Eltört a fúró 5 méter mélyen - kőkemény dolgot találtak ott, ahol Noé bárkájának kell lennie

Évszázadok óta foglalkoztatja az emberiség fantáziáját a bibliai özönvíz és Noé bárkájának története. A történelem során számtalan expedíció...

Évszázadok óta foglalkoztatja az emberiség fantáziáját a bibliai özönvíz és Noé bárkájának története. A történelem során számtalan expedíció indult a Közel-Kelet zord hegyvidékeire, hogy felkutassa a Teremtés könyvében leírt hatalmas tengerjáró hajó maradványait.

Bár a legtöbb kutatás az Ararát-hegy hófödte csúcsaira összpontosított, létezik egy másik, legalább ennyire vitatott és rejtélyes helyszín Törökország keleti részén. Ez a Durupınar-formáció, egy lenyűgöző, százötvenhét méter hosszú, hajó alakú geológiai képződmény, amely most újra a figyelem középpontjába került.

Egy nemzetközi kutatócsoport, amelyet a magánfinanszírozású, keresztény indíttatású Noah’s Ark Scans (Noé Bárkája Szkennelések) szervezet vezet, a törökországi Sivas Cumhuriyet Egyetem régészeinek támogatásával nemrégiben egy sor sikeres magfúrást hajtott végre a területen. A bejelentett eredmények – bár tudományosan még nem erősítették meg őket – újra fellobbantották a vitát a hit és a tudomány, a természetes geológia és a bibliai régészet között.

A Durupınar-formáció története a modern korban 1959-ben kezdődött, amikor İlhan Durupınar, a török hadsereg századosa egy légi térképészeti feladat során felfigyelt a különös, szabályos hajótestet formázó domborulatra. A képződmény ívelt vonalai és szimmetriája azonnal spekulációk tárgya lett. A helyszín földrajzi elhelyezkedése tökéletesen egybecsengett a régi idők legendáival és a bibliai utalásokkal, miszerint Noé bárkája az Ararát hegyvidékén feneklett meg az áradat elvonulta után.

A tudományos fősodor és a geológusok évtizedek óta kitartanak amellett, hogy a képződmény nem más, mint egy teljesen természetes kőzetformáció, egy furcsa formájú sárfolyás, amelyet a tektonikus mozgások és az erózió alakítottak ilyenné. Ezzel szemben a bibliai történeti hűségben hívő kutatók meg vannak győződve arról, hogy a föld mélye egy megkövesedett ősi hajó vázát rejti.

Az ezen elmélet bizonyítására törekvő Noah’s Ark Scans alapítója, Andrew Jones nem titkolja személyes meggyőződését. Nyíltan kijelentette, hogy hisz abban, hogy ez Noé bárkája, és pontosan ez a hit hajtja őt abban, hogy a Durupınar-lelőhelyet a lehető legszigorúbb vizsgálatoknak vesse alá.

A csapat legújabb bejelentése már önmagában is óvatosságra inti a tudományos közösséget, hiszen az adatok még nem estek át a független szakértői értékelés szigorú folyamatán. Ennek ellenére a közzétett részletek rendkívül érdekesek, és új technológiai megközelítésekről tanúskodnak, amelyek messze meghaladják a korábbi évtizedek próbálkozásait.

A fúrási műveletek egyik legdrámaibb pillanata az volt, amikor a fúrófej váratlanul darabokra tört. A csapat beszámolója szerint a fúróberendezés körülbelül négy-öt méterrel a felszín alatt egy olyan rendkívül kemény rétegbe ütközött, amely ellenállt a gép erejének. Andrew Jones magyarázata szerint, miután a rendszer már sikeresen áthatolt a felsőbb rétegeken, a fúrófej egy mészkőnél is sokkal keményebb anyagot ért el.

Bár a pontos laboratóriumi elemzések még váratnak magukra, a kutatók felvetették annak lehetőségét, hogy az akadály nem más, mint az ősi hajó megkövesedett, erősen ásványosodott faanyaga. Ha egy fa évezredeken át megfelelő körülmények között pihen a föld alatt, a szerves anyagok fokozatosan ásványokká alakulnak, így az eredeti sejtszerkezetet megőrző, de kőkeménységű anyag jön létre. Jones és csapata szerint ez tökéletesen megmagyarázná a fúrófej hirtelen törését, és kizárná azt a mainstream tudományos magyarázatot, miszerint a terület pusztán puha mészkőből áll.

Az expedíció nem csupán erre az egyetlen incidensre alapozza az optimizmusát. A történelem során most először végeztek ilyen kiterjedt, hivatalosan engedélyezett mélymagfúrásos felmérést a Durupınar-formáció belsejében és annak közvetlen környezetében is. A csapat egészen tizennyolc méteres mélységből hozott fel mintákat.

Különösen fontos megjegyezni a módszertant: a kutatók úgynevezett "száraz" fúrási technológiát alkalmaztak. Ennek jelentősége egy 1988-as, hasonló próbálkozás tükrében érthető meg igazán. Harmincnyolc évvel ezelőtt egy korábbi csapat már megpróbálta fúrásokkal eldönteni a mészkő kontra megkövesedett fa vitát, de azok a lyukak csak a töredékéig értek el a most vizsgált mélységnek.

Ráadásul – ahogy arra Jones is rámutatott – a korábbi minták mind tönkrementek, "korrumpálódtak", mert a fúrófejek hűtéséhez vizet használtak, ami kimosta és megváltoztatta a kényes rétegeket, így a tesztek akkor értékelhetetlenné váltak. A mostani, víz nélküli eljárás sokkal tisztább geológiai és kémiai képet adhat a mélyben rejlő titkokról.

A begyűjtött minták vizsgálata során a kutatók gazdag, szerves anyagokban bővelkedő rétegeket is találtak a talaj és az üledék sorozatai között. Ezek az intervallumok a csapat értelmezése szerint az egykori faanyag lebomlásának ősi nyomai lehetnek. Emellett a fúrások során föld alatti üregeket is azonosítottak, amelyek közül az egyik teljesen tele volt iszappal és vízzel. Hogy mik lehetnek ezek az üregek, arra a csapat egy korábbi, hónapokig tartó feltérképezési munkája adhat lehetséges választ.

Ebben a fázisban részt vett Dr. Khrosrow Bakthar amerikai védelmi tudós is, a róla elnevezett Bakthar-radar feltalálója, amellyel a formáció felszín alatti részleteinek nagy részét feltérképezték. A modern talajradarok és a nagy felbontású 3D-s felszíni képalkotás együttes használatával a kutatók korábban lineáris vonalakat, derékszögű metszéspontokat, rétegzett anomáliákat és hosszúkás üregeket fedeztek fel. Ezek a mesterségesnek tűnő, szabályos struktúrák a kutatócsoport szerint egy tengerjáró hajó belső folyosóira és kamráira utalhatnak.

Hogy ezeket az anomáliákat közelebbről is megvizsgálhassák, a Noah’s Ark Scans egy roppant innovatív következő lépést tervez. Ahelyett, hogy további fúrásokkal kockáztatnák a helyszín épségét, vagy hatalmas ásatási árkokat nyitnának meg, egy egyedi építésű robotot fognak a mélybe küldeni. A robot stílusosan a "GOPHER" nevet kapta, utalva arra a rejtélyes góferfára, amelyből a Teremtés könyve szerint Noé a bárkáját építette.

A nagy felbontású kamerákkal felszerelt GOPHER-t kifejezetten arra tervezték, hogy a szűk fúrólyukakon keresztül leereszkedve feltérképezze az eddig érintetlen föld alatti kamrákat. Lauren Witzke, a szervezet adománygyűjtője és magát keresztény aktivistának valló szóvivője szerint ez a technológia óriási áttörést jelent, hiszen fizikai valójában láthatják majd, mi rejtőzik a gigantikus hajóforma gyomrában.

Bár a kutatócsoport lelkesedése töretlen, a tudományos világ és még a vallási közösség egy része is komoly szkepticizmussal fogadta a híreket. A legnagyobb kritika a kutatás objektivitásának hiányát érinti. Mivel Jones és munkatársai nyíltan felvállalják, hogy a kezdetektől fogva hisznek a helyszín bibliai eredetében, sokak szerint a megerősítési torzítás klasszikus esetével állunk szemben. A kritikusok rámutatnak, hogy a kutatók hajlamosak a nyers geofizikai adatokat és a fúrási eredményeket kizárólag a saját, előre kialakított narratívájukon keresztül értelmezni, ahelyett, hogy más, természetes geológiai magyarázatokat is figyelembe vennének.

Érdekes módon a bírálók között nem csak szigorú akadémikusok vannak. Ken Ham, az Answers in Genesis nevű ismert keresztény apologetikai szervezet alapítója és korábbi elnöke – aki maga is fiatalföld-kreacionista – élesen bírálta a Jones-féle csapat módszertanát. Ham szerint elfogadhatatlan, hogy a csoport tagjai már a geofizikai felmérések eredményeinek alapos áttekintése előtt meg voltak győződve arról, hogy mit rejt a helyszín.

Úgy véli, az adatok objektív értékelése lehetetlen, ha a kutatók nem hajlandók alternatív interpretációkat is mérlegelni. A hitelesség hiányát csak súlyosbítja, hogy az eredményeket eddig kizárólag a szervezet saját weboldalán és PR-anyagokban publikálták, elkerülve a hivatalos, szigorú és kritikus tudományos folyóiratok szűrőjét.

A vita tehát tovább lángol a Durupınar-formáció felett. A hegyoldalba simult, hatalmas, rejtélyes kőhajó továbbra is őrzi titkait. Andrew Jones és csapata jelenleg a begyűjtött fizikai minták harmadik fél által elvégzendő, független laboratóriumi tesztjeinek eredményeire vár, miközben gőzerővel készítik elő a jövő évi, robotos terepmunkát.

Bár Jones szentül hiszi, hogy az eddigi leletek alapjaiban rengetik meg azt az állítást, miszerint ez csupán egy természetes kőzetforma, a tudományos bizonyossághoz ennél sokkal több kell. A feltételezett ősi szerves anyagok, a rejtélyes föld alatti üregek és a törött fúrófej története kétségtelenül egy új és izgalmas fejezetet nyitott a Noé bárkája utáni kutatásban.

Az, hogy a végén a vallásos hit, a geológiai tények, vagy a kettő valamilyen meglepő metszete kerül-e ki győztesen, egyelőre a jövő, a laboratóriumok és a mélybe ereszkedő robotok titka marad. Az emberiség ősi vágya, hogy kézzelfogható bizonyítékot találjon saját legendáira, mindenesetre biztosítja, hogy a figyelem egyhamar nem fordul el a török hegyvidék ezen lenyűgöző szegletéről. (1)

(1) - https://thedebrief.org/new-drilling-at-controversial