Az 1960-as években a régészek figyelemre méltó felfedezést tettek a választások történetében: mintegy 8500 "szavazólapot" találtak...
Az 1960-as években a régészek figyelemre méltó felfedezést tettek a választások történetében: mintegy 8500 "szavazólapot" találtak, melyeket valószínűleg az időszámításunk előtti 471-ben összesített szavazás után a város egyik hulladéklerakójában helyeztek el.
Ezek a szándékosan összetört kerámiadarabok a papír szavazólapok ősi megfelelői voltak, de ahelyett, hogy valakit hivatalba emeltek volna, arra használták őket, hogy polgártársaiknak útilaput kössenek a talpára. Ezeket a cserepeket osztrakonnak hívták, és mindegyik darabra egy olyan jelölt nevét vésték rá, akit a választók a következő 10 évben száműzni akartak a városból.
Időszámításunk előtt 487-től 416-ig a cserépszavazás egy olyan folyamat volt, amelynek során az athéni polgárok tárgyalás nélkül száműzhettek valakit.
"Ez egy negatív népszerűségi verseny volt," - mondja James Sickinger, a Floridai Állami Egyetem történésze. "Azt mondták nekik, hogy a potenciális zsarnokoktól való megszabadulás egyik módja. A kezdetektől fogva úgy tűnik, hogy olyan személyekkel szemben alkalmazták őket, akik talán nem követtek el bűncselekményeket, ezért az 'ügyüket' nem lehetett bíróság elé vinni, de akik valamilyen más módon megsértették vagy áthágták a közösségi normákat, és veszélyt jelentettek a polgári rendre."
Az athéniak először arról szavaztak, hogy legyen-e cserépszavazás, vagy választás a kiközösítésre. Ha igen, akkor kitűzték az esemény időpontját. A jelöltnek legalább 6000 szavazatot kellett kapnia ahhoz, hogy kiközösítsék, és a történelmi feljegyzések azt sugallják, hogy ez legalább egy tucatszor meg is történt.
Az athéni demokrácia fénykorában voltak cserépszavazások, amelyek lehetővé tették a közvetlen részvételt a kormányzásban a városállam állampolgárságának, a lakosságnak, amely kizárta a nőket, a rabszolgasorba került munkásokat és a külföldi származású lakosokat.
Noha az állampolgárok száma néha elérhette a 60 ezret, a férfiak jóval kisebb csoportja aktívan részt vett az athéni politikában. A cserépszavazás védelmet jelenthetett az ellen, hogy bármelyikük túl nagy hatalmat és befolyást szerezzen.
Athén legkiemelkedőbb politikusainak szinte mindegyike célpont volt. Még Periklész, a nagy államférfi és szónok is volt egyszer jelölt, bár soha nem szavazták ki; ambiciózus építési programja, amely a Parthenont és az Akropolisz többi műemlékét hagyta ránk, ahogy ma ismerjük, nem volt általánosan kedvelt.
Az írott szavazás meglehetősen szokatlan volt az athéni demokráciában, mondja Sickinger. Számos hivatalos állásra a jelöltet sorsolással választották ki. A közgyűlések során, ahol az állampolgárok törvényekről szavaztak, az igeneket és nemeket általában kézfelemeléssel számolták. A szavazáshoz használt cserepek, melyeket a tényleges demokratikus eljárások során alkalmaztak, ritka leletként maradtak fenn, melyek felfedhetik a történelem rejtett részleteit, amelyeket az ókori krónikások kihagytak, és betekintést nyújthatnak a választók viselkedésébe és preferenciáiba, amelyek egyébként elvesztek.
Cserépszavazáshoz használt kerámiák i.e. 482-ből
Az első osztrakont 1853-ban azonosították, és a következő évszázadban csak mintegy 1600-at találtak különféle athéni lerakókban, köztük néhányat az Agorán vagy a piactéren, amelyet Sickinger tanulmányozott. Ezért rendkívül figyelemre méltó lelet volt, amikor egy német régészcsoport 1966-ban Athén Kerameikos szomszédságában több ezer osztrakont fedezett fel.
Kerameikos épp északnyugatra volt az ősi városfalaktól, és híres volt kerámia műhelyeiről, ahol a művészek jellegzetes fekete és vörös figurákkal ellátott vázákat készítettek. Ezeket a szavazócserepeket - amelyeket különféle háztartási vázák, sőt tetőcserepek és kerámialámpák töredékeiből készítettek - rengeteg más szeméttel együtt kidobták az Eridanos folyó elhagyott csatornájának feltöltésére.
Az ásatások 1969-ig folytatódtak, és az osztrakonok egy részét a következő évtizedekben tanulmányozták, de csak 2018-ban jelent meg Stefan Brenne, a német Giessen-i Egyetem munkatársának teljes katalógusa, amelyben leírta mind a 9000 osztrakont, amelyet 1910 és 2005 között tártak fel Kerameikosban.
Ebből az osztrakon gyűjteményből a legtöbb szavazat Megakles athéni államférfi ellen született, akit nyilván sokan utáltak hivalkodó és fényűző életmódja miatt.
A történelmi feljegyzések azt mutatják, hogy Megaklest i.e. 486-ban szavazták ki, de ez a dátum nem tűnt összeegyeztethetőnek a régészeti bizonyítékokkal. A kerameikosi kincsek között talált más cserepeken olyan férfiak nevei szerepeltek, akik az i.e. 470-es évekig még nem kezdték el politikai karrierjüket, és néhány osztrakon a későbbi fazekas stílusoknak felelt meg.
Osztrakon kerámia i.e. 444-443
A szavazatok gyakran csak két vagy három ember köré összpontosultak, de más egyének - akik közül néhány létezéséről a tudósok soha nem is tudtak - szintén meglehetősen nagy számban kaptak szavazatokat a régészek által vizsgált osztrakonok szerint, mondja Sickinger.
"Az ókortól kezdve az írók csak néhány nagy emberre összpontosítottak," - teszi hozzá. "A történelem vezető személyiségei, hatalmas egyének, tábornokok és politikusok története volt, de mások talán nem voltak annyira prominensek, de elég befolyásosak voltak ahhoz, hogy több tucat vagy száz ember méltónak tartotta őket a kiközösítésre."
Az elfeledett athéni férfiak neve mellett az osztrakonok maguk az athéniak attitűdjét is elárulják polgártársaikkal szemben. Néhányukon csúnya jelzők is olvashatók, például "Leagros Glaukonos, rágalmazó", vagy "Callixenus az áruló." Mások a jelöltek személyes életével foglalkoztak. Az i.e. 471-ben leadott egyik szavazócserép "Megakles Hippokratous, a házasságtörő" ellen szólt.
A házasságtörés akkor vádolható bűncselekménynek számított, de politikai támadásként is felhasználható volt. Egy másik kijelentette: "Kimon Miltiadou, fogd Elpinikét és menj!" Brenne elmagyarázza, hogy egy nemesi születésű háborús hőst (Kimont) gyanúsítottak azzal, hogy vérfertőzött kapcsolatban állt féltestvérével (Elpinikével.) Nevének említése azon kevés esetek egyike, amikor egy nő neve szerepel egy osztrakonon.
Brenne szerint ezek a megjegyzések némelyike tükrözheti a jelöltekkel szembeni személyes sérelmeket, de a cserépszavazásig tartó idő alatt valószínűleg tombolt a jelöltek elleni politikai kampány.
Eközben a kutatók feltártak néhány példát arra, hogy az athéniak nem polgártársuk, hanem a limós vagy magyarul éhínség ellen adták le voksukat. Sickinger szerint nem világos, hogy ezt szarkasztikus vagy őszinte gesztusnak szánták-e, de néhány görög városban voltak olyan rituálék, amelyek során kiűzték az éhínségért felelősnek tartott bűnbakot, aki általában egy rabszolgává lett munkás volt.
Az osztrakonokon olvasható nem odatartozó megjegyzések, egyéb szabálytalanságok, például a helyesírási hibák és az áthúzott betűk azt jelzik, hogy nem állítottak fel szigorú formátumot a szavazócserepek kinézetére vonatkozóan.
Úgy tűnik, hogy a választóknak nem is kellett saját cserépre írniuk. A tudósok számos példát találtak olyan osztrakonokra, amelyek egymáshoz illeszkedtek, mintha a helyszínen egy régi edényt törtek volna össze, és gyakran egyező volt rajtuk a kézírás, ami azt sugallja, hogy néhány athéni segített barátainak és szomszédainak a szavazatuk megírásában. A régészek egy rakás látszólag fel nem használt, de tömegesen gyártott szavazócserepet találtak Themisztoklész tábornok ellen az athéni Akropolisz északi lejtőjén található kútban.
"A feltételezés az, hogy nem korlátozták, hogy valaki más adja le az ember szavazatát," - mondja Sickinger. De hozzáteszi, hogy valószínűnek tűnik, hogy a választópolgárok törzsük szerint meghatározott bejáratokon keresztül jelentkeztek a piacon, ezért némi felügyelet biztosan volt a szavazócserepekkel való csalás ellen.
Plutarkhosz ókori író elmondta, hogy az utolsó cserépszavazás i.e. 416-ban történt, amikor Alcibiades és Nicias politikai riválisok rájöttek, hogy mindketten cserépszavazással szembesülnek, ezért összefogtak, hogy polgártársaik szavazatait egy másik jelölt, a száműzött Hyperbolus ellen fordítsák. Az eredményt nyilvánvalóan elég undorítónak találták az athéniak ahhoz, hogy véget vessenek a gyakorlatnak.
"A hallgatóimnak azt próbálom elmondani, hogy amikor arról beszélünk, hogy az athéniak találták ki a demokráciát, akkor hajlamosak vagyunk őket piedesztálra emelni," - mondja Sickinger. "De az emberi természet sok ugyanazon gyengeségének voltak áldozatai, melyektől ma is szenvedünk. Az cserépszavazás nem volt feltétlenül érintetlen, idealista mechanizmus, mert egyesek érdekében vissza is élhettek vele." (1)
(1) - https://www.smithsonianmag.com/history/
