Ez volt az írott történelem első városa, amit több mint 7000 éve alapítottak

Uruk ősi városa a Sumer majd később a Babiloni Birodalom része volt. Egy időben ez volt az ősi Mezopotámia legfontosabb városa. Sumer dél...

Uruk ősi városa a Sumer majd később a Babiloni Birodalom része volt. Egy időben ez volt az ősi Mezopotámia legfontosabb városa. Sumer déli régiójában található, jelenleg a Varka nevet viseli Irakban, az Eufrátesz északkeleti részén.

Az agyagtáblák ezrei, amelyek azóta Uruk városának romjai közül kerültek elő azt mutatják, hogy egy vallási és tudományos központ volt. A világ legrégebbi szövegeit szintén itt fedezték fel.

Az ékírás néven ismert írásrendszert, amit náddal jegyeztek le nedves agyagba ék alakú szimbólumok sorozatával, időszámításunk előtt 3200 körül fejlesztették ki a sumér írnokok Urukban. Az ék formák különböző kombinációja reprezentálta az egyes hangokat, így a rendszert olyan írnokok is elfogadták, akik különböző nyelveket beszéltek. Az írásrendszert több kultúra is használta mintegy 3000 éven keresztül.

Uruk Gilgames városaként is ismert volt. A mitikus hős sumér király a modern világban a Gilgames-eposz történet gyűjtemény felfedezésével vált híressé 1853-ban. A 12 ékírásos táblát, amelyekre a történetek kerültek lejegyzésre, Hormuzd Rassam régész fedezte fel Asszurbanipál királyi könyvtárának helyszínén.

John Maier, a New York-i Állami Egyetem professzora szerint "Az ősi írások egy tényleges, történelmi ember létezésére utalnak, akit jelenleg Gilgamesnek hívunk. Legjobb becslésünk szerint időszámításunk előtt 2600 körül élhetett."

Továbbá úgy vélik, hogy Uruk a bibliai Erek városa, Nimród királyságának második városa Sineár földjén (Mózes I. 10:10).

A régészek kilenc különböző időszakot különböztetnek meg a város felemelkedésében, melynek során egy egyszerű településből a világ első városi központjává vált.

A helyszínen az első települések alapjait valamikor időszámításunk előtt 5000 körül tették le az Eridu időszakban. A sumér királylista (egy ősi kőtábla, amely Sumer összes királyát sumér nyelven mutatja be) szerint Urukot Enmerkar király alapította időszámításunk előtt 4500 körül. Ez az Ubaid időszak alatt volt (i.e. 5000 - 4100).

Időszámításunk előtt 4000 után Uruk a kis, mezőgazdasági településből jelentősen nagyobb és bonyolultabb központtá vált. Ez részben egy éghajlatváltozási időszaknak tulajdonítható; a területen kevesebb csapadék hullott, így a hegyekben élő emberek a régi Eufrátesz folyó völgyébe vándoroltak.

Az Eufrátesz elterelése fontos tényező lett a város későbbi hanyatlásában.

A buja és termékeny folyóvölgyben elhelyezkedő Uruk népessége tovább nőtt az első Uruk időszakban (i.e. 4000-3500), a közép Uruk időszakban (i.e. 3800-3400) és a késő Uruk időszakban (i.e. 3500-3100). A gazdálkodási és öntözési technikákat finomították, így a közösség számára több élelmiszer jutott.

Időszámításunk előtt 3200 körül Uruk városa volt a legnagyobb település Dél-Mezopotámiában, és valószínűleg az egész világon.

Városi központ volt, teljes munkaidőben működő bürokráciával, rétegzett társadalommal és hivatalos katonasággal. Emellett a kereskedelem és a közigazgatás fontos központja is volt.

Uruk szervezettsége ebben az időszakban azóta más városok kialakítását is meghatározta. Bizonyítékot találtak a társadalmi hierarchiákra és a politikai struktúrákra, amelyek ma már a legtöbbünk számára ismerősek. Találtak több agyagtáblát is, amelyek a "standard szakmák listáját" tartalmazzák, mintegy 100 szakmát felsorolva.

Ahogy a város egyre gazdagabbá vált, a legmagasabb pozíciókban lévő emberek meg akarták mutatni a vagyonukat és a hatalmukat. Luxuscikkeket szereztek be az egyiptomi Nílus-deltában hódítás vagy a területtel folytatott kereskedelem révén.

Uruk egyben a rendkívüli építészeti és művészeti alkotások városa is volt. A monumentális sár tégla épületek falait festett agyag kúp mozaikokkal díszítették. A sumér kézművesek eddig ismert leglenyűgözőbb alkotása az Uruk szívében található két nagy templomegyüttes.

Az egyiket Anunak, az ég istenének, a másikat, amely Uruk mozaik templomaként ismert, Inannának (vagy Ishtar), a szeretet, a szülés és a háború istennőjének szentelték. A várost egyértelműen felosztották az Anu és Éanna nevű kerületekre.

Egy másik híres műalkotást, az "Uruk hölgyét" vagy a varkai maszkot 1939-ben fedezte fel a Német Régészeti Intézet Urukban. Az időszámításunk előtti 3100 körüli időből származó maszk valószínűleg az egyik templom egy sokkal nagyobb műalkotásának része volt, és Inannát képviseli. A márvány szobor az emberi arc egyik legkorábbi ábrázolása.

A maszk a mai napig a legjelentősebb műtárgy, amit a helyszínen felfedeztek, és része az Iraki Nemzeti Múzeum gyűjteményének Bagdadban. A maszkot a "sumér Mona Lisa"-nak is nevezik.

Uruk tovább bővült, és mivel a luxus anyagok és vagyon központja volt, nagyobb védelmet igényelt.

Habár hagyományosan úgy vélik, hogy Uruk nagy falát maga Gilgames király építette, ahogy azt a Gilgames-eposzban leírták, előfordulhat, hogy Éannatum király uralkodása alatt jött létre, aki létrehozta az első birodalmat Urukban a Jemdet Nasr időszak alatt (i.e. 3100-2900).

Mire a falat felépítették, 6 négyzetkilométernyi területet és majdnem 80000 lakost védelmezett.

A korai dinasztikus időszakban (i.e. 2900-2350) Mezopotámiát a városállamok irányították, melyeknek uralkodói fokozatosan egyre jelentősebbek lettek és megnőtt a hatalmuk.

Időszámításunk előtt 2004 körül a Babilóniában élő sumérok és az élami Elamiták közötti harcok következtében az Iránt megelőző civilizáció komoly nemzeti konfliktusokkal szembesült.

Uruk még mindig kiemelkedő központ volt ebben az időben, de jelentős veszteségeket szenvedett. A konfliktusokról a Gilgames-eposzban is találhatók emlékek. Valamikor időszámításunk előtt 2000 körül Uruk elvesztette jelentőségét, de nem hagyták el.

A város a Szeleukida (i.e. 312-63) és a Pártus (i.e. 227 - i.sz. 224) időszakban is lakott volt. Az utolsó ott élő emberek Urukot a perzsa iszlám harcok idején hagyták el időszámításunk szerint 633 és 638 között.

Valószínűleg a világ legrégebbi városának maradványai 1850-ig voltak eltemetve, amikor William Loftus régész vezette az első ásatásokat a helyszínen, és a várost "Erek-ként, Nimród második városaként" azonosította.