kis ablakból érkező fényt, és elpusztította a baktériumokat.

A vécét vagy egy egyszerű vödör vízzel, vagy az aknán leeresztett vízzel öblítették, vagy úgy, hogy a szennyvizet elvezették a konyhai mosogatóból. Ritkábban az esővizet a latrina feletti ereszcsatornákból vezették el, amelyeket egy ciszternába is összegyűjthettek, majd időnként kinyitották a vécéakna öblítésére.

Végül piszoárok is voltak. Háromszög alakú lyukak voltak, amelyeket néhány toronyfalba építettek, így a védőknek nem kellett sokáig elhagyniuk az állásukat.

A magánélet és a diszkréció fogalma láthatóan a nemesi vécékből eredt, míg az átlagemberek csoportosan, gond nélkül használtak vécét, sőt, ez egyben lehetőség volt a társasági életre is. (1)

(1) - https://www.vintag.es/2021/07/medieval-castle-toilet.html