Vozrozsdenyija, a Föld egykor leghalálosabb szigete még ma is tartogat borzalmakat

Vozrozsdenyija egykor izolált sziget volt az Aral-tóban. Manapság ez egy pusztaság, amelyet sok tonna lépfene és más egzotikus és halálos be...

Szintetikusan előállított és genetikailag célzott csapások jelenthetik a hadviselés jövőjét

Baba Vanga 2023-as előrejelzései az idegenek látogatásától a laboratóriumi babákig

Ha megszerzik az ember DNS-ét, olyan biológiai fegyvert képesek kifejleszteni, ami csak az adott személyt öli meg

Vozrozsdenyija egykor izolált sziget volt az Aral-tóban. Manapság ez egy pusztaság, amelyet sok tonna lépfene és más egzotikus és halálos betegségek itatnak át.

Az Aral-tó egykor a Föld negyedik legnagyobb tengere volt, de miután a szovjetek az őt tápláló folyókat gyapotföldek öntözésére irányították, vize visszahúzódott, és ma már nem más, mint egy sós, homokos pusztaság, ahol a hőmérséklet gyakran eléri a 60 Celsius fokot, ahol életjelek alig vagy egyáltalán nem léteznek.

De sokkal rosszabb egy sóval borított pusztaságnál, ahol lépfene és rengeteg más egzotikus betegség szunnyad, amelyekkel a Szovjetunió évekig kísérletezett. Ez teszi Vozrozsdenyiját a világ egyik leghalálosabb helyévé.

Amikor az Aral-tó még víztömeg volt, Vozrozsdenyija egy elszigetelt földdarab volt, amelyet a szovjetek Aralszk-7-nek neveztek. Annyira félreeső volt, hogy a 19. századig nem is ismerték. Nem szerepelt a szovjet térképeken, létezése titok volt a lakosság nagy része előtt, így kicsi volt az esélye annak, hogy a nyugati hírszerzés felfedezze. Tökéletes hely volt az elképzelhető legvitatottabb biológiai fegyverekkel való kísérletezéshez.

Az Aralszk-7 évekig része volt egy nemzeti biológiai fegyverprogramnak, és tesztelési helyszínként használták lépfene, himlő sőt még a pestis, valamint olyan betegségek vizsgálatára, mint a tularémia, a brucellózis és a tífusz, ami beszivárgott a homokos talajba. Így aztán tényleg nem meglepő, hogy az évek során a sziget számos baljós eseménybe keveredett bele.

1971-ben egy fiatal tudós megbetegedett, miután kutatóhajója barnás ködbe borult a sziget közelében. Himlőt diagnosztizáltak nála, annak ellenére, hogy beoltották a betegség ellen, és végül kilenc másik embert fertőzött meg, akik közül hárman meghaltak. Egy évvel később két eltűnt halász holttestét találták csónakjukban a sziget közelében. Állítólag pestisben haltak meg.

A Vozrozsdenyija környékén elterjedtek olyan történetek, hogy a helyiek döglött halakkal teli hálókat húztak ki, és 1988 májusában a közeli sztyeppén legelésző 50 000 szajga antilop körülbelül egy óra leforgása alatt rejtélyes okokból elhullott. Annyira hírhedt volt, hogy amióta az 1990-es években kiürítették a korábbi méretének tízszeresét kitevő szigetet, azóta csak néhány expedíciót szerveztek ide.

Az egykor itt tesztelt biológiai borzalmak rejtélye távol tartja az embereket, csakúgy, mint az az ismert tény, hogy egykor több száz tonna lépfenét dobtak ide. 1988-ban a szovjetek úgy döntöttek, hogy a lépfenével való játék veszélyes dolog, ezért mintegy 100-200 tonna lépfene iszapot óriási gödrökbe dobtak és elfelejtették.

A lépfenével az a probléma, hogy spóráit köztudottan nehéz elpusztítani, és több száz évig is túlélnek a föld alatt. A fertőtlenítőben való fürdés és 180 Celsius fokon való pörkölés sem öli meg a spórákat. A helyzetet rontotta, hogy a gödrök pontos helyét soha nem hozták nyilvánosságra, de szerencsére olyan nagyok voltak, hogy az űrből is láthatóak.

Attól tartva, hogy a lépfene terroristák kezébe kerülhet, az Egyesült Államok szakembereket küldött Vozrozsdenyijába, hogy végezzenek néhány vizsgálatot, és amikor lépfene nyomait találták, dollármilliókat ajánlottak fel egy tisztítási akcióra. A védőruhát viselő csapatok több ezer kilogramm erős porított fehérítőt használtak fel több hónapon keresztül, de végül a spórák eltűntek.

A takarítási művelet azonban nem vetett véget a Vozrozsdenyija jelentette fenyegetésnek. A szakértők azt állítják, hogy minden bizonnyal még mindig van lépfene a lerakókban és környékén, nem beszélve a fertőzött állatok temetkezési gödreiről, amelyek mindegyike több száz holttestet tartalmaz, vagy az emberi áldozatok jelöletlen sírjairól. Ez a hely még mindig nagyon nagy veszélyt jelent, amelyet minden áron el kell kerülni.

Szerencsére Vozrozsdenyija nem a legelérhetőbb hely a világon. Szükség van valakire, aki elvezeti az embert oda, de a környékbeliek tudják, hogy távol kell maradniuk. (1)

(1) - https://www.odditycentral.com/travel