Létezik-e tudományos magyarázat a kísértetjárta helyekre? Egy 2009-es kísérlet, ami mindent megváltoztatott

1998-ban Vic Tandy brit mérnök különös dolgokat tapasztalt a munkahelyén. A gyártelepen, ahol dolgozott, a kollégák régóta panaszkodtak megm...

1998-ban Vic Tandy brit mérnök különös dolgokat tapasztalt a munkahelyén. A gyártelepen, ahol dolgozott, a kollégák régóta panaszkodtak megmagyarázhatatlan árnyakról, nyomasztó érzésekről és hátborzongató jelenésekről.

Tandy sokáig szkeptikus maradt, mígnem egy este ő maga is meglátott egy sötét, elmosódott alakot a szeme sarkából. A rejtély kulcsára azonban nem egy paranormális kutató, hanem egy tőrvívó kard mutatott rá.

Amikor a mérnök a satuba fogott kardot javította, észrevette, hogy a penge a helyiség bizonyos pontjain hevesen rezegni kezd. A vizsgálatok kiderítették, hogy a csarnok új elszívóventilátora alacsony frekvenciájú infrahangot gerjesztett. Ez a hangfrekvencia az emberi fül számára láthatatlan és hallhatatlan volt, de a test érzékelte, és éppen a szemgolyó rezonanciafrekvenciáján rezegve optikai csalódásokat, valamint szorongást és kísérteties érzetet váltott ki.

A természetfeletti élmények mögött gyakran sejtenek hasonló fizikai jelenségeket. Az infrahang mellett az elektromágneses mezők ingadozásai is gyanúba keveredtek. Ezeket a mezőket mágneses kőzetek éppúgy létrehozhatják, mint a legegyszerűbb elektromos berendezések. Nem véletlen, hogy a szellemvadászok modern felszerelésének elengedhetetlen kelléke az elektromágneses mezőt mérő eszköz.

Számos vizsgálat mutatta ki, hogy a hírhedt, kísértetjárta helyszíneken a mágneses terek szerkezete és intenzitása gyakran eltér a megszokottól. Ám felmerül a kérdés: ha a fizikai tényezők valóban képesek kísérteties érzeteket kiváltani, vajon felépíthető-e egy mesterségesen kísértett szoba?

2009-ben a Goldsmiths, University of London kutatói pontosan erre vállalkoztak. Chris French professzor és csapata elhatározta, hogy laboratóriumi körülmények között vizsgálja meg a jelenséget. A legnagyobb fejtörést a megfelelő környezet kialakítása okozta. Kezdetben egy hagyományos hálószoba berendezésén gondolkodtak, ám tartottak attól, hogy a bútorok sajátos asszociációkat ébresztenének a résztvevőkben.

Egy nyikorgó szekrényajtó vagy egy sötét ágyalj sokakban gyermekkori félelmeket idézhet fel. Így végül a leginkább semleges megoldás mellett döntöttek: egy kerek, teljesen jellegtelen és üres helyiséget terveztek. A sors fintora, hogy a megfelelő helyszínt nem az egyetem épületében találták meg, hanem az egyik kutató édesanyjának nappaliját alakították át hetekre erre a célra.

A szobát félhomályban tartották és kissé lehűtötték, hogy hűen utánozzák a klasszikus kísértetjárta helyek atmoszféráját. A terem bizonyos pontjain eltérő erősségű infrahangot és elektromágneses mezőket generáltak, amelyeket tetszés szerint ki-be lehetett kapcsolni. Így a tesztalanyok egy része teljesen normális, fizikai behatásoktól mentes térbe lépett be, míg mások ki voltak téve a láthatatlan ingereknek.

A résztvevőknek ötven percet kellett eltölteniük a szobában, és egy alaprajzon kellett megjelölniük azokat a pontokat, ahol bármilyen szokatlan tapasztalatot átéltek. Ezenfelül kitöltöttek egy kérdőívet is, amely a halántéklebenyi aktivációra utaló jeleket mérte. Ez utóbbi olyan élményekre kérdezett rá, mint a déjà vu érzése vagy más furcsa érzékszervi benyomások.

A kísérlet eredményei meglepőek és drámaiak voltak. A tesztalanyok rendkívül magas arányban számoltak be anomáliákról. Sokan éreztek szédülést, bizonytalanságot, nyomasztó jelenlétet, sőt néha kifejezett rettegést vagy váratlan intim izgalmi állapotot is tapasztaltak. Bár a kutatók sikeresen idéztek elő kísérteties hangulatot, a legmeghökkentőbb felfedezés csak ezután következett.

A feljegyzett szokatlan élmények és a térképen megjelölt helyszínek semmilyen összefüggést nem mutattak az infrahang vagy az elektromágneses mező tényleges jelenlétével. Az alanyok akkor is beszámoltak megmagyarázhatatlan tapasztalatokról, amikor a generátorok teljesen ki voltak kapcsolva.

A rejtély nyitja végül nem a szoba fizikai berendezésében vagy a műszerekben, hanem az emberi elme működésében rejlett. Az adatok elemzése kimutatta, hogy azok a résztvevők számoltak be a legtöbb és legintenzívebb anomáliáról, akiknek a kérdőív alapján magasabb volt a halántéklebenyi fogékonyságuk és a szuggesztibilitásuk.

A kísérlet bebizonyította, hogy a kísérteties élmények kiváltásában a környezeti stimulációnál lényegesen nagyobb szerepet játszik az elvárás, a szuggesszió és a személyes pszichológiai beállítottság. A saját elménk és képzeletünk sokkal hatékonyabban képes életre kelteni a kísérteteket, mint bármilyen bonyolult elektromágneses berendezés vagy láthatatlan infrahang. (1)

(1) - https://www.iflscience.com/in-2009-scientists