Az önfenntartó erdőkertek csupán néhány órányi munkát igényelnek havonta

Történelmileg a gazdaságok és az erdők hadilábon álltak egymással. A hagyományos bölcsesség azt mondja, hogy ki kell vágnunk az erdőt, hogy ...

Történelmileg a gazdaságok és az erdők hadilábon álltak egymással. A hagyományos bölcsesség azt mondja, hogy ki kell vágnunk az erdőt, hogy utat engedjünk a mezőgazdaságnak.

Az agroerdészet nevű növekvő mozgalom azonban "kamatoztatja" azon ingyenes szolgáltatásokat, melyeket a gazdálkodóknak és a kertészeknek nyújtanak az erdők.

A fák nemcsak védik a finomabb ehető növényeket az elemektől és a szélsőséges időjárástól, hanem tápanyagokat, vizet, kártevőirtást és beporzást nyújtanak.

Bár előfordulhat, hogy nem találjuk meg az összes hagyományos éves zöldségfélét egy erdei kertben, több száz olyan ehető növényfajtát fedezhetünk fel, amelyekről soha nem is tudtuk, hogy léteznek, amelyek gyakran tápanyagokban gazdagabbak és zamatosabbak.

És ha gondosan választjuk ki a növényeket, azok évente szaporítják magukat, és szimbiotikusan élnek a körülöttük lévő sokféle faj között, és nem igényelnek művelést, ültetést, trágyázást, gyomlálást vagy öntözést.

Ezt tette Martin Crawford több mint 20 éve az Angliában található 0,8 hektáros erdőkertjében - hagyta, hogy néhány év kutatás és munka után nagyrészt magától elvégezze a feladatát.

Míg az erdő kezdeti telepítése több éves kutatást és öntözést igényelt, Crawfordnak ma már több mint 500 fajta tápláléka nő vadon a kertben, ami nagyon kevés tennivalót igényel, kivéve a "munkája" gyümölcsének betakarítását és elfogyasztását.

Időről időre új egzotikus fajt ad a kertjéhez, vagy letapos néhány túlburjánzott petrezselymet, hogy más gyógynövényeknek esélye legyen a felzárkózásra, de javarészt a kertjében "játszik és bütyköl," és nem tesz semmi olyasmit, ami munkára hasonlítana.

Az "Erdőkert létrehozása" című könyvében leírja, hogy a teljes kertnek 7 réteget kell tartalmaznia:

1. Magas fák
2. Kisebb fák
3. Cserjék
4. Évelők
5. Talajtakaró
6. Gyökérnövények
7. Futószőlő

Ide tartoznak a közvetlenül hasznos növények, például gyümölcsfák, diófélék, gumók, zöldségek, gyógynövények, valamint az olyan közvetetten hasznos növények is, amelyek elősegítik a rendszer jobb működését, mint például a nitrogénmegkötők, az ásványianyag tárolók, a kártevőket fogyasztó jótékony rovarokat vonzó növények.

Mivel a növények szinte mindegyike évelő, nincs szükség "a talaj ásására".

"A talaj fel nem ásása nagyon fontos a fenntarthatóság szempontjából, mert minden alkalommal, amikor ásni kezdjük a talajt, szén-dioxid kerül a levegőbe," - mondja Martin a fenti videóban.

Ezenkívül a talaj ásása vagy megmunkálása az egynyári növények ültetésére tönkreteszi a tápanyagokat, valamint elpusztítja a baktériumokat, gombákat és egyéb mikroorganizmusokat, amelyek a talajt életben tartják, napsugárzásnak kitéve őket.

Az erdei kert talaja rendkívül gazdag, mivel a mélyre nyúló fagyökerek lebontják az ásványi anyagokat az altalaj mélyén, és a tápanyagokat felszínre hozzák. Továbbá lehullatják a leveleiket is, amelyek természetes komposztként működnek.

A fák lombkoronarétege megakadályozza, hogy a nedvesség elpárologjon a kertből, így ha az erdő sűrűbbé válik, akkor egyre kevesebb öntözést kell végezni. Ha az erdők elég nagyok, megteremtik a saját csapadékmennyiségüket, így abszolút nincs szükség öntözésre.

Crawford megjegyzi, hogy az erdő vonzza a vadakat, így ha húsra vágyik, nem kell állatot nevelnie, csak el kell ejtenie egyet kettőt.