4 dolog, ami miatt az introvertált ember magányosnak érzi magát

Az introvertált emberek tökéletesen jól képesek eltölteni magukban az idejüket. Sőt, az egyedül töltött idő létfontosságú szükséglet a me...

Az introvertált emberek tökéletesen jól képesek eltölteni magukban az idejüket. Sőt, az egyedül töltött idő létfontosságú szükséglet a mentális jólétük szempontjából. De vajon tudtad, hogy az introvertált emberek is érezhetik magukat magányosnak?

Lehet, hogy már tisztában vagy vele. Bárcsak azt mondhatnánk, hogy mi introvertáltak annyira univerzálisak vagyunk, hogy soha nem érezzük magunkat magányosnak, de ez hazugság lenne.

Minden ember érezheti magát egyedül és elszigeteltnek időről időre. A magányt kiváltó tényezők azonban különbözhetnek az introvertáltak és az extrovertáltak között.

Általában a pszichológusok egyetértenek abban, hogy a magány az extrovertált és az introvertált személyek esetében sem korlátozódik arra, hogy fizikailag egyedül legyenek. Bár ez az érzés szubjektív, általában a megértés és a társadalmi kapcsolatok minőségének vagy mennyiségének vélt hiányából fakad.

Azonban mindannyian tudjuk, hogy amikor a társadalmi életről van szó, a minőség sokkal jelentősebb szerepet játszik az introvertáltak számára, mint a mennyiség. Ez azt jelenti, hogy a magány szintje a kommunikáció mélységétől és nem a kapcsolatok számától függ.

Tehát mitől érzi magányosnak magát az introvertált ember?

Sekélyes beszélgetés

Semmi sem fárasztóbb, unalmasabb és elrettentőbb az introvertált ember számára, mint a sekélyes csevegés. Ha értelmetlen dolgokról kell beszélnie, vagy kétségbeesetten kell keresnie valami szép mondanivalót, azonnal elmehet az egésztől a kedve.

És máris ott tart a dolog, hogy magányosnak érzi magát egy beszélgetés közepette. Egy extrovertált küzdene azért, hogy megértse, hogyan lehetséges ilyesmi, mert természetes módon könnyedén megtalálja a közös hangot más emberekkel. Ezáltal különféle típusú beszélgetéseket képes élvezni, beleértve a csevegést is.

A kirekesztettség érzése

Biztos sokan voltak már olyan helyzetben, hogy mindenki másban volt valami közös, például közös érdeklődés vagy hobbi. Ilyenkor az introvertált személy azon kapja magát, hogy egy élénk beszélgetés során néma megfigyelő szerepet játszik anélkül, hogy sejtése lenne a témáról vagy a részvétel lehetőségéről.

Egy ilyen helyzet olyan érzés, mintha olyan emberek vennének bennünket körül, akik idegen nyelvet beszélnek, amelyet nem értünk. Csakis ez a nyelv a kapcsolat a többi ember között, és mi kimaradunk belőle.

A kirekesztésnek ez a kellemetlen érzése az introvertáltak magányának egyik leggyakoribb oka.

Sőt, úgy tűnik, hogy csendben hajlamosak az úgynevezett FoMO-ra - a valamiről történő lemaradástól való félelem -, mint mindenki más. Sokan szeretjük, ha társadalmi eseményekre hívnak minket akkor is, ha szándékunkban áll részt venni rajtuk. Nos, ez valóban ellentmondásos tulajdonsága ennek a személyiségtípusnak.

Nincsenek olyan emberek, akikben megbízhatnánk

Mint már kiderült, az introvertáltak elsősorban a kommunikáció mélységét értékelik. Ez azt is jelenti, hogy számunkra különösen fontos, hogy nyugodtan megoszthassuk személyes tapasztalataikat és problémáinkat a barátainkkal.

Ha nincsenek olyan emberek körülöttünk, akikben megbízhatnánk, akkor magányosnak érezhetjük magunkat. Az extrovertáltaknál ez más - nem kell személyes témákat megbeszélniük valakivel, hogy barátnak tekintsék őket. Nekik elég, ha vannak másokkal közös érdeklődési köreik és közös tapasztalataik.

Olyan emberek vesznek körül, akik nem osztják az életről alkotott nézeteinket

A magány másik forrása az introvertált emberek számára, amikor a körülöttük élők más értékrenddel és életszemlélettel rendelkeznek.

Lehet, hogy csendesnek és érdektelennek tűnünk a beszélgetések során a nagy közösségi összejöveteleken, de szeretünk beszélni a gondolatainkról, amikor barátaink vagy családtagjaink társaságában vagyunk. Amikor nem osztják értékeinket és nézeteinket, ez nehéz lehet.

Végül is a legtöbb introvertált ember inkább kerüli a konfliktusokat, ezért az utolsó dolog, amire vágynak, hogy heves vitába keveredjenek. Ha teljesen más felfogású emberek veszik körül, akkor egyedül érezhetik magukat és félreérthetik őket.

A magány valóban egyetemes érzés

A magány furcsa dolog - szubjektív és mégis olyan univerzális. Minden nép, korosztály és személyiségtípusú ember esetében gyakori.

És az introvertáltak sem kivételek. Az a tény, hogy élvezzük, ha egyedül maradunk, nem jelenti azt, hogy nem vagyunk hajlamosak a magányra. Csak más körülmények között tapasztaljuk meg. (1)

(1) - https://www.learning-mind.com/introvert

Könyvajánló

A csend öröme - Introvertáltak kézikönyve

Sylvia Löhken

Hogyan élhetünk igazán beteljesült életet - akár a nyilvánosság előtt, akár a saját környezetünkben? Aligha van olyan kérdés, amit manapság gyakrabban tennénk fel, mind a magánéletben, mind a szakmai életben.

Tudományosan bizonyított, hogy nem külső tényezők tesznek boldoggá, hanem elsősorban a saját belső tartásunkon múlik a sikeres élet. Az introvertált emberek azonban alapvetően más beállítottsággal rendelkeznek, mint az extrovertált személyiségek: az extrókkal összehasonlítva különleges erősségekkel, de speciális akadályokkal is bírnak, amelyek végső soron döntő szerepet játszanak abból a szempontból, hogy boldognak érzik-e magukat.

Sylvia Löhken bestseller író, A csend ereje könyv szerzője bemutatja ezen erősségeket és akadályokat, miközben új könyvében arra bátorítja az introvertáltakat, hogy saját hajlamaik, szükségleteik és erősségeik szerint éljenek.

A szerző számos tanulságos történettel, rengeteg praktikusan bevethető gyakorlattal és teszttel, élménybeszámolóval segít abban, hogyan fordíthatják az introvertáltak előnyükre az erősségeiket, és miként tanulhatják meg kezelni az akadályaikat. Boldogok ugyanis csak akkor leszünk, ha képesek vagyunk saját kezünkbe venni a sorsunkat.