Az 1980-as és 1990-es években megdöbbentő új információk láttak napvilágot egy UFO-rejtélyről. Több kutató is előállt azzal az állítással, h...
Az 1980-as és 1990-es években megdöbbentő új információk láttak napvilágot egy UFO-rejtélyről. Több kutató is előállt azzal az állítással, hogy a földönkívüliek nem csak, hogy itt vannak a Földön, hanem a kormány is tudott erről, és összejátszottak velük a földalatti létesítményekben, ahol kísérleteztek.
Sok éven át ijesztő történetek kísérték az érintett UFO-rajongók paranoiás képzeletét, különösen az egyik földalatti idegen bázisról, amely állítólag az új-mexikói Dulce közelében található. Néhányan azt hitték, hogy kormányunk többet tud, mint amennyit elárult az olyan dolgokról, mint a szarvasmarhák megcsonkítása, az idegen elrablások, és a nyugtalanító történetek olyan emberekről, akik eltűntek, és soha nem kerültek elő.
A Dulce-bázisról szóló állítások fő fókuszában számos "forrás" állt, akik állítólag első kézből értesültek arról, hogy mi történik a létesítményben, ahol földönkívüli biológiai entitások (EBE) dolgoztak földalatti laboratóriumokban, amelyek genetikai kísérleteket végeztek embereken és állatokon. Ennek a kutatásnak az egyik célja az volt, hogy ember/idegen hibrideket hozzanak létre, hogy fenntartsanak egy olyan civilizációt, amely egy kicsit kevésbé barátságos földönkívüliekből áll, akik itt tartózkodtak a Földön, kiaknázva annak erőforrásait (beleértve az emberi fajt is).
Ha ez a forgatókönyv fantasztikusan hangzik, az azért van, mert valóban az, a történet mégis jelentős figyelmet kapott az elmúlt évtizedekben. De hogyan tudtak ilyen különös kormányzati összeesküvések ekkora teret hódítani az UFO-rajongók körében?
A kérdésre adott válasz az UFO-kutatások történetének egy alig ismert szereplőjét rejti magában, akit bár gyakran nem ismernek fel, vitathatatlanul a Dulce-bázis mítosz mesterének nevezhető: egy titokzatos egyéniség, akit Tal Levesque-nek hívtak.
A nemrég elhunyt Levesque Adam Gorightly történeti kutatásának középpontjába került, aki a Dulce-bázis mítoszának titkát megörökítette "Csészealjak, kísértetek és őrültek: UFO dezinformáció a Vízöntő korában" című könyvében. Gorightly szerint Levesque "kulcsszereplője volt a Dulce-bázis történetének," akivel néhány évvel ezelőtt egy szokatlan e-mail sorozaton keresztül ismerkedett meg először.
Levesque, aki "Questal" álnéven vette fel a kapcsolatot Gorightlyval, annak idején azzal a feltevéssel lépett elő, hogy segédkezett egy kaliforniai rejtélyekről szóló televíziós műsor elkészítésében. Gorightly érdeklődve, de némileg kételkedve a kapott e-mailek iránt, megkereste William Birnes-t, az UFO Magazine akkori kiadóját és a History csatorna UFO-vadászok sorozatának egyik sztárját, aki megerősítette, hogy a titokzatos "Questal" létezik.
"Tud bizonyos dolgokat," - emlékszik vissza Gorightly Birnes elmondására.
Nem sokkal ezután Gorightly levelezésbe kezdett ezzel a személlyel, akiről később kiderült, hogy nem más, mint Levesque, és végül találkozott vele és egy másik társával is egy hosszas reggeli beszélgetésen.
"Ahogy az idők során egyre jobban megismertem, rájöttem, hogy mindenkivel kapcsolatban volt, és mindenkit ismert," - mondta nemrég Gorightly, ami Levesque ufókutatói közösségben való részvételét illeti. Mint kiderült, Levesque régóta hajlamos volt az állítólagos földalatti létesítményekkel és más földalatti rejtélyekkel kapcsolatos állítások terjesztésére.
"Kezdetben a 70-es években kiadott egy hírlevelet feleségével Hollow Earth Hassle címen," - mesélte Gorightly egy olyan kiadványban, amely "a Föld belsejében élt különös lényekről" szól, amely nagyrészt a bizarr "The Shaver Mystery" sorozat kinövése, amely először az "Amazing Stories" című tudományos-fantasztikus magazinban jelent meg az 1940-es évek közepétől.
"Ahogy idővel megtudtam, Tal is döntő szerepet játszott ebben a Dulce-bázis történetben," - mondja Gorightly.
"Először hatoldalas, kézzel írott feljegyzések formájában jelent meg a laborban lévő idegenek rajzaival, valamint ez a történet egy Tom Castello nevű fickóról." Az állítólagos dokumentumok szerint Castello a földalatti létesítményben dolgozott, és onnan csempészett ki dokumentumokat és egyéb iratokat.
Van azonban egy nagy probléma Castellóval és történetével. Ez az a tény, hogy nincs bizonyíték arra, hogy ez az állítólagos informátor valaha is létezett. Gorightly szerint teljes kitaláció volt, eszközként használták, hogy segítsék a virágzó Dulce alapmítoszt.
"Alapvetően Castello egy kitalált karakter volt," - mondta Gorightly nemrég egy interjúban. "Azt hiszem, ez egy összetett karakter volt, amelyet alapvetően Tal Levesque és Paul Bennewitz alkottak meg és alapoztak meg."
Paul Bennewitz története ma már jól ismert UFO-körökben, köszönhetően mind Gorightly, mind a szerző Greg Bishop munkásságának, aki az esetet a "Project Beta" című könyvében dokumentálta. Mark Pilkington "Mirage Men" című filmje, amelyről egy leleplező dokumentumfilm készült, szintén megörökítette a történet olyan aspektusait, amelyekben Bennewitznek a küszöbön álló idegen invázióba vetett hitét a légierő különleges nyomozói ügynöke, Richard Doty segítette tovább. A félretájékoztatásban való gyökerei ellenére Bennewitz lényegében arra a következtetésre jutott, hogy Dulce környékén van egy földalatti létesítmény, és ott tevékenykednek az általa követett idegenek.
"A kezdeti magok nagy részét Bennewitz ültette el," - mutat rá Gorightly. "Vagy legalábbis azt, amit Bennewitz hitt. És az évek múlásával ezeket a dolgokat más emberek negváltoztatták vagy hozzátettek."
A sok éven át biztonsági őrként dolgozó Levesque azt is állította, hogy ez idő alatt szerzett ismereteket a földalatti bázisok létezéséről. Miután Paul Bennewitz paranoiás állításai napvilágra kerültek, teljesen természetes volt, hogy Levesque felfigyelt rá.
"Egyfajta mitológia volt kialakulóban," - mondja Gorightly, és Levesque kibővítette Bennewitz Dulce-bázisról szóló állítását az Egyesült Államok földalatti bázisainak összekapcsolt hálózatáról szóló történetével. Gorightly szerint Levesque "valójában térképeket készített ezekről a hetvenes évek végén".
Tal volt az egyik állítólagos eredeti fénykép készítője is, amely állítólag a földalatti dulcei létesítményben készült. Ahhoz azonban, hogy az információ gyorsabban terjedjen, Levesque rájött, hogy el kell kezdenie az információt különféle kutatókhoz eljuttatni, gyakran különféle álnevek alatt "kiszivárogtatni" az egyes személyeknek. A földalatti idegen bázis hálózatokról szóló információk egyik legkorábbi címzettje egy Anne West nevű nő volt.
"A Dulce-bázis papírjait ez az Anne West nevű hölgy mutatta be, aki azt állította, hogy ismerte Tom Castellót," - mondta Gorightly. West és más kutatók hamarosan azt állították, hogy további információkat kaptak más állítólagos "forrásoktól". Mindazonáltal ez Tal Levesque, vagy valamelyik másik személy volt, akik információkat küldtek erről a növekvő földalatti bázis mitológiáról. Egy másik, aki gyorsan beépült a félretájékoztatási kampányba, a néhai ufókutató, John Lear volt.
"Volt vagy fél tucat ilyen ufókutató, akik átvették Tal Levesque írásait 'Jason Bishop' néven, és a magukévá tették. Sok hasonló Dulce-bázis történetet is közzétettek, ami megerősíteni látszott, amit Tal Levesque és John Lear mondott."
A történet hasonló változatai között, amelyek az idő múlásával kezdtek felbukkanni, Phil Schneider beszámolói is szerepeltek, aki azt állította, hogy nemcsak meglátogatta a szóban forgó földalatti létesítményt, hanem valójában megsérült az idegenek támadása során, akikkel ott találkozott. Schneider egy ideig gyakran szólalt fel az UFO előadásokon hiányzó ujjaival és más sérülésekkel, amelyekkel próbálta alátámasztani állításait.
Később kiderült, hogy Schneider "állítólag mentális betegségben szenvedett, és öncsonkító volt," ami talán még nyugtalanítóbb magyarázatot adhat a hegeire és hiányzó ujjaira, mint a régóta fennálló állításai, miszerint egy idegen támadásban vett részt. Schneidert végül holtan találták otthonában egy látszólagos öngyilkosság következtében, és annak ellenére, hogy a feljegyzések megerősítik, hogy korábbi kórházi kezelése során mentális betegségekkel folytatott harcot, bizonyos körökben még mindig bátor informátorként emlegetik, aki azért dolgozott, hogy felfedje az igazságot az Egyesült Államok és a földalatti bázisokon található ellenséges idegenek között folyó kapcsolatokról.
Az 1980-as és 1990-es években a földalatti idegen bázis mítosznak segítettek olyanok, mint Schneider és mások, akik az UFO-körökben előtérbe kerültek egyre bizarrabb állításaikkal. A csalás hatékonyságának egy része azt a látszatot keltette, hogy több forrás szivárogtatta ki ezt a zavaró információt, bár Gorightly biztos abban, hogy az egyes konspirációs szálak követése egyetlen, közös forráshoz vezet vissza.
"Tehát úgy tűnt, hogy több forrás van," - mondja Gorightly. "Az emberek sok mindent megerősítenek a Dulce-bázisról. De valójában minden ugyanattól a forrástól származott, aki elsősorban Tal Levesque volt."
A 2018-ban elhunyt Levesque mély nyomot hagyott az UFO-közösségben, amely - amint azt Gorightlynak a halála előtt egy e-mailben elmondta - nagyrészt megtervezett volt, és az volt a célja, hogy elgondolkodtassa az embereket.
Azok számára, akik további információkat keresnek, Gorightly létrehozott egy online Tal Levesque forrásoldalt is, amely ritka interjúkat, valamint néhány egyedi művészi alkotást, az állítólagos földalatti bázis létesítményeinek bejáratait részletező térképeket és egyéb információkat tartalmaz erről a homályos szereplőről, akinek sikerült az elmúlt évtizedek konspiratív UFO-párbeszédeinek nagy részét irányítani. (1)
(1) - https://mysteriousuniverse.org/2022/
