Líbiában hét évvel a NATO "felszabadítás" után a káosz az úr, de vajon kit érdekel?

Líbia továbbra is törvény nélküli földnek számít, miközben a rivális milíciák Tripoli utcáin harcolnak és több mint egymillió ember segít...

Líbia továbbra is törvény nélküli földnek számít, miközben a rivális milíciák Tripoli utcáin harcolnak és több mint egymillió ember segítségre szorul. De a nyugati "liberális intervenciósokat" nem érdekli az általuk teremtett katasztrófa.

"Százak szöknek meg a börtönökből a halálos összecsapások közepette Tripoliban" címmel a BBC News közölt cikket ezen a héten.

Több mint 60 ember halt meg a jelenleg folyó harcokban, és sokan megsérültek, továbbá több száz hétköznapi ember kényszerült elhagyni lakóhelyét. A legutóbbi zavargások akkor kezdődtek, amikor a Tarhuna 7. gyalogos "Kaniat" dandárja a főváros déli része felé közeledett, és megütközött a Tripoliban található milíciák koalíciójával.

Nagyon nehéz lépést tartani azzal, hogy ki kivel harcol. Ha valaki úgy gondolja, hogy a helyzet Szíriában bonyolult, akkor nem fordított nagy figyelmet Líbiára. Amint azt a BBC cikk is elismerte: "Líbia folyamatos káosszal néz szembe, miután a NATO által támogatott milicista erők, közülük néhányan riválisok, megdöntötték a régóta hatalmon lévő Kadhafi ezredes uralmát 2011 októberében."

Líbiában rivális kormányok vannak, de mégsem ezek irányítják az ország többségét. Nincs "jogállam", csak a fegyverek jelentik a törvényt. Líbia visszafejlődése a tíz évvel ezelőtti legmagasabb emberi fejlődési indexszel rendelkező országtól egész Afrikában a mai töredezett és nagyon veszélyes bukott államig, nehezen felfogható.

Tavaly az ENSZ IOM Ügynökségének jelentése szerint a rabszolgakereskedők visszatértek az országba. A gazdasági és társadalmi összeomlás pusztító hatással volt a hétköznapi líbiaiak életére.

Vegyük az egészségügyet. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az Egészségügyi Minisztérium által végzett 2017-es rendelkezésre állás és készenléti felmérés megállapította, hogy 97 kórház közül 17 zárva van, és csak négy kórház működött kapacitásának 75-80%-a között. Az alapellátási intézmények több, mint 20 %-a zárva van, a többi nem "áll készen a szolgáltatásra".

2016 májusában a WHO "nagy aggodalmát" fejezte ki a 12 újszülött halálával kapcsolatban a Sabah Orvosi Központ újszülött intenzív osztályán, Sabha tartományban, Líbiában. Megjegyzi: "A halálesetek bakteriális fertőzés következtében és az orvosi ellátást biztosító egészségügyi szakemberek hiánya miatt következtek be."

Az oktatási rendszer is az összeomlás vagy összeomláshoz közeli helyzetben van. 2016-ban arról számoltak be, hogy a tanév kezdetét a "könyvek, a biztonság hiánya és sok más tényező" miatt elhalasztották.

Megállapították, hogy nem volt szabályos tanév Kadhafi bukása óta. Ebben az évben a UNICEF elmondta, hogy a konfliktus 489 iskolát érint, és mintegy 26 000 diák kényszerült arra, hogy iskolát váltson a bezárások miatt.

A UNICEF szerint Líbiában 378 000 gyermeknek van szüksége humanitárius segítségnyújtásra, 268 ezer embernek biztonságos vízre, közegészségügyre és higiénia biztosítására, és 300 ezer embernek sürgősségi segély nyújtásra. Líbiában összesen 1,1 millió embernek van szüksége humanitárius segítségre.

A szörnyű helyzet miatt nem meglepő, hogy sok líbiai elhagyta az országot vagy távozni készül. 2014-ben arról számoltak be, hogy 600 000 és 1 millió közötti számban menekültek át Tunéziába.

Ha hozzáadjuk azokat, akik Egyiptomba és más országba mentek, akkor ez valószínűleg meghaladja a 2 milliót, ami meglehetősen megdöbbentő, ha figyelembe vesszük, hogy az ország lakossága 2011-ben 6 millió körül volt.

Sokak szerint a nyugati támadás Líbia ellen még rosszabb bűn volt, mint az iraki invázió. Senkinek sem volt ürügye, és bárki láthatta, hogy a 2003-as "rezsimváltás" hogyan működött, miközben egy hasonló vállalkozást támogattak Észak-Afrikában.

A történtekért felelősök azonban mégsem néztek szembe a tetteikkel. Az akkori brit miniszterelnök, David Cameron, aki a Brexitért felelős (a maradni akarók szerint), de nem azért, amit Líbiában tett, és a katonai akció indoklására tett állításai miatt. Történt mindez annak ellenére, hogy az alsóház külügyi bizottsága jelentése öt évvel később arra a következtetésre jutott, hogy "a rendelkezésre álló bizonyítékok nem támasztják alá azt az állítást, hogy Moammer Kadhafi rendelte el a bengázi polgári lakossággal szembeni mészárlást".

Nicolas Sarkozy, aki francia elnök volt 2011-ben, büntetőperrel (vagy perekkel) néz szembe három különböző vizsgálatban, beleértve Kadhafi pénzének elfogadását választási kampányának segítésére, de még nem vádolták meg a háborúban betöltött szerepe miatt.

Bernard-Henri Levy filozófus szerint néhányan a nyugati beavatkozás szellemi keresztapjává váltak, akik azzal büszkélkedtek, hogy "mi vagyunk az elsők, akik azt mondták, hogy Kadhafi már nem törvényes vezető."

Visszatérve a jelenlegi erőszakhoz, az ENSZ által közvetített tűzszünetet a dél-tripoli harcok megszüntetésére ugyan tető alá hozták, de szem előtt kell tartanunk, hogy a korábbi tűzszünetek rendre összeomlottak, ezért nem lehetünk optimisták. A probléma egy része az, hogy az ország tele van fegyverekkel. A szomorú igazság az, hogy Líbia darabokra hullott, és valószínűleg soha többé nem lesz újra egységes. Egy nagy bűncselekmény került elkövetésre, de soha nem gondolunk rá, mivel a média soha nem számol be róla. (1)

(1) - https://www.rt.com/op-ed/437893-libya-chaos-nato-violence/