Az agyat szkennelő kutatók szerint a rossz álmaink valójában segíthetnek szembenézni a félelmeinkkel a valódi életben

Még akkor is, ha álmaink félelmetesek vagy zavaróak, az új kutatások azt sugallják, hogy úgy működhetnek, mint egyfajta "éjszakai te...

Még akkor is, ha álmaink félelmetesek vagy zavaróak, az új kutatások azt sugallják, hogy úgy működhetnek, mint egyfajta "éjszakai terápia," melyek újrakalibrálják az agyunkat, hogy másnap jobban megbirkózzon a félelemmel.

Az emberi agy alvás közbeni aktivitásának feltérképezése során kapott eredmények megerősítik azt az elképzelést, hogy a rossz eseményekről való álmodás felkészít minket az igazi dolgokra. A kutatók azt találták, hogy azon emberek esetében, akik több rossz álomról számoltak be, erősebb félelem gátlás volt tapasztalható az ébrenlét során. (1)

"Első alkalommal azonosítottuk a félelem idegi összefüggéseit, amikor álmodunk, és azt tapasztaltuk, hogy hasonló régiók aktiválódnak, amikor félelmet tapasztalunk mind alvás közben, mind ébrenléti állapotban," - mondja Lampros Perogamvros, a Genfi Egyetem idegtudósa.

Az emberi alvás még mindig rejtély, de bárki, aki az ágy rossz oldalán ébredt fel, személyes tapasztalata alapján tudja, hogy a hangulat és az alvás szorosan összefonódnak. Hogy pontosan hogyan, azt nehezen tudják megmondani a tudósok, bár abban, hogy a szundítás képes szabályozni az érzelmeinket, nincs semmi új.

Hasonlóan ahhoz, amikor ébren vagyunk, mi emberek az álmainkban is tapasztalunk érzelmeket, és ez befolyásolhatja azt, hogy hogyan érezzük magunkat, amikor felébredünk.

Jelenleg úgy gondolják, hogy a gyors szemmozgás valahogy stabilizálja a negatív érzelmeinket és emlékeinket. De az, hogy ez az érzelem eljuthat-e az álmokba, az már egy másik kérdés.

Az előzetes bizonyítékok arra utalnak, hogy az agyunk érzelmi központjai, mint például az amygdala, alvás közben aktívak. És amikor ezek a területek romlanak, kimutatták, hogy csökkentik az álmaink érzelmi intenzitását.

Ennek ellenére ezek egyszerű összefüggések lehetnek, és eddig csak elméletek születtek a kapcsolatról. Az úgynevezett "fenyegetés-szimulációs elmélet" szerint az agyunk állítólag úgy kezeli a valós élet félelmeit, hogy álmunkban "elpróbálja" a fenyegető eseményeket.

Eközben más modellek azt sugallják, hogy az alvás éjszaka valahogy megoldja az érzelmi konfliktusokat, csökkentve a negatív hangulatot másnap.

Mindkét elmélet elvileg egyetért azzal, hogy az álmokban a félelem megtapasztalása jobb válaszokat eredményez az ébrenlétkor, csak a "hogyan" részben nem értenek egyet.

Ezek az új eredmények még nagyobb súlyt adnak a szimulációs elméletnek.

"Az álmok valódi tréningnek tekinthetők a jövőbeli reakcióink számára, és potenciálisan felkészíthetnek bennünket a valós veszélyekkel való szembenézésre," - mondta Perogamvros.

18 résztvevő esetében nagy sűrűségű elektroenkefalográfiát (EEG) alkalmaztak a kutatók, mellyel nyomon követték az agy alvás közbeni aktivitását. Minden alkalommal, amikor a résztvevőket felébresztették, ami az éjszaka során többször megtörtént, megkérdezték őket az álmaikról és arról, hogy éreztek-e félelmet.

Az eredményeket elemezve a kutatók két félelemmel érintett agyrégiót észleltek, az insulát és a cinguláris kérget.

Ahogy az amdygdala, amely részt vesz a félelem kondicionálásában, az insulát szintén érinti a szorongás, és az ébrenlét során az érzelmek értékelésével foglalkozik. Eközben a cinguláris kéreg az agyunk azon része, amely felkészíti a testünket egy fenyegetés esetére.

Hogy többet megtudjanak ezekről a régiókról és szerepeikről, az idegtudósok egy hétre álomnaplót adtak 89 résztvevőnek, akiket megkértek arra, hogy minden reggel ébredéskor jegyezzék le, hogy milyen érzéseket váltottak ki az álmaik.

A hét végén a résztvevőket egy mágneses rezonancia képalkotó (MRI) készülékbe helyezték, és érzelmileg negatív képeket, valamint semleges képeket mutattak nekik, hogy megnézhessék, az álmaikban tapasztalt érzelmek megváltoztatják-e a valódi félelemre adott válaszukat.

"Megállapítottuk, hogy minél hosszabb ideig érez valaki félelmet álmában, annál kevésbé aktiválódik az insula, a cinguláris kéreg és az amygdala, amikor ugyanaz a személy negatív képeket néz," - mondta Virginie Sterpenich, a Genfi Egyetem neurológusa.

"Ezen túlmenően a mediális prefrontális kéregben zajló aktivitás, amelyről ismert, hogy félelem esetén gátolja az amygdalát, az ijesztő álmok számával arányosan nőtt."

Az eredmények alátámasztják azon elméleti állításokat, miszerint az agy, mikor alvás közben elpróbálja az eseményeket, ez kalibrálhatja az agyat kioltási tanulás vagy más taktika révén.

Ennek ellenére a szerzők azt mondják, hogy ez valószínűleg nem szünteti meg a rémálmokat. A rossz álmoktól eltérően, ahol a félelem szintje mérsékelt, a rémálmok túlzott szorongást okozhatnak, ami valójában megzavarhatja az alvást, és negatív hatással lehet érzelmeinkre, amikor felébredünk.

"Úgy gondoljuk, hogy ha egy álomban a félelem meghalad egy bizonyos küszöböt, akkor elveszíti érzelmi szabályozóként betöltött jótékony szerepét," - vonja le Perogamvros a következtetést.

A szerzők jelenleg a rémálmokat és a pozitív érzelmeket vizsgálják alvás közben, hogy meghatározzák, hogyan hatnak ránk, amikor felébredünk. (2)

(1) - https://onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1002
(2) - https://www.sciencealert.com/your-bad-dreams