A túlvilág kapujában: Minden negyedik ember átélt már halálközeli élményt

A halál közelsége, az élet és a túlvilág közötti határvonal átlépése mindig is az emberiség egyik legnagyobb és legmisztikusabb kérdése volt...

A halál közelsége, az élet és a túlvilág közötti határvonal átlépése mindig is az emberiség egyik legnagyobb és legmisztikusabb kérdése volt. Sokan úgy gondolják, hogy a halálközeli élmények ritka, elszigetelt és rendkívüli esetek, amelyek csak kevesekkel történnek meg a kórházak intenzív osztályain vagy tragikus balesetek pillanataiban.

Egy friss, nagyszabású amerikai kutatás azonban teljesen új megvilágításba helyezi ezt a jelenséget, és arra mutat rá, hogy a túlvilág kapujának megpillantása sokkal mindennapibb tapasztalat, mint azt korábban bárki feltételezte volna.

A Nemzetközi Halálközeli Tanulmányok Társasága (IANDS) által végzett átfogó felmérés megdöbbentő eredményeket hozott: minden negyedik amerikai felnőtt, azaz a megkérdezettek 23 százaléka állítja, hogy élete során volt már halálközeli élménye, amelyből aztán visszatért a normális emberi létezésbe. Ez az arány radikálisan magasabb a korábbi becsléseknél. Ráadásul a kutatás arra is rávilágított, hogy a társadalom szintjén még szélesebb körű a jelenség ismerete, hiszen azok közül, akik maguk nem éltek át ilyet, 35 százalék nyilatkozott úgy, hogy ismer a közvetlen környezetében olyat, akinek volt már része ebben a megrázó tapasztalatban. (1)

Janet Riley, a társaság ügyvezető igazgatója kifejtette, hogy a halálközeli élmények során – amelyek leggyakrabban a halál közvetlen közelében, kritikus egészségügyi állapotban jelentkeznek – az érintettek rendkívül élénk, érzelmileg intenzív és tiszta észlelést tapasztalnak. Sokan arról számolnak be, hogy fizikai testükön kívülről látják a materiális világot, vagy éppen nem anyagi természetű lényekkel és környezettel lépnek kapcsolatba. Az igazgató kiemelte, hogy ezek az élmények nem múlnak el nyomtalanul; az átélők gondolkodása és személyisége a visszatérés után szinte kivétel nélkül mélyrehatóan és végérvényesen megváltozik.

A Centiment kutatócég által 2100 amerikai állampolgár bevonásával készített felmérés részletesen vizsgálta ezeket a transzformációkat. A halálközeli élményt jelentők 51 százaléka számolt be arról, hogy az eset után sokkal mélyebb értelmet talált az életében, és jobban értékel minden egyes napot, míg 37,6 százalékuk erősebb kötődést kezdett érezni egy spirituális dimenzió felé.

A válaszokból az is kiderült, hogy az élmény alapjaiban rendezte át a mindennapi prioritásokat. A megkérdezettek 31 százalékának megváltozott az értékrendje, 30 százalékuk pedig teljesen elveszítette a haláltól való korábbi félelmét. Ugyancsak 30 százalék jelzett nagyobb empátiát embertársai iránt, és 26 százalék vált nagylelkűbbé, valamint társadalmilag érzékenyebbé a visszatérése után.

A jelenség hatása azonban nem áll meg azoknál, akik közvetlenül átélik. Azok a családtagok és barátok, akik végighallgatták szeretteik beszámolóit, szintén változásokról számoltak be: 44 százalékuk kíváncsibbá vált a túlvilági élettel kapcsolatban, 40 százalékuknak pedig jelentősen megerősödött a halál utáni életbe vetett hite. Ez jól mutatja, hogy a halálközeli élmények történetei hullámként terjednek a társadalomban, formálva a kollektív gondolkodást.

A kutatás talán legizgalmasabb része arra irányult, miként vélekednek azok, akiknek soha nem volt részük ilyenben. A felmérés szerint a racionális többség is kezd nyitottá válni: a tapasztalattal nem rendelkező válaszadók 27,3 százaléka találta annyira meggyőzőnek a meglévő bizonyítékokat, hogy megváltoztatta korábbi véleményét, míg 31,3 százalékuk szerint a beszámolók megbízható bizonyítékul szolgálnak valamilyen megmagyarázhatatlan, valós jelenség létezésére.

Ezzel szemben a merev elutasítás háttérbe szorult: mindössze 15 százalék vélte úgy, hogy a bizonyítékok korlátozottak, és csupán 24 százalék tartotta azokat teljesen elégtelennek. Mindent egybevetve a válaszadók csaknem négyötöde, pontosan 79,8 százaléka egyetértett abban, hogy a halálközeli élmények tudományos kutatása kifejezetten hasznos vagy kiemelkedően fontos feladat.

Ez a kulturális és szemléletbeli váltás a populáris kultúrában is tetten érhető. Még az olyan, korábban gátlástalan és vitatott megnyilvánulásairól ismert hírességek is, mint Perez Hilton, nyilvánosan beszéltek saját megrázó élményeikről. A celeb-blogger egy üres gyomorra bevett influenza-gyógyszer szövődményeként fellépő gyomorfekély, perforáció és súlyos szepszis miatt került az élet és halál mezsgyéjére, és 21 napot töltött kórházban. Az átélt események hatására Hilton teljesen megbánta korábbi önző, másokba gázoló viselkedését, bocsánatot kért a nyilvánosságtól, és elmondta, hogy Istent megtalálva ráébredt, mekkora fájdalmat okozott másoknak, amivel korábban egyáltalán nem törődött.

A felmérés végül a halálhoz való általános viszonyt is feltérképezte. Bár a válaszadók negyede bevallotta, hogy kicsit fél az elmúlástól, és 14,8 százalékuk retteg tőle, a többség optimista képet dédelget. Harmincegy százalék biztos abban, hogy a halál után egy jobb helyre kerül, és mindössze 6,2 százalék tart attól, hogy rosszabb sors vár rá. Huszonöt százalék pedig egyszerűen kijelentette, hogy megbékélt a halál gondolatával.

A tanulmány készítői remélik, hogy az adatok publikálása segít normalizálni az elmúlásról és a túlvilágról szóló párbeszédet. Sokan ugyanis a megbélyegzéstől vagy a hitetlenkedéstől való félelmükben elhallgatják ezeket a mély élményeket. Pedig az IANDS szerint a halálközeli élmények kutatása és az abból fakadó szeretet, altruizmus és nagylelkűség pontosan az a hajtóerő, amely képes jobbá és élhetőbbé tenni a földi világot is. (2)

(1) - https://iands.org/results-of-new-iands
(2) - https://thedebrief.org/1-out-of-4-ame