Lehetséges, hogy a tudat teremti meg az anyagi valóságunkat?

Van-e tőlünk független fizikai valóság? Létezik egyáltalán az objektív valóság? Vagy mindennek, az időnek és a térnek is a szerkezetét az az...

Van-e tőlünk független fizikai valóság? Létezik egyáltalán az objektív valóság? Vagy mindennek, az időnek és a térnek is a szerkezetét az azt megfigyelők észlelései hozzák létre? Ez egy úttörő állítás a Journal of Cosmology and Astroparticle Physics című folyóiratban nemrég megjelent tanulmányban.

A cikk szerzői közé tartozik Robert Lanza, az őssejtek és a regeneratív orvoslás szakértője, aki híres a biocentrizmus elméletéről, amely szerint a tudatosság az univerzum létezésének mozgatórugója. (1)

Úgy véli, hogy a fizikai világ, amelyet észlelünk, nem valami különálló, hanem inkább az elménk által létrehozott dolog, miközben megfigyeljük.

Biocentrikus nézete szerint a tér és az idő a fejünkben lévő "információörvény" mellékterméke, amelyet elménk koherens tapasztalattá fon össze.

Az új tanulmány, amelynek másik két szerzője Dmitriy Podolskiy és Andrei Barvinsky, a kvantum gravitáció és a kvantum kozmológia elméleti kutatói, megmutatja, hogy a megfigyelők hogyan befolyásolják valóságunk szerkezetét.

Lanza és munkatársai szerint a megfigyelők drámai módon befolyásolhatják a "megfigyelhető mennyiségek viselkedését," mikroszkópikus és masszív térbeli időbeli skálán egyaránt. Valójában "a hétköznapi világnézetünk mélyreható megváltoztatására" van szükség - írta Lanza a Big Think-nek adott interjúban.

A világ nem olyan, ami rajtunk kívül formálódik, ami egyszerűen önmagában létezik. "A megfigyelők határozzák meg végül magának a fizikai valóságnak a szerkezetét," - jelentette ki.

Hogyan teremthetik a megfigyelők a valóságot?

Hogy működik ez? Lanza szerint megfigyelők hálózata szükséges hozzá, és "a valóság szerkezetének velejárója". Amint elmagyarázza, a megfigyelők - te, én, és bárki más - egy kvantum gravitációs univerzumban élünk, és a tér "időbeli tulajdonságairól szóló információcserével" a világ globálisan elfogadott kognitív modelljét hozzuk létre.

"Mert ha egyszer megmérünk valamit," - írja Lanza, "a valószínűség hulláma a már vizsgált fizikai mennyiség azonos értékének mérésére 'lokalizálódik' vagy egyszerűen 'összeomlik'". Így válik a valóság következetesen valóságossá mindannyiunk számára. Amint folyamatosan mérünk egy mennyiséget, ismerve az első mérés eredményét, látni fogjuk, hogy az eredmény ugyanaz lesz.

"Hasonlóképpen, ha valakitől megtudjuk egy fizikai mennyiség mérésének eredményeit, akkor a mérései és más megfigyelők mérései befolyásolják egymást - rögzítve a valóságot ennek a konszenzusnak megfelelően," - tette hozzá Lanza, kifejtve, hogy "a valóság szerkezetével kapcsolatos különböző vélemények meghatározzák annak formáját, alakítva az alapul szolgáló kvantumhabot," - magyarázta Lanza.

Kvantum szempontból egy megfigyelő a dekoherencia révén befolyásolja a valóságot, amely keretet nyújt a valószínűségi hullámok összeomlásához, "nagyrészt annak a kognitív modellnek a közelében lokalizálva, amelyet a megfigyelő az egész élete során az elméjében felépített," - tette hozzá.

Lanza azt mondja: "A megfigyelő az első ok, az a létfontosságú erő, amely összeomlik nemcsak a jelenben, hanem a térbeli és időbeli események kaszkádjában, amelyeket múltnak nevezünk. Stephen Hawkingnak igaza volt, amikor azt mondta: A múlt, akárcsak a jövő, határozatlan és csak a lehetőségek spektrumaként létezik."

Lehet-e az univerzum szimuláció?

Álmodhatja-e világunkat egy mesterségesen intelligens entitás tudat nélkül? Lanza úgy véli, hogy a biológia fontos szerepet játszik, amint azt "A nagy biocentrikus tervezés: Hogyan teremti az élet a valóságot" című könyvében kifejti, amelyet Matej Pavsic fizikussal közösen írt.

Míg egy robot elképzelhető, hogy megfigyelő lehet, Lanza úgy gondolja, hogy az idő megteremtéséhez emlékező tudatos élőlényre van szükség. "'Egy agy nélküli' megfigyelő semmiféle szabadsággal nem tapasztalhatja meg az időt és/vagy dekoherenciát," - írja Lanza.

Ez elvezet az ok-okozati összefüggésekhez, amelyeket észrevehetünk magunk körül. Lanza szerint "csak azt mondhatjuk biztosan, hogy egy tudatos megfigyelőtől valóban összeomlik egy kvantumhullám-függvény".

Az Isteni egyenlet

Ahogy Robert Lanza írta, munkájuk másik kulcsfontosságú eleme, hogy megoldja "a kvantummechanika és az általános relativitáselmélet közötti bosszantó inkompatibilitást," ami még Albert Einstein számára is probléma volt.

Fizikai világunk két magyarázatának látszólagos képtelensége - a kvantummechanikával, amely a molekuláris és szubatomi szinteket, valamint az általános relativitáselméletet vizsgálja a hatalmas kozmikus struktúrák, például a galaxisok és a fekete lyukak közötti kölcsönhatásokat illetően - megszűnik, ha a megfigyelők tulajdonságait figyelembe vesszük.

Bár mindez spekulatívnak tűnhet, Lanza szerint ötleteiket Monte-Carlo szimulációk segítségével tesztelik erőteljes MIT számítógépeken, és hamarosan kísérleti vizsgálatnak vetik alá őket. (2)

(1) - https://iopscience.iop.org/article/10.1088
(2) - https://bigthink.com/surprising-science/