Kutatók szerint egyáltalán nem igaz, hogy agyunknak mindössze 10 százalékát használjuk

Valószínűleg szinte mindenki hallotta már azt az elképzelést ilyen vagy olyan formában, hogy mi emberek csak az agyunk 10 százalékát használ...

Valószínűleg szinte mindenki hallotta már azt az elképzelést ilyen vagy olyan formában, hogy mi emberek csak az agyunk 10 százalékát használjuk. Mint egy horrorfilmbéli szörny, a mítosz egyszerűen nem képes meghalni.

Különböző tudósok és tudományos újságírók úgy hiszik, hogy ezt már megcáfolták, de amint lazítani kezdenek, az ötlet újra felbukkan. A tény azonban az, hogy ez az elképzelés közel sem igaz.

Egy ragadós ötlet

Nem világos, hogyan kezdődött. De a legtöbb író úgy gondolja, hogy a mítosz egy népszerű 1936-os önsegítő könyvre vezethető vissza, amelyet Dale Carnegie nyilvános beszédtanár írt "Hogyan szerezzünk barátokat és befolyásoljuk az embereket" címmel. Carnegie valószínűleg egy hasonló koncepciót bővített ki, amelyet William James amerikai pszichológus javasolt.

A Science-ben először megjelent 1907-es cikkében James ezt írta: "Ahhoz képest, aminek lennünk kellene, csak félig vagyunk ébren. A lehetséges mentális és pszichikai erőforrásainknak csak egy kis részét használjuk ki."

Ennek a résznek minden bizonnyal ilyen jelentése van, de egyáltalán nem azt sugallja, hogy agyunknak csak 10 százalékát használjuk.

Valószínűleg ennek a 10 százalékos számnak az volt a célja, hogy a mítosz elterjedjen, ahogy ma mondjuk.

"Teljesen lehetséges, hogy Dale Carnegie marketing zsenialitása tette ezt az elképzelést érdekessé azzal, hogy közvetlenül az agynak tulajdonította, és egy számot rendelt hozzá," - mondja Sandra Aamodt idegtudós, a "Üdvözöllek az agyadban: Miért veszíted el autód kulcsaidat, de soha ne felejted el a vezetést és a mindennapi élet egyéb feladványait" című könyv szerzője.

Bárhogy is kezdődött, széles körben elterjedt. "A világ minden táján az emberek hisznek benne," - mondja Aamodt. "Egy körülbelül 10 évvel ezelőtti felmérés szerint a brazilok fele úgy véli, hogy csak az agyának 10 százalékát használja. Nem tudom elképzelni, hogy olvasták Dale Carnegie könyvét." Az évtizedek során Carnegie bestsellerét szinte minden ismert nyelvre lefordították.

Végül az ötlet aranyat ért az önfejlesztő guruk számára. "Ha a 10 százalékos mítosz nem létezett volna, akkor az önfejlesztő keresztes lovagoknak kellett volna feltalálniuk," - írta Barry L. Beyerstein idegtudós a mítoszról szóló írásában, amely az "50 pszichológiai tévhit" című könyvben jelent meg.

"Úgy gondoljuk, hogy az embereket izgatja ez az ál-tény, mert nagyon optimista," - mondja Aamodt. "Nem szeretnénk mindannyian azt gondolni, hogy agyunknak van egy hatalmas kiaknázatlan potenciálja, amelyet nem használunk ki?" Hozzáteszi, az alternatíva azt jelenti, hogy szembe kell néznünk korlátaink valóságával és a tanulás kihívásaival.

Kétségeknek helye sincs

Sajnos a 10 százalékos mítosz egyszerűen nem igaz. "Ehhez kétség sem férhet," - mondja Aamodt. A funkcionális mágneses rezonancia képalkotás (fMRI) kimutatta, hogy az agy minden része aktív a különböző tevékenységek során. Persze nem egyszerre. De az agy minden részének van feladata.

Az idegtudósok pedig nagyjából meg tudják mondani, mit csinálnak a különböző részek. "Az, hogy funkciókat tulajdonítanak az agy bizonyos részeinek, a második világháború idején kezdődött, amikor sajnos sok ember került haza agysérülésekkel," - mondja Aamodt.

"A veteránok tanulmányozása és tesztelése, hogy lássák, mit tehetnek és mit nem attól függően, hogy hol sérült az agyuk, az egyik legkorábbi tanulmány volt, hogy kiderítsék, mit csinálnak az agy különböző részei."

Később a sebészek rájöttek, hogy az agy mely részei mit csinálnak azáltal, hogy elektromosan stimulálták az agyat a műtét során az epilepszia kezelése során. Mielőtt belevágtak az agyba, magyarázza Aamodt, a sebészeknek meg kellett győződniük arról, hogy véletlenül nem károsítják-e az agy egy részét, amely valamilyen fontos funkcióhoz szükséges, például a beszédhez.

Azokat a területeket stimulálták, ahol műtétet terveztek, és megkérdezték a beteget, mi történt. "Néha az emberek nevettek; néha eszükbe jutott valami, ami 8 éves korukban történt," - meséli.

Tehát míg az aggyal kapcsolatban még mindig vannak rejtélyek - például hogyan hozza létre a tudatot -, egyet biztosan tudunk, hogy nem csak 10 százaléka dolgozik. Ez azonban nem lehet rossz hír. Az elmúlt években a tudósok megtanulták, hogy az agy sokkal képlékenyebb, mint gondoltuk, képes új utakat létrehozni az új feladatokhoz, vagy helyreállni a sérülésekből. Lehet, hogy agyunknak nincsenek hatalmas kiaknázatlan tartalékai, de ami van, az elég figyelemre méltó. (1)

(1) - https://www.discovermagazine.com/mind/

Könyvajánló

50 pszichológiai tévhit

Barry L. Beyerstein - Scott O. Lilienfeld - Steven Jay Lynn - John Ruscio

A pszichológia mindenütt ott van. Szó szerint nem telik el nap, hogy a híradók, televíziós showműsorok, filmek, és az Internet ne bombáznának minket egy sor pszichológiai vonatkozású állítással - az agy működéséről, a testen túli tapasztalatokról, visszanyert emlékezetről, poligráfos vizsgálatról, párkapcsolatokról, szülői feladatokról, mentális zavarokról, hogy csak egy pár példát említsünk.

És mégis, meglepő, hogy amit mi igaznak hiszünk a pszichológiával kapcsolatban, milyen nagy részben nem az. A nagy mítoszok közt nem egy van, amelyik nem csupán tévútra visz bennünket az emberi természettel kapcsolatban, de hibás döntésekre is ösztönözhet a mindennapi életben.

Ez a könyv elsőként helyezi a tudományos bizonyítékok mikroszkópja alá a közkézen forgó pszichológiai tévhiteket. Mindezzel az a célunk, hogy egyrészt eloszlassuk a sokak által igaznak tartott, de hamis hiedelmeket, másrészt olyan pontos tudással vértezzük fel az olvasót, amelynek segítségével képes lesz jobb döntéseket hozni a való világban.