Egy franciaországi templomból ellopták, majd elégették és összezúzták a Mikulás ihletőjének szent ereklyéjét

Megrázó templomgyalázás rázta meg a hívőket Franciaországban, néhány héttel a karácsonyi ünnepkör és Szent Miklós emléknapja előtt.

Megrázó templomgyalázás rázta meg a hívőket Franciaországban, néhány héttel a karácsonyi ünnepkör és Szent Miklós emléknapja előtt.

A kelet-franciaországi Saint-Nicolas-de-Port bazilikájából egy ismeretlen tettes eltulajdonította a szent egyik csontdarabját őrző ereklyetartót, amelyet a későbbi vallomások szerint elégetett és összezúzott. A helyi papok november 2-án jelentették a lopást a hatóságoknak. A rendőrségi nyomozás gyors eredménnyel zárult, és hamarosan elfogták a gyanúsítottat.

A férfi a kihallgatás során elismerte, hogy betörte a védőüveget, majd megsemmisítette a pótolhatatlan történelmi és vallási értéket képviselő relikviát. Tettét azzal magyarázta, hogy hirtelen felindulásból cselekedett, mivel az ereklyék előtti tiszteletadást egyfajta bálványimádásnak tekintette.

A Saint-Nicolas-de-Port-i plébánia papjai mély megrendüléssel nyilatkoztak a történtekről. Kiemelték, hogy az ereklye felbecsülhetetlen kulturális és történelmi örökségi értékén túl a legfájóbb számukra az a súlyos csapás, amelyet ez a tett a hitükre, a történelmükre és zarándokok generációinak áhítatára mért.

Az eset különösen érzékenyen érinti a közösséget, hiszen december 6-án ünneplik Szent Miklós napját, amely a szent halálának évfordulója. A bazilika éppen az éves fáklyás körmenetére készül, amelyet hagyományosan december 5-én este tartanak meg. Az ünnep Lotaringiában, Belgiumban és Észak-Európa nagy részén kiemelt jelentőséggel bír, így a pusztítás híre széles körben váltott ki felháborodást.

Ráadásul az incidens nem egyedülálló, hanem egy olyan bűncselekmény-sorozat legújabb állomása, amelynek során az utóbbi időben számos keresztény örökségi helyszínt ért lopás, vandalizmus vagy gyújtogatás Franciaország-szerte.

A templom megőrzéséért felelős egyesület november 7-i közleményében megnyugtatta a híveket, hogy a bazilika legfőbb ereklyéje továbbra is biztonságban van. Ezt a relikviát egy kar alakú ereklyetartóban helyezték el, és a templom kincstárában őrzik. A most megsemmisült csontdarabkát a kétezres évek elején helyezték el a védőszent szobra alatt, a bazilika egyik kápolnájában. Bár a fő ereklye sértetlen maradt, a kápolnában őrzött töredék elvesztése így is pótolhatatlan veszteséget jelent a helyi egyházközség számára.

Szent Miklós, aki a modern kori Mikulás alakját ihlette, a harmadik és a negyedik század fordulóján, 270 és 343 között élt. Nevét elsősorban legendás nagylelkűségéről és jótékonyságáról ismeri a világ. A hagyomány szerint örökölt vagyonát teljes egészében a szegények megsegítésére fordította.

Legismertebb cselekedete az volt, amikor három elszegényedett lánynak adott egy-egy zsák aranyat, hogy megmentse őket attól, hogy prostitúcióra kényszerüljenek. Ez a történet alapozta meg a titokban ajándékozó jótevő alakját, amely évszázadokkal később a karácsonyi ünnepkör egyik legkedveltebb figurájává vált.

Saint-Nicolas-de-Port városa közel ezer éve központja a szent tiszteletének Franciaországban. A kapcsolat története a 11. század végére nyúlik vissza. Olasz tengerészek 1087-ben a mai Törökország területén fekvő Myrából a dél-itáliai Bariba vitték Szent Miklós földi maradványait. Innen tizenegy évvel később, 1098-ban egy Aubert de Varangéville nevű lovag hozott el egy csontdarabot Lotaringiába.

A hagyomány úgy tartja, hogy ez az ereklye a szent jobb kezének egyik ujjpercéből származik, amelyet az áldást osztó jobb kézként emlegetnek. A relikvia érkezése után zarándokok tömegei lepték el a települést, amely így a középkori Európa egyik legfontosabb búcsújáró helyévé vált. A híres látogatók között volt Jeanne d’Arc is, aki 1429-ben imádkozott itt, mielőtt útnak indult volna Chinonba, hogy találkozzon a trónörökössel.

A szent lotaringiai kultusza tovább erősödött 1477 után, amikor II. René herceg legyőzte Merész Károlyt a nancyi csatában. A győztes herceg Szent Miklóst a régió védőszentjévé nyilvánította, és elrendelte a monumentális gótikus bazilika felépítését, hogy méltó otthont adjon az ereklyéknek.

Az épület az évszázadok során számos történelmi vihart túlélt, köztük a harmincéves háborút, a francia forradalmat és mindkét világháborút. A forradalom idején arany ereklyetartóit ugyan beolvasztották, a templomot pedig átmenetileg az Ész Templomává alakították át, de a közösség hite és a szent tisztelete mindig újjáéledt.

A relikviák eredettörténete egészen a mai Törökország déli partvidékéig vezet, ahol a szentet 343-ban bekövetkezett halála után eltemették. A kutatók 2022-ben jelentették be, hogy a demrei Szent Miklós-templom alatt végzett ásatások során megtalálták azt a helyet, amelyet a szent eredeti sírjának tartanak.

A régészek a fennmaradt bizánci épület alatt egy korábbi templom padlózatát tárták fel. Osman Eravsar, az antalyai kulturális örökségvédelmi tanács akkori vezetője elmondta, hogy az első templomot a Földközi-tenger vízszintjének emelkedése elöntötte, majd évszázadokkal később egy újabbat építettek fölé. A szakembereknek sikerült elérniük az eredeti templom maradványait és azt a díszes padlóburkolatot, amelyen egykor maga Szent Miklós is lépkedett.

Ez a régészeti felfedezés is bizonyítja, milyen mély történelmi gyökerei vannak annak a kulturális és vallási örökségnek, amelynek egy darabja most értelmetlen pusztítás áldozatává vált Franciaországban. (1)

(1) - https://www.dailymail.com/sciencetech/