A Teknyőkaparó táltos jóslatai és az ősi magyar hitvilág fennmaradt nyomai még ma is időszerűek

Táltos babonáinkban sok vonása tükröződik a magyarság ősi, honfoglalás előtti hitvilágának, a sámánizmus világképének. A magyarság a kere...

Táltos babonáinkban sok vonása tükröződik a magyarság ősi, honfoglalás előtti hitvilágának, a sámánizmus világképének. A magyarság a kereszténység fölvételéig sámánjainak hitt; az élet végső dolgairól a sámánizmus tételeinek megfelelően vélekedett. Évszázadokon át az uralkodó osztály egyik legfőbb törekvése az volt, hogy a parasztságot szellemi magárahagyatottságban tartsa.

A természet és társadalom való világának és összefüggéseinek tudományos magyarázata el volt zárva előle, megnyugvást, magyarázatot a vallásos és hiedelemszerű elvek adtak, vagyis jobb híján ragaszkodniuk kellett azokhoz az ősi elvekhez, melyekkel a világ jelenségeit értelmezhették, ezáltal a paraszti világban a babona, hiedelem nem csak mellékes tényező volt, hanem életük egyik legfőbb irányítója.

A születéstől a halál szertartásáig bonyolult szakások, tilalmak kísérték mindennapjaikat. Életük minden területét átszőtték a hiedelmek. A magyar ősvalláskutatók szerint a honfoglaló magyaroknak voltak sámánjaik, s ezek egy csoportjának magyar neve a táltos volt.

Diószegi Vilmos a következő jellemző fő vonásokat állapította meg a magyar táltoshitben: a táltos révülése; az a hiedelem, hogy a táltosok fölös csonttal születnek; varázsló tevékenységük pozitív a közösség számára; a táltosok egymás közt viaskodnak, főleg állat vagy tüzes kerék formájában.

Funkciójuk a századforduló előtt elsősorban a viharnak, jégesőnek az elűzése volt, bár régebbi adatok szerint meglátták az eltűnt jószágot, a kincset a föld alatt, ellenfelei voltak a rontó boszorkányoknak stb. Egyes kutatók szerint a múlt század első felében még éltek a magyar falvakban "táltosnak" nevezett és tartott személyek.

Polner Zoltán Csongrád megyei gyűjtőútján egy ilyen rendkívüli jóstehetségre figyelt fel. Jóllehet százötven-kétszáz évvel ezelőtt élhetett, a szájhagyományozó népi emlékezet töredékeiben megőrizte alakját, jóslatait, melyeknek nagy része a jelenre is érvényes. A legendás hírű Teknyőkaparó vagy öreg Teknyős kétségtelenül történeti, valóságos személy volt, nevét foglalkozásáról kapta.

Polner 21 helységben 151 adatközlőtől vett hangszalagra alakjával, tetteivel kapcsolatos történeteket. Az adatközlők legnagyobb része meggyőződéssel állította, hogy a Teknyőkaparó egy táltos volt.



A Teknyőkaparó jóslatait Polner három nagyobb csoportba sorolta:

Táltoshagyományok (foggal születés, természetfölötti képességek, viaskodás és 'időrendezés', jövendölő tehetség), Bibliai képzetek (a világ katasztrófájának jóslata, a túlélők sorsa). Egyéb jóslatai (a technikai fejlődés és következményei, erkölcsi ítéletek a jóslatokban, jóslatok társadalmi változásról). Legtöbb jóslata a világot megsemmisítő háborúról szólt, melyek tele voltak bibliai motívumokkal.

Egyes adatközlők arra is emlékeznek, hogy a nagyapjuktól hallott jóslatok szerint "kétezerbe el fog veszni a világ". Jóslatai a világ sorsának alakulására, a technikai fejlődésre is utalnak: szól a lőcs nélküli kocsiról - autóról, a vasparipáról - kerékpárról, a vasmadárról - repülőgépről, "azok majd még meg is tojnak, és akkor robban, és összedűlnek a házak".

Különösen érdekesek a táltoshagyományt őrző és erkölcsi jóslatai: "A sárgarépának nem lösz közepe, a lánynak nem lesz semmi szégyene. Az utcán foglalkoznak. Szemérmetlenködnek." és "nem löhet kiválasztani a férfit a nőtül, mer a nő is nadrágba jár, mög a férfi is," - mondta a Teknyőkaparó.

Gyakran az adatközlők is megkérdezik - bizonyítva az öreg igazát: - Hát nem úgy van? Egyesek még arra is emlékeznek, hogy hallották: a Teknyőkaparónak "nagyon sok szép írása vót", a "Teknyőkaparó ezt írta", ami arra utal, hogy "tudákos embör vót", a "teknyőgyártás" mellett világot látott, és írni-olvasni is tudott. Még ma is vallásos tisztelet övezi alakját a Szeged környéki parasztok körében. Hozzá hasonló jóstehetséget pedig nem ismer a magyar néprajzi szakirodalom.