Moammer Kadhafi úgy vezette nemzetét, hogy a leggazdagabb legyen egész Afrikában. Egy évtizeddel a halála után a törzsi viszályok, a terrori...
Moammer Kadhafi úgy vezette nemzetét, hogy a leggazdagabb legyen egész Afrikában. Egy évtizeddel a halála után a törzsi viszályok, a terrorizmus és a rabszolgaság hasítja szét, mindez azért, mert a nyugat nem engedhette meg, hogy egy arab vezető sikeres legyen.
Líbiában soha nem volt olyan "arab tavasz," mint Egyiptomban vagy Tunéziában. A tiltakozások sokkal kisebbek voltak, és ahogy telt az idő, a legnagyobb szereplők szélsőséges csoportok és külföldi szereplők lettek, akik mindegyike megpróbált egy szeletet megszerezni az országból.
A NATO líbiai bombázásának és a Kadhafi megdöntésére törekvő lázadók támogatásának nem sok köze volt ahhoz, hogy az ország boldoguljon. Az "emberi jogok" és a "demokrácia" leple alatt a nyugati katonai szövetség segített megölni az arab világ egyik legjelentősebb vezetőjét, hogy ellopja Líbia erőforrásait és megvédje a nyugati hegemóniát.
Később, a Timber Sycamore hadművelet részeként a CIA további hasznot húzott Kadhafi elűzéséből: Líbia fegyver- és lőszerkészleteit Szíriába juttatta, hogy felfegyverezze az al-Kaidát és más dzsihadista csoportokat.
A hírekben már ritkán esik szó arról, hogy Líbia korábbi önmagának árnyéka lett, 10 éves háború és káosz pusztította. Hillary Clinton, Barack Obama és a többi háborús bűnös, akik hangszerelték a pusztítást, nem akarják, hogy tudjuk, milyen katasztrofális eredménye lett a beavatkozásnak.
A virágzó nemzettől a "bukott államig"
Az extravaganciájáról ismert Kadhafi női testőrökkel, pazar ruhákkal és hosszú, drámai beszédekkel büszkélkedhetett. Líbiát a Föld egyik legszegényebb országából gazdag, önellátó állammá változtatta, miközben egy törzsi társadalmat irányított egy olyan országban, ahol Afrika legnagyobb olajtartalékai találhatók.
42 éves kormányzása alatt 25%-ról 88%-ra emelte az országban az írástudók arányát. A líbiaiak ingyenes egészségügyi ellátást, ingyenes oktatást és magas életszínvonalat élveztek. Az alapvető szükségletek, mint az áram és a gáz olcsó volt, az országban pedig garantált volt az erős szociális védőháló és a jóléti programok.
Líbia 90%-ban sivatag. Kadhafi arra törekedett, hogy minden líbiai számára friss vizet biztosítson fogyasztásra és mezőgazdaságra - ez a törekvése sikerült is neki. Ő építette meg a világ legnagyobb öntözési projektjét, a "Great Man-Made River"-t (Nagy ember alkotta folyó) az 1980-as években.
A világ legnagyobb csőhálózatával büszkélkedhet, és Líbia édesvízkészletének 70%-át biztosítja. Kadhafi a világ nyolcadik csodájának nevezte. A több mint 25 milliárd dollárba kerülő projekt teljes mértékben önfinanszírozású volt, külföldi bankoktól kapott kölcsönök és hitelek nélkül. Líbia nagyon gazdag országgá nőtte ki magát, és nem volt külső adóssága.
A NATO 2011 júliusában lebombázta a "Nagy ember alkotta folyó" két létesítményét, megsemmisítve a kulcsfontosságú polgári infrastruktúra egy fontos részét, ez háborús bűn.
Az ENSZ emberi fejlettségi indexe az egészségügy, az oktatás és a jövedelem összefoglaló mérőszámát adja. 2010-ben Líbia az első helyen állt Afrikában, és 189 ország és terület közül az 53. helyen. Mára a rangsorban világszerte az 53. helyről a 105. helyre esett vissza.
A NATO által támogatott "forradalom" után Líbiában már nem ilyen szépek a dolgok. Folyamatos áramszünetek vannak. Az egészségügyi rendszer összeomlott. Nincs infrastruktúra. Az életszínvonal nagyot zuhant, és 10 év után Líbiának nincs is működő központi kormánya.
Idén márciusban a 2020 októberében megkötött tűzszünet után megalakult a nemzeti összetartozás kormánya. Noha eddig nagyrészt megtartották, a választásokat pedig decemberre tervezik, a belharcok továbbra is fennállnak, és kiderül, lesz-e valami ebből a folyamatból.
A víz, az arany és az olaj bősége helyett egy virágzó, nagyszerű infrastruktúrával rendelkező országban most Líbiában nyitottak a rabszolga-kereskedelmi piacok . A csempészek és embercsempészek kihasználják az Európába tartó migránsokat és menekülteket, és rabszolgának adják el őket.
A rivális törzsek és politikai frakciók az olajért és más értékes erőforrásokért harcolnak, hogy magukhoz ragadják a hatalmat. Mindeközben az Iszlám Állam (IÁ, korábban ISIS), az al-Kaida és más dzsihadista harcosok csoportjai az árnyékban lapulnak és megkeserítik a háború sújtotta ország és szomszédai életét - olyan csoportok, amelyek nem mertek volna jelen lenni Kadhafi Líbiájában.
Egykor virágzó nemzet volt, bukása óta terroristák, opportunisták és tolvajok vették birtokukba, és káoszba süllyedt. Ez történt Líbiával az elmúlt 10 évben. Ezt hozta létre a NATO.
Kadhafi egyik legjobb beszédét 2008-ban Damaszkuszban, az Arab Liga ülésén mondta el. Az erőszakos iraki inváziót az arab vezetők szemére hányva határozottan emlékeztetett arra, mi történt Szaddám Huszeinnel, akit az Egyesült Államok egykor Irán elleni szövetségesének tekintett.
"Egy egész arab vezetést akasztással végeztek ki, mi mégis a pálya szélén ülünk. Miért? Bármelyikőtök lehet a következő."
Más arab vezetők kuncogva a szavain jól tették volna, ha megfogadják Kadhafi figyelmeztetését, mert valóban az Egyesült Államok jött legközelebb Szíriáért és Líbiáért. És alig három évvel később magát Kadhafit is brutálisan megölték a NATO által támogatott lázadók.
Antiimperialista, pánarabista és pánafrikai: Miért kellett Kadhafinak buknia?
A néhai líbiai vezető világszerte támogatta a függetlenségi és nemzeti felszabadító mozgalmakat, köztük olyan csoportokat, mint a Palesztinai Felszabadítási Szervezet, az Ír Köztársasági Hadsereg, a Fekete Párducok és még sok más.
Az 1970-es években megpróbálta egyesíteni Líbiát Egyiptommal és Szíriával, hogy egységes arab államot alkosson. 2009-ben azt javasolta, hogy az afrikai nemzetek vezessenek be egységes valutát, az arany dinárt.
A 100%-ban állami tulajdonban lévő líbiai központi bank 144 tonna aranytartalékkal rendelkezett, amelyet erre a célra szándékozott felhasználni. Kadhafi azt javasolta, hogy az afrikai országok kizárólag ebben az új pánafrikai valutában vásárolják és értékesítsék erőforrásaikat. Ez lehetővé tette volna számukra, hogy kivezessék az amerikai dollárt és a közép-afrikai (CFA) frankot - egy 14 országban használt gyarmati pénznemet, amelyet teljes egészében Franciaország irányít.
Ez volt Kadhafi legnagyobb bűne. Azzal, hogy azt akarta, hogy az afrikai nemzetek egységes valutát vezessenek be, ellenőrizzék saját erőforrásaikat és valódi függetlenséget szerezzenek, veszélyt jelentett a nyugati monetáris hegemóniára, ezért mennie kellett.
A nyugati kormányok tisztában voltak ezzel a tervvel. Ha megnézzük Hillary Clinton akkori amerikai külügyminiszter e-mailjeit láthatjuk, hogy Kadhafi aranytartalékairól és a közös valutával kapcsolatos terveiről tárgyaltak.
A nyugat számára világossá vált, hogy az amerikai dollártól vagy CFA franktól elszakadó afrikai országok, amelyek saját valutájukat és monetáris politikájukat ellenőrzik, aláássák az amerikai és francia befolyást Afrikában.
Ez gyengíteette volna a nyugati monopóliumot az afrikai erőforrások és a nemzetközi bankrendszer felett, ami miatt a neokoloniális intézmények, például a Nemzetközi Valutaalap kevésbé lettek volna hatékonyak a fejlődő országok manipulálásában.
Nem mintha további megerősítésre lenne szükségünk, de az e-mailekben egyértelműen leírtak bizonyítékul szolgáltak arra, hogy ez a terv, amely alternatívát kínál a CFA frankra, "az egyik olyan tényező volt, amely befolyásolta Nicolas Sarkozy elnök azon döntését, hogy Franciaországot elkötelezi a Líbia elleni támadás mellett".
Sarkozy azért döntött Líbia bombázása mellett, mert jól tudta, hogy a CFA frankot elhagyó nyugat-afrikai és közép-afrikai országok minimálisra csökkentik Franciaország befolyását "egykori" afrikai gyarmatai felett, és teljesítik "a líbiai olajtermelésben való nagyobb részesedésére irányuló vágyát," - vagyis kifosztani Líbia vagyonát.
Kadhafi ezt előre látta 2011-ben, amikor azt mondta: "Van egy összeesküvés a líbiai olaj ellenőrzésére és a líbiai föld irányítására, Líbia ismételt gyarmatosítására."
Mindez éles emlékeztető arra, hogy a NATO nem törődhetett kevesebbet a tüntetőkkel és az "arab tavasszal". A "demokrácia tiszteletben tartása" állítások csupán fedősztoriként szolgáltak a nyugati érdekek védelmére és Líbia erőforrásainak ellopására, káoszt hagyva az országban, és ahol terroristák mászkálnak, akárcsak Irakban és Szíriában.
Mi sem jelképezhetné jobban, mennyire gonosz az egész ügy, mint amikor Hillary Clinton szó szerint ugrált örömében Kadhafi halálának hallatán, miután a NATO által támogatott lázadók brutálisan szodomizálták, meglincselték és kivégezték . "Jöttünk, láttunk, meghalt," - mondta.
Megölték a sikeréért
Kadhafi mindig is szálka volt a nyugati gyarmati érdekek szemében. Legnagyobb "bűne" a valódi függetlenség vágya volt, fenyegetve az amerikai és francia monetáris hegemóniát, valamint a nemzetközi bankrendszert.
Most az emberek Líbiát nézik, és "bukott államnak" titulálják, de Kadhafi Líbiája nem volt bukott állam. Ez volt Afrika leggazdagabb és legvirágzóbb nemzete, egy virágzó, fejlődő állam egészen addig, amíg a nyugat szándékosan el nem pusztította 2011-ben.
A nyugati imperializmus hitvédői szeretik elvetni más országok eredményeit, és diktátoroknak bélyegezni vezetőiket, de az igazság az, hogy Líbia sokkal jobban boldogultjárt Kadhafi alatt. Volt olaj-, arany-, víz- és erőforrás-függetlensége.
A történelem tele van afrikai, arab és latin vezetőkkel, akiket az Egyesült Államok ölt meg azért, mert merték jobbá tenni országaikat, és megpróbálták kikezdeni a nyugati hegemóniát. Kadhafi sem volt kivétel.
A nyugat semmit sem gyűlöl jobban, mint egy arab vezetőt, aki ellenzi az imperializmust, a cionizmust, és azt akarja, hogy országa, valamint más arab és afrikai országok önellátóak legyenek. Ezért ölte meg a NATO Kadhafit. (1)
(1) - https://www.rt.com/op-ed/537905
