Náci UFO-akták: 2400 km/h-val száguldó repülő csészealjat titkolt a Harmadik Birodalom?

A történelem olykor sötétebb és különösebb titkokat rejt, mint amilyeneket a legmerészebb sci-fi írók képesek kigondolni. Évtizedek óta keri...

A történelem olykor sötétebb és különösebb titkokat rejt, mint amilyeneket a legmerészebb sci-fi írók képesek kigondolni. Évtizedek óta keringenek legendák a Harmadik Birodalom állítólagos "csodafegyvereiről", a V-2 rakétákon és a sugárhajtású vadászgépeken messze túlmutató technológiákról.

Most azonban egy nemrégiben nyilvánosságra hozott dokumentumcsomag újabb olajat öntött az összeesküvés-elméletek tüzére. Az amerikai Hadügyminisztérium UFO-átláthatósági kezdeményezése keretében közzétett FBI-akták egy olyan elképesztő állítást tartalmaznak, amely szerint a nácik titokban egy olyan korong alakú repülőgépet fejlesztettek ki, amely képes volt mozdulatlanul lebegni, majd pillanatok alatt óránkénti 2400 kilométeres sebességre gyorsulni.

A dokumentumok egy Paul L. Peyerl nevű férfi vallomásain alapulnak, aki azt állította, hogy közvetlen közelről látta, sőt, irányította is ezeket a rejtélyes szerkezeteket. Peyerl beszámolója szerint 1943-ban, két évvel a második világháború vége előtt, Németország Fekete-erdő régiójában egy szigorúan titkos fegyverprojekten dolgozott. Itt figyelt fel egy körülbelül 15 méter átmérőjű, csészealj alakú járműre, amelynek tetején egy jellegzetes kupola foglalt helyet.

Az FBI feljegyzései szerint a férfi részletesen leírta a technikai felépítést is: a gép közepén egy függőleges sugárhajtómű dübörgött, míg a külső peremén további hat hajtómű biztosította a meghajtást. Ami még különösebb, hogy Peyerl szerint a gép külső gyűrűje forgott a stabilan maradó középső rész körül, ami olyan aerodinamikai stabilitást és manőverezhetőséget kölcsönzött a szerkezetnek, amely a mai napig zavarba ejti a szakértőket.

Az akták tanúsága szerint ez a "náci UFO" nem csupán egy futurisztikus tervrajz volt. Peyerl váltig állította, hogy a jármű rádióvezérléssel is működtethető volt, függőlegesen tudott felszállni, oldalirányban manőverezni, és képes volt a levegőben teljesen mozdulatlanul megállni. A jelentések szerint a gép elérhette a 12 ezer méteres magasságot is, ahol olyan sebességgel száguldott, amely messze meghaladta a korszak bármely más repülőeszközét.

A cél egyértelmű volt: egy olyan titkos fegyverrendszer létrehozása, amellyel a háború végén döntő csapást mérhettek volna a szövetséges erőkre. Peyerl saját elmondása szerint 1944 novembere óta üzemeltek ezek a gépek, és ő maga is vezetett egyet, amíg 1945 januárjában a brit légierő le nem lőtte Franciaország felett. Ezt követően hadifogságba került, majd a háború után az Egyesült Államokba emigrált.

Érdekes megfigyelni az amerikai hatóságok reakcióját Peyerl állításaira. A férfi először 1957-ben kereste meg a CIA-t, de végül az FBI miami irodája vette fel a vallomását 1967 júniusában. A dokumentumok szerint a nyomozók megjegyezték, hogy Peyerl "őszintén aggódónak" tűnt a nácik által kifejlesztett technológia létezése miatt.

Bár az FBI továbbította az információkat a légierőhöz – tekintettel az 1960-as években tetőző lakossági UFO-lázra –, a jelentésben hangsúlyozták, hogy a hivatal nem von le következtetéseket és nem tesz ajánlásokat a vallomással kapcsolatban. Egyszerűen csak rögzítették egy olyan ember szavait, aki a Luftwaffe tiszti iskoláján végzett Bécsben, és aki hitelesnek tűnő részleteket osztott meg egy állítólagos titkos programról.

Természetesen a szkeptikusok és a történészek óvatosságra intenek. Bár a Harmadik Birodalom valóban kísérletezett szokatlan repülőgép-formákkal, például a Horton-fivérek csupaszárny gépeivel, a Peyerl által leírt 2400 kilométer per órás sebesség és a lebegő üzemmód 1943-ban fizikai képtelenségnek tűnik az akkori anyagtudományi és hajtóműtechnikai ismeretek fényében. Az FBI-akták sem tartalmaznak fényképeket, mérnöki rajzokat vagy fizikai bizonyítékokat, csupán egyetlen tanú vallomását.

Ennek ellenére a dokumentumok nyilvánosságra hozatala hatalmas hullámokat vetett az interneten és az ufókutatók körében. Sokan úgy vélik, hogy ha a technológia nem is volt teljesen kész a háború végére, a náci tudósok kutatásai – akiket a "Gemkapocs-művelet" keretében az USA-ba vittek – alapozhatták meg a későbbi amerikai lopakodó technológiákat vagy éppen a háború utáni rejtélyes repülő csészealj-észleléseket.

A mostani adatközlés Donald Trump elnök UFO-átláthatósági rendeletének köszönhető, amely arra kötelezte a szövetségi ügynökségeket, hogy hozzák nyilvánosságra az azonosítatlan légi jelenségekkel (UAP) kapcsolatos aktáikat. A Hadügyminisztérium honlapjára feltöltött több száz dokumentum, NASA-jegyzőkönyv és katonai videó között a náci csészealj története az egyik legbizarrabb.

Még ha Peyerl állításai túlzóak vagy tévesek is, az akták létezése bizonyítja, hogy az amerikai kormány évtizedeken át komolyan foglalkozott azzal a lehetőséggel, hogy a hidegháború és az űrkorszak UFO-jelenségei mögött valójában földi, ember alkotta, de rendkívül fejlett technológia állhat.

A kormányzati tisztviselők továbbra is hangsúlyozzák: a történelmi fájlok közzététele nem jelenti a földönkívüli élet vagy a nem emberi technológia létezésének elismerését. Ugyanakkor az ilyen típusú akták rávilágítanak arra a félelemmel teli és paranoiás légkörre, amely a világháború utáni éveket jellemezte.

Akár egy magányos álmodozó kitalációjáról van szó, akár a náci mérnökök egy eltitkolt, elképesztő áttöréséről, a Fekete-erdő mélyén állítólagosan kifejlesztett repülő korong története örökre megmarad a történelem és a mítosz határmezsgyéjén. Az igazság talán sosem derül ki teljesen, de az FBI sárguló lapjai most már bárki számára elérhetőek, hogy mindenki maga döntse el: zseniális mérnöki munka vagy csupán a háborús trauma szülte látomás volt-e a 2400 kilométeres sebességre képes náci UFO. (1)

(1) - https://www.dailymail.com/sciencetech/