"Tudok kungfuzni!" - Valósággá válhat a Mátrix agyprogramozása?

Mindannyian emlékszünk a Mátrix című sci-fi klasszikus ikonikus jelenetére, amikor Neo egy székhez láncolva, közvetlenül az agyába táplált a...

Mindannyian emlékszünk a Mátrix című sci-fi klasszikus ikonikus jelenetére, amikor Neo egy székhez láncolva, közvetlenül az agyába táplált adatok révén néhány másodperc alatt a harcművészetek mesterévé válik, majd csodálkozva néz Morpheusra: "Tudok kungfuzni!"

Ami 1999-ben még a távoli jövő tiszta fikciójának tűnt, a modern idegtudomány legújabb felfedezései szerint talán nincs is olyan messze a valóságtól. Egy amerikai kutatócsoport nemrégiben olyan kísérletsorozatot végzett, amely megnyithatja az utat azelőtt, hogy a harci jártasságot – vagy legalábbis annak neurológiai alapjait – közvetlenül az élőlények agyába kódoljuk, méghozzá anélkül, hogy az alanyok valaha is részt vettek volna egyetlen fizikai edzésen. (1)

A Princeton Egyetem kutatói egereken végeztek lenyűgöző kísérleteket, hogy kiderítsék, a puszta megfigyelés képes-e strukturális és funkcionális változásokat előidézni az agyban. A vizsgálat során hím egereket három különálló csoportra osztották: harcosokra, nézőkre és újoncokra.

A harcos egerek nyolc napon keresztül intenzív kiképzésben részesültek, naponta háromszor tízperces küzdő-meneteken vettek részt, ahol egy könnyen legyőzhető, úgynevezett "pehelysúlyú" ellenféllel keltek birokra, így garantált sikerélménnyel és harci tapasztalattal gazdagodtak.

A nézők csoportja mindezt egy biztonságos, megemelt, átlátszó fallal elkerített platformról követte végig. Bár a fizikai küzdelemben nem vehettek részt, a csata minden zaját hallották, a harcolók szagát is érezték, és tökéletesen látták az összecsapásokat. Eközben a kontrollcsoportot jelentő újoncok ugyanennyi időt töltöttek el egy plüss egér társaságában, teljesen elzárva a valódi konfliktusoktól.

A kutatók legmeglepőbb tapasztalata az volt, hogy a néző egerek nem maradtak közömbösek a látottakkal szemben. Amikor a küzdőtéren lévő állatok csak céltalanul sétálgattak vagy békésen kapcsolatba léptek egymással, a platformon ülő egereket hidegen hagyta az esemény. Amint azonban kitört az agresszió és elkezdődött a tényleges támadás, a nézők azonnal a harc felé fordultak, és feszült figyelemmel kísérték a mozdulatokat.

A tudósok megfigyelték, hogy az agresszív viselkedésben van valami rendkívül "ragadós" és figyelemfelkeltő, ami a statisztikai véletlennél jóval nagyobb arányban késztette az állatokat a figyelemre.

Az igazi próbatétel a kilencedik napon következett, amikor mindhárom csoport tagjainak egy kifejezetten kemény, nehezen legyőzhető ellenféllel kellett megküzdeniük. A kutatók kamerákkal rögzítették és másodpercről másodpercre elemezték a mozdulatokat. Az eredmények megdöbbentő hasonlóságot mutattak a tapasztalt harcosok és a puszta megfigyelők között.

A néző egerek ugyanis pontosan olyan gyorsan indítottak támadást a kemény ellenfelek ellen, mint a nyolc napig tréningezett társaik, és lényegesen gyorsabban, mint a tapasztalatlan újoncok. Ráadásul a harci koreográfia és a taktika is lemásolódott: a nézők a harcosokhoz hasonlóan sokkal kevesebb időt töltöttek úgy, hogy hátat fordítottak az ellenfélnek, és a különböző viselkedési formák – például az agresszió és a szaglászó vizsgálódás – közötti átmeneteik is hajszálpontosan megegyeztek a veterán harcosokéval. Úgy tűnt, mintha a külső szemlélők a látvány útján elsajátították volna a harcművészet alapjait.

A viselkedésbeli hasonlóságok mögött meghúzódó titkot az agyszkennelések fedték fel. Amikor a kutatók megvizsgálták az egerek idegrendszeri aktivitását, azt találták, hogy az agresszióért felelős agyi területeken a nézők agyműködése szinte tükrözte a harcosokét. Különösen az agy gátló sejtjeinek tüzelési mintázata mutatott elképesztő egyezést.

Ugyanakkor a tükröződés nem volt tökéletes. Az agy serkentő aktivitását tekintve a nézők közelebb álltak a naiv újoncokhoz, bár a valódi harc során ez némileg átalakult. A kutatók úgy fogalmaztak, hogy a megfigyelők agya félúton helyezkedett el a profi harcosok és a teljesen tapasztalatlan állatok között. A puszta látvány tehát elindítja az agyat a fejlődés útján, de önmagában nem helyettesítheti a hús-vér tapasztalatot.

A kísérlet egy másik fontos tanulsága, hogy ez a fajta virtuális tanulás nem tette az egereket alapvetően erőszakosabbá vagy agresszívabbá. Egyik csoport sem töltött több időt tiszta támadással, mint a másik; a megfigyelés és a gyakorlás nem a vadságot növelte, hanem a felkészültséget. Ez a felfedezés némiképp cáfolja azokat a hagyományos félelmeket, miszerint az erőszak puszta látványa automatikusan növeli a belső agressziót.

Sokkal inkább egy adaptív, a túlélést segítő készültségi állapotot hoz létre az idegrendszerben. Ráadásul ez a hatás nem bizonyult tartósnak: a kiképzett vagy megfigyelő egerek néhány nap elteltével, további megerősítés hiányában, elveszítették a megnövekedett harci képességeiket, ami arra utal, hogy a megfigyeléses tanulást a hagyományos módszerekhez hasonlóan rendszeresen ismételni kell a tartós hatás érdekében.

A kutatás távlati céljai és lehetőségei azonban még ennél is izgalmasabbak. A tudósok felvetették annak a lehetőségét, hogy a jövőben a tapasztalt harcosokból kinyert idegrendszeri mintázatokat közvetlenül kódolhatnák a teljesen tapasztalatlan egyedek agyába.

Ez azt jelentené, hogy az egyedi neurális áramkörök szintjén játszanák vissza a megfigyelés élményét, így az alany idegrendszere úgy reagálna, mintha végignézett volna egy hosszas kiképzést, anélkül, hogy valójában egyetlen percet is a ring mellett töltött volna.

Bár a kísérleteket egereken végezték, a szakértők gyanítják, hogy ezek a megfigyelt agyi áramkörök és mechanizmusok az evolúció során az egerekben és az emberekben is hasonlóan maradtak fenn. Ha a technológia tovább fejlődik, a jövőben a mentális tréningek, a szimulációs gyakorlatok, sőt akár a traumatizált vagy sérült agyi funkciók helyreállítása is teljesen új alapokra helyeződhet, közelebb hozva a sci-fi írók legmerészebb álmait a mindennapi valósághoz. (2)

(1) - https://www.nature.com/articles/
(2) - https://thedebrief.org/i-am-neo