Ez a hal túlélte a dinoszauruszokat, de az olaj- és gázkitermelés a létét fenyegeti

2000 decemberében a dél-afrikai Sodwana-öböl mélységeinek feltérképezése közben Pieter Venter búvár olyasvalamivel került szembe, amit ko...

2000 decemberében a dél-afrikai Sodwana-öböl mélységeinek feltérképezése közben Pieter Venter búvár olyasvalamivel került szembe, amit korábban még soha nem látott. 100 méterrel a víz felszíne alatt ő és a kollégája egy rendkívül ritka fajta hallal találkozott, amely már 400 millió évvel ezelőtt létezett, jóval a dinoszauruszok előtt.

A csapat három halat regisztrált ezen merülés során a helyszínen és egy későbbi expedíció alatt megerősítették, hogy ezeknek az úgynevezett "élő fosszíliáknak" egy kolóniája él az öbölben lévő mélyvízi völgyekben. A mintegy harminc halból álló kolónia többé-kevésbé érintetlenül élt itt az elmúlt két évtizedben, de a környék olaj- és gázfúrásai a közeljövőben fenyegetik ezt a veszélyeztetett fajt.

A paleontológusok évtizedeken keresztül csupán fosszíliák révén ismerték az ember méretű bojtosúszós maradványhalat. Azt hitték, hogy a nagy hal 65 millió évvel ezelőtt kihalt ugyanazon esemény során, amely véget vetett a dinoszauruszok létezésének. 1938-ban azonban egy dél-afrikai partok mentén dolgozó halászhajó figyelmeztette a helyi múzeumot, hogy találtak valami furcsa dolgot a hálókban. Kiderült, hogy egy élő bojtosúszós halat fedeztek fel. A teremtmény szenzáció volt, bizonyíték arra, hogy az élet rugalmasabb, mint gondolnánk, és emlékeztette a tudósokat arra, hogy milyen keveset tudnak az óceánokról.

Nemrég az Eni nevű olasz energiacsoport bejelentette, hogy fúrni akarnak az ER236 blokként ismert kutatási területen, amely egy 500 kilométer hosszúságú terület, ami csupán 40 kilométerre található a Sodwana-öböltől délre, az iSimangaliso Wetland Park partjától Dél-Afrikában. Környezeti hatástanulmányában a vállalat azt állítja, hogy nem valószínű, hogy a bojtosúszós hal a mélytengeri kanyonokban él a feltárási területen, mivel a morfológia különbözik a szomszédos Sodwana-öböl kedvelt, szűkebb kanyonjaitól. Azt is írják, hogy a modellezés szerint nem jelent veszélyt számukra egy esetleges olajszennyezés.

A természetvédők azonban ezzel nem értenek egyet. Andrew Venter, a dél-afrikai Wildtrust csoport vezetője elmondta, hogy az olajszennyezés a térségben katasztrófát okozhat. "A Deepwater Horizon olajfoltja a Mexikói-öbölben 2010-ben megölte a halpopulációkat, így ha olajszivárgás történne az iSimangaliso közelében, akkor nagyon valószínű, hogy elpusztítaná ezeket a bojtosúszós halakat."
[post_ads_2]
A dél-afrikai ichthiológus és szerző Mike Bruton egyetért azzal, hogy a fúrás a területen fenyegeti a halakat, és bármi, ami megzavarhatja az oxigénfelvételi képességüket, károsíthatja őket. "A kockázatot óvatosan kell értékelni, mielőtt a kereskedelmi vállalkozás túl messzire menne és túl késő lenne," - mondta. "Az olajkiömlések nem tartják tiszteletben a tengeri védett területek határait."

John Platt a Scientific American szerzője arról számolt be, hogy nem ez az egyetlen veszély, amely a bojtosúszós halakra leselkedik. A Nyugat-Indiai-óceánban élő populáció, amely magában foglalja az afrikai partokat és a Comore-szigetek partjait is, a becslések szerint 230 és 650 halból áll. Az utóbbi pár évtizedben a part menti mélytengeri halászhajók számos bojtosúszós halat fogtak ki, melynek révén újabb populációk létezésére derült fény, de ezzel a számukat is csökkentették. Vannak konkrétabb fenyegetések is. Tanzániában várhatóan hamarosan megkezdődik az ipari Mwambani Kikötő Projekt építése, amely megzavarhatja az ott élő ritka halak élőhelyét.

A bojtosúszós halak megőrzése azonban rendkívül fontos. Ezek a furcsa és kevéssé értett lények egy közel fél milliárd éves evolúciós történelemhez kötődnek, és sokat taníthatnak nekünk a primitív halakról. Furcsa húsos uszonyuk van, amit úgy mozgatnak, mintha sétálnának, egy részleges csökevényes tüdő van a mellkasukban és egy egyedülálló, csuklós állkapoccsal rendelkeznek, amely lehetővé teszi számukra, hogy nagyon szélesre tárják a szájukat. Akár a 100 éves kort is elérhetik. Továbbá van egy speciális szerv az orrukban, amellyel képesek érzékelni az elektromos áramot. És teszik mindezt egy rendkívül apró aggyal, amely a fejüknek kevesebb, mint 2 százalékát foglalja el.

Mindezen tulajdonságoknak sikerült ebben a halban egyesülniük, aminek következménye, hogy eddig szinte mindent túlélt. Ha azonban a tengerek mélyén sikerült túlélnie 400 millió év üstököseit, vulkánkitöréseit és minden mást a Föld történelme során, de nem lesz képes átvészelni pár száz év emberi iparosodást, akkor nem sok remény van a sok millió egyéb faj, köztük az ember számára sem ezen a bolygón. (1)

(1) - https://www.smithsonianmag.com/smart-news/energy-development