Az emberiség legelső arca? Lenyűgöző digitális rekonstrukció keltett életre egy 315 ezer évvel ezelőtt élt ősembert

Képzeljük el, milyen lenne szemtől szembe kerülni egy olyan távoli rokonunkkal, aki több mint háromszázezer évvel ezelőtt sétált a Földön. E...

Képzeljük el, milyen lenne szemtől szembe kerülni egy olyan távoli rokonunkkal, aki több mint háromszázezer évvel ezelőtt sétált a Földön. Egy nemzetközi kutatócsoport munkájának köszönhetően ez a különleges időutazás most digitális formában valósággá vált.

A tudósoknak sikerült rekonstruálniuk az egyik legkorábbi ismert Homo sapiens arcát egy olyan lenyűgöző digitális képet alkotva, amely rendkívüli bepillantást enged saját fajunk hajnalába. (1)

A megszületett portré, amely fajunk eddigi legrégebbi ismert képi ábrázolása, egy sötét bőrű, hosszú fekete hajú és dús szakállú férfit mutat be. Az arcvonásait mélyen ülő szemek, széles orr és telt ajkak jellemzik, amelyek egyszerre hordozzák magukon az ősi és a modern emberi jegyeket. Ez a vizuális időkapszula nem egy egyszerű művészi fantázia szüleménye, hanem szigorú anatómiai adatokon és fosszilis töredékeken alapuló tudományos munka eredménye.

A történet évtizedekkel ezelőtt kezdődött a marokkói Jebel Irhoud nevű ásványkitermelő helyen, ahol egy bányász különös csontmaradványokra bukkant. Amikor a koponyát az 1900-as évek hatvanas éveiben először feltárták, a régészek még úgy gondolták, hogy egy neandervölgyi emberhez tartozik, és a korát körülbelül negyvenezer évesre becsülték.

A tudomány fejlődése azonban óriási meglepetést tartogatott. Néhány évvel ezelőtt a kutatók modern kormeghatározási módszerekkel bebizonyították, hogy a lelet valójában körülbelül 315 ezer éves, és kétséget kizáróan a Homo sapienshez, vagyis a modern emberhez köthető. Ez a felfedezés teljesen átírta az emberi evolúció történetét, hiszen hirtelen százezer évvel korábbra tolta vissza fajunk megjelenésének időpontját, mint azt korábban hittük.

A mostani projekt során a szakértők egy úgynevezett Irhoud 1 néven ismert koponyafragmentum háromdimenziós szkennelt adatait, fényképeit és videofelvételeit használták fel. Mivel a koponya nem volt teljes, a hiányzó részeket a közelben talált állkapocscsont- és fogmaradványok segítségével egészítették ki, létrehozva egy átfogó digitális modellt.

A folyamat következő lépéseként egy modern emberi anatómiai sablont vettek alapul, amelyet digitálisan addig alakítottak és torzítottak, amíg pontosan nem illeszkedett a fosszilis maradványok egyedi formájához. Erre a virtuális csontvázra rétegezték rá a becsült izomzatot, a zsírszövetet, végül pedig a bőrt.

A brazil 3D-rekonstrukciós szakértő, Cícero Moraes által vezetett nemzetközi csapat két verziót készített az arcból. Az első egy letisztult, szürkeárnyalatos tudományos rekonstrukció, amely hűen mutatja be a koponya alatti anatómiát, mindenféle sallang nélkül. A másik változat egy élethű, színes portré, amely bőrszínnel, hajjal és szakállal kelti életre az őst, hogy a nagyközönség számára is átélhetővé váljon a múlt.

A kutatók ugyanakkor hangsúlyozták, hogy ez utóbbi verzió elkészítése óhatatlanul magában foglalt bizonyos fokú művészi szabadságot. Olyan részleteket ugyanis, mint a pontos bőrtónus, a hajviselet vagy az arcszőrzet jellege, nem lehet közvetlenül kiolvasni a megkövesedett csontokból.

Ezeket a vonásokat a térség ősi és modern népességére vonatkozó antropológiai kutatások alapján határozták meg, hogy egy minél hitelesebb és valószínűbb ábrázolást kapjanak arról, hogyan nézhetett ki valaki Észak-Afrikában abban a távoli korban.

A Flinders Egyetem, a Paviai Egyetem, a Lódzi Egyetem és a malajziai Universiti Sains Malaysia szakembereinek bevonásával zajló kutatás arra is figyelmeztet, hogy a kép nem egy konkrét, egykor élt egyén hajszálpontos fotója. Mivel a rekonstrukcióhoz használt töredékek valószínűleg több különböző egyéntől származtak, a végeredmény inkább a korabeli populáció általános arcvonásait tükrözi.

Ez a tény azonban semmit sem von le a munka értékéből. A Jebel Irhoud-i lelet arca nemcsak egy lenyűgöző digitális illusztráció, hanem egy tudományos híd, amely összeköti a jelent a távoli múlttal, és emlékeztet minket arra, honnan indultunk. Amikor erre az arcra tekintünk, lényegében a saját fajunk legkorábbi tükörképével nézünk farkasszemet. (2)

(1) - https://www.mdpi.com/2571-9408/9/9/
(2) - https://www.dailymail.com/sciencetech