Zuhanás 10 000 méterről: Vesna Vulović felfoghatatlan túlélésének története

Az emberi képzelet határait feszegeti az a történet, amely 1972. január 26-án vette kezdetét a fagyos Csehszlovákia felett, és amely mind a ...

Az emberi képzelet határait feszegeti az a történet, amely 1972. január 26-án vette kezdetét a fagyos Csehszlovákia felett, és amely mind a mai napig a repüléstörténet egyik legelképesztőbb csodájaként él a köztudatban.

A huszonhárom éves Vesna Vulović, a jugoszláv nemzeti légitársaság, a JAT légiutas-kísérője azon a téli napon egy teljesen átlagosnak ígérkező műszakra indult. A Douglas DC-9-es típusú utasszállító repülőgép Stockholmból tartott Belgrádba, egy koppenhágai megszakítással.

Senki sem sejthette, hogy a dán fővárosban eltöltött rövid pihenő alatt a halál is felszállt a fedélzetre, és a huszonnyolc fős legénységből, valamint utasból mindössze egyetlen lélek éli majd túl a következő órák borzalmait.

A hivatalos feljegyzések és a Guinness Rekordok Könyve szerint Vesna Vulović pontosan 10 160 méteres magasságból zuhant a mélybe ejtőernyő nélkül, és életben maradt, amivel olyan világrekordot állított fel, amelyet több mint fél évszázad elteltével sem döntött meg senki.

A tragédia pillanatai minden előjel nélkül, utazómagasságon érték el a gépet. Nem sokkal azután, hogy a repülőgép elhagyta Koppenhágát, és már Csehszlovákia légterében járt, hatalmas robbanás rázta meg a törzset. A nyomozók későbbi megállapításai szerint egy robbanószerkezet lépett működésbe a fedélzeten, amelyet valószínűleg a koppenhágai megálló során csempésztek fel a gépre.

A detonáció ereje szó szerint darabokra tépte a DC-9-est a levegőben, a roncsok pedig szétszóródtak a távoli, sűrű erdőkkel borított hegyvidéki táj felett. A fedélzeten tartózkodó huszonhét másik ember azonnal életét vesztette, ám a sors különös szeszélye folytán a fiatal légiutas-kísérő számára a zuhanás nem a végállomást, hanem egy felfoghatatlan küzdelem kezdetét jelentette.

A szakértők és a baleseti kivizsgálók évekig keresték a választ arra a kérdésre, hogyan képes az emberi test túlélni egy több mint tíz kilométeres szabadesést. A rekonstrukciók alapján kiderült, hogy a csoda mögött rendkívüli fizikai tényezők láncolata állt, nem csupán a vak szerencse.

A robbanás pillanatában Vesna a repülőgép farokrészében tartózkodott, ahol egy ételszállító kocsi beszorította őt a gép falához. Ez a kényszerű fogság mentette meg attól, hogy kirepüljön a nyitott légtérbe, ahol a fagyos szél és az oxigénhiány azonnal végzett volna vele.

Miközben a leszakadt farokrész a föld felé száguldott, a becsapódás helyszíne is segítette a túlélését. A roncsdarab nem egy kemény, sík felületre csapódott, hanem egy meredek, sűrű fenyvessel borított hegyoldalba fúródott bele Srbská Kamenice falu közelében, amelyet ráadásul vastag hótakaró borított.

A fák ágai, a meredek lejtő szöge és a mély hó együttesen egyfajta hatalmas, természetes ütközéscsillapító párnaként működtek, amelyek fokozatosan elnyelték a zuhanás brutális mozgási energiáját. Emellett a fagyos téli hideg is kulcsszerepet játszott, hiszen a dermesztő hőmérséklet lelassította a vérkeringését, így megakadályozta, hogy a súlyos belső sérülések miatt elvérezzen, mielőtt a segítség megérkezett volna.

A sötét, havas erdőben egy helyi favágó, Bruno Honke volt az első, aki meghallotta a roncsok közül kiszűrődő segélykiáltásokat. Miközben körülötte még mindig hullottak az égből a repülőgép kisebb darabjai, a férfi a hang irányába sietett, és rátalált a súlyosan roncsolódott fémek közé szorult nőre.

A látvány sokkoló volt, és az orvosok sem sok reményt fűztek ahhoz, hogy a lány megéri a másnapot. Vesna koponyája betört, két csigolyája összeroppant, eltört a medencéje, több bordája és mindkét lába is.

A kórházba szállítást követően mély kómába esett, amelyből a különböző források szerint tíz, a Guinness-rekordok hivatalos leírása alapján pedig huszonhét nap elteltével ébredt fel. Amikor visszanyerte az eszméletét, deréktól lefelé teljesen le volt bénulva, és az orvosok biztosra vették, hogy élete hátralévő részét tolószékben kell majd leélnie.

A fiatal nő élni akarása azonban minden orvosi prognózist felülírt. Összesen tizenhat hónapot töltött kórházban, ahol fájdalmas műtétek és kimerítő rehabilitációs kezelések sorozatán esett át. Később úgy fogalmazott a The New York Timesnak, hogy teljesen összetört, az orvosok pedig darabokból rakták össze újra, és senki sem hitte volna, hogy ilyen sokáig fog élni.

A kitartása meghozta a gyümölcsét, hiszen szinte teljesen felépült, újra megtanult járni, és bár légiutas-kísérőként már nem dolgozott tovább, visszatért a légitársasághoz egy irodai munkakörbe. A repüléstől sem rettent el, utasként rendszeresen felszállt a gépekre, és gyakran mesélte, hogy az utastársai szinte versengtek azért, hogy mellé ülhessenek, hiszen mindenki a csodával határos megmenekülésének történetét akarta hallani.

Hivatalos világrekorderré 1985-ben vált, amikor neve bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe a legmagasabbról ejtőernyő nélkül túlélt zuhanás kategóriájában. Bár 2009-ben néhány újságíró megpróbálta kétségbe vonni a hivatalos magassági adatokat, azt állítva, hogy a gép talán vészsüllyedésbe kezdett a szétesés előtt, még maguk a cikk szerzői is elismerték, hogy az elméletük csupán közvetett feltevéseken alapul.

A hivatalos repülésügyi jelentések továbbra is a több mint tízezer méteres magasságot tartják mérvadónak. Maga a merénylet háttere viszont örökre homályban maradt. Bár a nyomozás idején felmerült a gyanú, hogy ki és miért helyezhette el a bombát Koppenhágában, soha senkit nem tartóztattak le, és nem született megdönthetetlen bizonyíték a tettesek kilétéről, így a huszonhét áldozat halála máig megoldatlan rejtély maradt.

A túlélés után Vesna Vulović nemzeti hőssé és ismert közéleti szereplővé vált hazájában, ám a hírnevét nem saját maga fényezésére használta. Bátor kiállásával hamar a nacionalizmus és az elnyomás egyik legismertebb hangos ellenzője lett. Emiatt 1990-ben elbocsátották a légitársaságtól, miután nyíltan részt vett a Slobodan Milošević elnök elleni tüntetéseken, de az állása elvesztése sem hallgattatta el, és még két évtizeden át aktívan hallatta a hangját a politikai kérdésekben.

Vesna Vulović végül 2016 decemberében, hatvanhat éves korában hunyt el belgrádi otthonában. Élete és megmenekülése örök mementóként szolgál arra, hogy az emberi élet egyszerre milyen végtelenül törékeny, mégis milyen elképesztő erővel képes ragaszkodni a létezéshez a legreménytelenebb pillanatokban is. (1)

(1) - https://timesofindia.indiatimes.com/world/