Tudósok kifejlesztettek egy fénynél gyorsabb térhajtóművet, amely meghajlítja a téridőt és amivel eljuthatunk a csillagokhoz

A tudósok azt állítják, hogy kifejlesztették egy térhajtómű fizikai modelljét, egy olyan eszközt, amely lehetővé tenné az űrhajók számára, h...

A tudósok azt állítják, hogy kifejlesztették egy térhajtómű fizikai modelljét, egy olyan eszközt, amely lehetővé tenné az űrhajók számára, hogy a fénynél nagyobb sebességgel haladjanak.

"Bemutatjuk a szubluminális pozitív energiájú, gömbszimmetrikus térhajtóművek első általános modelljét," - állítja a tanulmány ismertetője. (1)

"Fogalmilag azt mutatjuk be, hogy minden térhajtómű, beleértve az Alcubierre meghajtást is, szabályos vagy egzotikus anyagból álló héja bizonyos sebességgel inerciálisan mozog. Ezért bármilyen térhajtómű igényel meghajtást. Megmutatjuk, hogy a szubluminális, gömbszimmetrikus térhajtómű osztály, legalábbis elvben, felépíthető az emberiség által ma ismert fizikai elvek alapján."

A tudósok elméletei az Alcubierre térhajtóművön alapulnak, amelyet Miguel Alcubierre elméleti fizikusról neveztek el. 2000-ben megjelent dolgozatában azt írta, hogy a hajtómű a téridő módosításával működik. (2)

"Az űrhajó mögött a téridő tisztán lokális kiterjesztésével és az előtte lévő ellentétes összehúzódással gyorsabb mozgás lehetséges, mint a megzavart régión kívüli megfigyelők által látott fénysebesség," - írta Alcubierre.

"Az ebből fakadó torzítás a tudományos fantasztikum 'térmeghajtására' emlékeztet. Ahogy azonban a féreglyukaknál történik, egzotikus anyagokra is szükség lesz a téridő torzulásának előidézése érdekében".

Elméletileg a térhajtómű képes lenne Albert Einstein általános relativitáselméletének határain belül működni. A fénynél gyorsabb utazáshoz általában végtelen mennyiségű energiára lenne szükség, de ez a korlátozás csak a téridőben lévő tárgyakra vonatkozik, nem pedig magára a téridőre - így tudott az univerzum gyorsabban tágulni, mint az ősrobbanás utáni fénysebesség.

Az új cikkben a tudósok azonban kulcsfontosságú különbséget tesznek Alcubierre és saját elképzelésük között: ahelyett, hogy a negatív energiát, egy olyan anyagot használnánk, amely nem létezik az univerzumban, a téridő buborékait lehetne használni a hajtás lehetővé tételéhez. (3)

A buborék belsejében lenne egy utastér, ahol az idő múlása eltérően működhetne, mint a járművön kívül. "Nem lehet megtörni a fénykorlát sebességét maguknak az utasoknak a téridőhöz képest, ezért inkább a buborékban normálisan mozognak, de maga a buborék is szuperluminálisan mozog," - magyarázza Sabine Hossenfelder, a Frankfurti Haladó Tanulmányok Intézetének professzora és tudományos munkatársa.

Hossenfelder professzor azzal folytatja, hogy a fénynél gyorsabb mozgáshoz maga az űrhajó negatív energiasűrűségeket igényel, a gyorsuláshoz pedig energiára és lendületre van szükség - bár a cikk nem magyarázza el, hogyan lehetne ezt kezelni, azt feltételezi, hogy ez lehetséges, mert belefér a tudományos elméletbe.

A cikk elmagyarázza a jármű egyéb terveit, például az utasok egymás mellé, nem pedig egymás mögé ültetését, ellentétben a hagyományos repülőgépekkel.



A szükséges energia mennyisége ugyanis a buborék alakjától függ, és minél laposabb a haladás irányában (ennek a térhajtóműnek a kialakításakor), annál kevesebb energiára van szükség.

A térhajtómű fejlesztése évek óta az űrügynökségek álma volt, de nehéz kézzelfogható eredményeket elérni. A Nasa megpróbált újszerű meghajtási módszereket kutatni az űrutazáshoz, de egyértelműen kijelentette, hogy nem a "térhajtómű" technológiáján dolgozik.

Az ügynökség 2014-ben közzétette egy térhajtóművel működő jármű tervét, amely négy hét alatt képes lenne eljutni a legközelebbi csillagig, szemben a jelenlegi 80000 évvel. (4)

(1) - https://iopscience.iop.org/article/10.
(2) - https://arxiv.org/abs/gr-qc/0009013#
(3) - https://arxiv.org/pdf/2102.06824.pdf
(4) - https://www.independent.co.uk/life-