Mi lehet ebben a lyukban a Holdon? - A NASA most akarja kideríteni

Az emberiség régóta csodálattal és kíváncsisággal tekint fel a Holdra, ám a tudomány újabban már nemcsak a felszínére, hanem ismeretlen mély...

Az emberiség régóta csodálattal és kíváncsisággal tekint fel a Holdra, ám a tudomány újabban már nemcsak a felszínére, hanem ismeretlen mélységeire is kíváncsi.

A NASA a közelmúltban egy rendkívül izgalmas projektet választott ki, amelynek célja egy rejtélyes holdi nyílás, a Marius Hills Pit (Marius-dombok gödre) tüzetes vizsgálata. A kutatók azt gyanítják, hogy ez a sötét tátongó lyuk egy hatalmas földalatti világ kapuja lehet, amely a jövőben döntő szerepet játszhat az emberes holdmissziók sikerében és az asztronauták túlélésében.

A GIMLI névre keresztelt projekt – amely a Geophysical Instruments for Marius Lunar Pit Investigation (Geofizikai Műszerek a Marius Holdi Gödör Vizsgálatára) rövidítése – modern technológiák egész tárházát veti be a siker érdekében.

A Planetary Science Institute vezetése alatt álló kutatócsoport talajradart, szeizmikus érzékelőket és a helyi gravitációs mezőt mérő eszközöket kombinál majd, hogy átvilágítsa a holdfelszín alatti rétegeket. Ez a megközelítés azért is különleges, mert a kutatók most először nem csupán a magasból, keringő egységek képeire hagyatkozva elemzik a területet, hanem közvetlenül a holdfelszínről végeznek méréseket.

Hasonló módszereket utoljára az Apollo-program űrhajósai alkalmaztak, így a GIMLI tudományos szempontból is történelmi visszatérést jelent.

Maga a Marius-dombok gödre a Hold egyik legváltozatosabb vulkanikus régiójában található. A méretei lenyűgözőek és egyben félelmetesek: a nyílás nagyjából akkora, mint egy amerikai futball pálya, a mélysége pedig egy tízemeletes épület magasságának felel meg. Ezt a különleges formációt még 2009-ben fedezte fel a japán SELENE űrszonda.

Bár a Holdon eddig körülbelül háromszáz hasonló gödröt azonosítottak, a Marius-dombok melletti az egyik legígéretesebb jelölt arra, hogy egy ősi, vulkáni tevékenység által vájt, kiterjedt barlangrendszerbe vagy lávacsőbe vezessen.

De miért olyan fontos a NASA számára egy ilyen földalatti üreg felfedezése? A válasz a jövő űrhajósainak biztonságában rejlik. A Hold felszíne rendkívül ellenséges környezet. A kozmikus sugárzás mértéke ott körülbelül 2,6-szer magasabb, mint a Föld körül keringő Nemzetközi Űrállomáson, és kétszázszorosa a földi értékeknek. Ha az asztronauták hosszabb ideig lennének kitéve ennek a láthatatlan veszélynek, az súlyos egészségügyi kockázatokkal, például sejkárosodással, daganatos megbetegedésekkel vagy akut sugárbetegséggel járna.

Emellett a Holdon nincsen védelmet nyújtó légkör, így a hőmérséklet-ingadozás is drámai. Egy ilyen mélyen fekvő, természetes földalatti barlang viszont tökéletes menedéket, állandó hőmérsékletet és természetes védőpajzsot nyújthatna a sugárzás ellen a jövő bázisainak.

A misszió tudományos értéke azonban akkor is felbecsülhetetlen, ha a műszerek végül nem mutatnak ki hatalmas, összefüggő barlangrendszert. A gödör függőleges falai ugyanis olyan geológiai időkapszulák, amelyek tálcán kínálják a Hold belső történetét. Olyan regolitrétegeket és megkövesedett lávafolyamokat tesznek láthatóvá, amelyek normális esetben mélyen a felszín alatt maradnának eltemetve.

Ezek tanulmányozásával a geológusok megérthetik, hogyan mozgott a láva a holdi tájon évmilliárdokkal ezelőtt, és hogy az egyes vulkáni kitörések között mennyi idő telt el. Mivel a bazaltos vulkanizmus és a lávacsövek kialakulása a Földön is ismert jelenség, a földi barlangok kutatása során szerzett tapasztalatok közvetlenül felhasználhatók a Hold múltjának feltárásához.

A projekt időzítése nem a véletlen műve. A NASA gőzerővel készül az Artemis-programra, amelynek keretében az Artemis IV misszió során asztronauták térnek vissza égi kísérőnk felszínére. A tervek szerint két űrhajós száll majd le a Déli-sark közelében, hogy egy héten át úttörő tudományos munkát végezzen, mielőtt visszatérne a Földre.

A GIMLI által gyűjtött adatok alapjaiban határozhatják meg, hogy az emberiség hol építi ki az első tartós holdi kolóniákat. A rejtélyes holdi nyílások vizsgálatával talán éppen a felszín alatt találjuk meg a kulcsot ahhoz, hogy fajunk új otthont találjon a kozmoszban. (1)

(1) - https://www.dailymail.com/sciencetech/