A vivianit egy olyan kristály, amiről sokan nem is tudják, hogy létezik, és emberi testen is növekedhet

A fantasy műfaj kedvelői valószínűleg hozzászoktak a különleges kövek vagy kristályok gondolatához, amelyek ősi holttesteken keletkeznek, és...

Fizikusok egy olyan új fotonforrást fejlesztettek ki, amely lehallgathatatlan kommunikációt tesz lehetővé

Fizikusok egy új anyagi állapotot fedeztek fel, amely forradalmasíthatja a jövő elektronikáját

A kristálykoponyák eredetének rejtélye és természetfeletti erejük bizonyítékai

A fantasy műfaj kedvelői valószínűleg hozzászoktak a különleges kövek vagy kristályok gondolatához, amelyek ősi holttesteken keletkeznek, és valamiféle misztikus tulajdonsággal büszkélkedhetnek, de tudtad, hogy léteznek igazi nekrokristályok a világon?

Mi az a vivianit?

A vivianit egy ritka foszfát ásvány, melyet szerves anyagokon, például fosszilis kagylókon, állati hulladéklerakódásokon, sőt bomló testeken is megtaláltak.

A gyönyörű és élénk színű szerkezetéről jól ismert kristály vasban gazdag üledékekben alakul ki, amelyek csontokat, korhadó fát és egyéb szerves maradványokat tartalmaznak, különösen agyagban és homokkőben. Hidrotermikus lerakódásokban és foszfátban gazdag gránit pegmatitokban is megtalálhatók - durva szerkezetű magmás kőzetben, egymásba illeszkedő kristályokkal.

A kristály rendkívül törékeny, és frissen kialakulva gyakran halványfehér vagy átlátszó, de színe valójában megváltozik, ha fény éri. Ezt az oxidáció okozza, amely tovább sötétíti a kristályt a kék árnyalataival sötétebb zöldre és lilára, végül pedig mély lilás feketére.

Miért képződik vivianit a holttesteken?

Nos, itt a kulcs a vas, a víz és a foszfát közötti kölcsönhatás. Testünk bőven tartalmaz foszfátot, különösen a fogainkban és csontjainkban, amely a lebomlás során a környezetbe kerül. Ritka körülmények között, ahol a környező terület vizet és vasat tartalmaz, a foszfát reakcióba léphet, és ásványi vivianitot képezhet.

A legtöbb esetben a vivianitot több évszázada eltemetett testeken figyelték meg, ahol a csontokon és a fogakon képződött. Sokkal régebbi példák is vannak arra, hogy mamut agyarán és más, több ezer éves állatok csontjain találták meg, de van néhány olyan eset is, amikor újabb emberi testeken azonosították.

Az 1960-as években a régészek több holttestet fedeztek fel a németországi Walchen-tóban, amelyek részben csontvázak voltak, és sírviasz vagy adipocere is borította őket - egy olyan bomlástermék, amely a testzsírt szappanszerű anyaggá alakítja át.

Az egyik testre egy vaslemez volt rögzítve, amely vivianitot képezett közte és a zsírviasz között. A test ruháinak elemzése azt mutatta, hogy valószínűleg 30 és 50 év között volt a vízben, és a kristályok csak azért alakulhattak ki ilyen rövid idő alatt, mert a vaslemez elegendő vas(II)-iont bocsátott ki a korrodálódás során, ami lehetővé tette, hogy a vivianit a test foszfátban gazdag részein növekedjen.

1998-ban egy másik kutatócsoport vivianitot fedezett fel egy amerikai katona maradványain, akit 1963 óta eltűntként tartottak nyilván Vietnamban, miután B-26B repülőgépe eltűnt. Az ásvány elemzésével a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a testet valószínűleg nedves talajba temették a repülőgép darabjai mellett, ami lehetővé tette a vivianit növekedését.

Vivianitot találtak az 5300 éves jégember "Ötzi" testén is - a bőrön belül és kívül, valamint a tüdőszövetben -, akit egy német turista fedezett fel 1991-ben a tiroli Ötz-völgyi-Alpokban. A kristály azokon a pontokok keletkezett a testen, ahol érintkezett vastartalmú kőzetekkel.

Hasonlóképpen, 1996-ban egy másik, vivianittal bevont testet fedeztek fel a svájci Brienzi-tó egyik öblében, amelyről azt feltételezik, hogy egy férfié, aki valamikor az 1700-as években fulladt meg ott.

A vivianitot 1817-ben nevezték el John Henry Vivian angol ásványkutatóról, aki először fedezte fel az ásványt az angliai Cornwallban. (1)

(1) - https://www.iflscience.com/vivianite