Szinte karnyújtásnyi közelségbe kerülhetünk a Naphoz és megoldódhatnak a titkai a tegnap útnak indított Parker űrszonda segítségével

Elérkezett az idő arra, hogy a mintegy öt milliárd éves Napra közeli pillantást vessünk, amit a NASA tegnap útnak indított legújabb szond...

A geomágneses aktivitás megmagyarázhatja a bizarr álmokat

Látványos sárkány alakú sarki fény világított az égen Izlandon

A Föld légköre sokkal tovább terjed, mint azt korábban gondolták

Elérkezett az idő arra, hogy a mintegy öt milliárd éves Napra közeli pillantást vessünk, amit a NASA tegnap útnak indított legújabb szondája segítségével végre meg is tehetünk.

Néhány halasztás után a Parker Solar Probe augusztus 12-én végre elindult hosszú útjára egy ULA Delta IV rakéta fedélzetén, hogy Nap körüli pályára álljon. A négy műszerrel felszerelt szonda természetesen napenergiával működik, és a hét éves utazása során a csillag energiáját fogja fogyasztani, hogy elvégezze a vizsgálatait.

A szonda küldetése az, hogy segítségével végre meg tudjuk oldani a Nap régóta titoknak számító tulajdonságait azáltal, hogy közelebb kerül hozzá, mint bármely ember alkotta űrhajó a múltban.

"A nap mindig változik, mindig mozog, és időnként hihetetlenül erőszakos periódusokon megy át," - mondja Alex Young, a NASA Goddard Űrközpont tudományos és heliofozikai részlegének társigazgatója. "Egy hihetetlenül dinamikus csillag."

A nap több milliárd éve táplálja az életet a Földön, és az emberi történelem során egy sor elmélet és mítosz alapjául szolgált. Mindez elkerülhetetlen, jelenléte és hatása viszont tagadhatatlan, még a legtávolabbi földi környezetekben is.

Ugyanakkor még mindig nem értjük teljes egészében, hogyan működik a Nap.

A csillagászok már több mint egy évszázada tanulmányozzák legközelebbi csillagunkat. Az elektromágneses spektrum minden hullámhosszán megfigyelték már olyan földi és űrbe telepített távcsöveket használva, amelyeket kifejezetten úgy terveztek, hogy ellenálljon lángoló felszíne hihetetlen fényének. De nem számít, hogy mennyire keményen próbálkoztak a tudósok, nem tudták feltörni a Nap kódját.

Talán azért van ez, mert eddig egyetlen távcső sem merészkedett elég közel ahhoz, hogy valóban szinte "karnyújtásnyi" távolságból tanulmányozza a Napot.

A 91 éves asztrofizikus Eugene Parker után elnevezett szonda tudományos célkitűzései nagyjából három irányúak. Parker volt az, aki először azonosította a napszélnek nevezett részecskék szuperszonikus áramát.

A napszél a Naptól egészen a Naprendszer széléig eljut, amely az űrben több millió kilométeres óránkénti sebességgel száguld.

A legfontosabb kérdések között a misszió annak megválaszolására törekszik, hogy mi gyorsítja fel a napszelet, és miért olyan gyors - egy olyan jelenség, amely rávilágíthat a csillag belső működésére, és még a Földön zajló nukleáris fúziós kísérletekhez is hozzájárulhat.

Az űrszonda a napviharokat is tanulmányozza, amelyek néha kitörnek a Nap felszínéről és óriási mennyiségű anyagot lövellnek az űrbe, melynek neve koronakidobódás. Ha ezek a töltött felhők elérik a Földet, gyönyörű sarki fényeket hozhatnak létre, ugyanakkor veszélyesek is az űrhajósok számára, és megzavarhatják a kommunikációs rendszereket és az energia elosztó hálózatokat.

Ezeknek a rejtélyeknek a megoldásához arra van szükség, hogy a szonda többször áthaladjon a napkoronán, amely a felső légkörének a része, ahol több millió fokos a hőmérséklet. Ez egy újabb darabja a szoláris puzzle-nak, mert a tudósok nem tudják, miért olyan hihetetlenül forró a koronája, miközben a nap felszíne viszonylag hideg, mintegy 5500 Celsius fokos.

Az iszonyatosan forró környezeten történő áthaladás azonban nem egyszerű feladat, és a Parker szonda gyorsabban fog haladni, mint bármelyik eddigi űrhajó. Mire az utolsó kört hajtja végre a Nap körül, a szonda a Nap felszíne fölött közel 700 ezer kilométer / óra sebességgel fog haladni, elég gyorsan ahhoz, hogy kevesebb mint három másodperc alatt eljusson San Franciscóból Los Angelesbe.

Ha valaki úgy gondolja, hogy a Nap közelében lenni egy szörnyű vállalkozás, akkor igaza van. A szonda egy különleges, 11 centiméter vastagságú pajzzsal van ellátva, amely védi a fedélzeti eszközöket a Nap intenzív hőjétől. A szén-kompozitokból készült pajzs szendvicsszerű kialakítású, amelyben hab, háló és anyag lemezek találhatók.

Néhány műszer azonban kikukucskál a 70 kilogrammos pajzs mögül, miközben fontos adatokat gyűjtenek a mágneses mezőkről, a sugárzásról, a részecskékről és az energiáról.

Ha minden jól megy, a küldetés legalább hét évig tart. Amikor eljön az ideje, hogy búcsút mondjunk a Parker űrszondának, a misszió vezetői hagyják, hogy az űrhajó a feledésbe merüljön. (1)

(1) - https://www.nationalgeographic.com/science/2018/08/news-parker