A mexikói kormány eltitkolt UFO-aktái: Évtizedekig tartó elhallgatás a kulisszák mögött

A repülés világa és a rejtélyek iránt fogékony közönség számára mindig is lenyűgöző kérdés maradt, hogy mit titkolnak a világ kormányai az a...

A repülés világa és a rejtélyek iránt fogékony közönség számára mindig is lenyűgöző kérdés maradt, hogy mit titkolnak a világ kormányai az azonosítatlan repülő tárgyakkal kapcsolatban.

Míg az Amerikai Egyesült Államok kongresszusi meghallgatásai és a Pentagon jelentései rendszeresen a címlapokra kerülnek, a latin-amerikai régió, és különösen Mexikó, egy egészen más típusú, ám rendkívül mélyen gyökerező titkolózás színtere.

A "Pilotos" című műsor egy rendkívül izgalmas epizódjában Julio Darwish kereskedelmi pilóta és Carlos Guzmán neves ufókutató, a repülési ufológia úttörője rántotta le a leplet azokról a dokumentumokról és megdöbbentő pilóta vallomásokról, amelyeket a mexikói hatóságok évtizedeken keresztül igyekeztek a szőnyeg alá söpörni.

Az elhangzott történetek nemcsak a fizika törvényeinek ellentmondó jelenségekről tanúskodnak, hanem egy rendkívül jól szervezett, rendőrállami módszerekkel működő megfigyelési és elhallgatási gépezetről is, amely a háttérben működött.

Ahhoz, hogy megértsük a mexikói UFO-akták elrejtésének politikai és történelmi súlyát, érdemes visszatekinteni az ország sötétebb politikai korszakaiba. Carlos Guzmán kutatásai során kiderült, hogy a hírhedt Dirección Federal de Seguridad (DFS), azaz a Szövetségi Biztonsági Igazgatóság – amely a 60-as és 70-es években Mexikó titkosrendőrségeként működött – kiemelt feladataként kezelte az UFO-észlelések nyomon követését.

Ez a belügyminisztérium alá tartozó ügynökség elsősorban a politikai disszidensek, kémek és a társadalmi mozgalmak elfojtásáról volt ismert, ám a közelmúltban a Lecumberri börtön egykori épületében, a mai Mexikói Történelmi Levéltárban kutató Laura Sánchez Ley újságírónő megdöbbentő bizonyítékokat talált.

A titkosszolgálat ügynökeinek kifejezett parancsuk volt arra, hogy nyomozást folytassanak az UFO-jelentések ügyében, helyszíni szemléket tartsanak, és részletes jelentéseket készítsenek a lakosság és a pilóták által látott jelenségekről. Miért tartotta egy politikai titkosszolgálat ennyire fontosnak, hogy az égi jelenségek után kémkedjen? A válasz a totális kontroll igényében és az információ visszatartásának vágyában rejlik.

A DFS aktái között két rendkívül súlyos eset is szerepel, amelyek teljesen egybecsengenek az ufókutatók magánnyomozásaival. Az egyik ilyen eset a León melletti Ibarrilla-fennsíkon történt UFO-leszállás, a másik pedig a Tabasco állambeli Ciudad Pemex közelében zajlott le. Utóbbi különösen kritikusnak számított, mivel egy stratégiailag kulcsfontosságú olajipari központ közelében történt, és az állami ügynökök azonnal a helyszínre siettek, hogy begyűjtsék a tanúvallomásokat és elszigeteljék az információkat.

Carlos Guzmán és kollégája, Alfonso Salazar repülési technikus évek óta hivatalos levelekkel bombázzák a mexikói védelmi minisztériumot, a légierőt és a belügyminisztériumot, hogy hozzáférést kapjanak ezekhez az adatokhoz, a válasz azonban szinte kivétel nélkül mindig ugyanaz volt: nincs információjuk, nem tudnak semmiről.

A legutóbbi megkeresések során azonban már finom burkoltsággal azt is éreztették velük, hogy valójában korlátozott és szigorúan bizalmas információkról van szó. Ez a kettős játék – a letagadás és a háttérben zajló aktív adatgyűjtés – jól mutatja, hogy a mexikói államapparátus pontosan tudja, mivel áll szemben, de a nyilvánosság elől szisztematikusan elzárja a valóságot.

A hatósági elhallgatás mellett a leginkább kézzelfogható és megkérdőjelezhetetlen bizonyítékokat maguk a hivatásos pilóták szolgáltatják, akik nap mint nap az eget járják. Julio Darwish több mint 17 ezer repült órával a háta mögött megerősítette, hogy a pilóták körében az UFO-észlelés mindennapos téma, még ha sokan félnek is nyilatkozni a karrierjük védelmében.

Az egyik legdrámaibb, történelmileg dokumentált eset 1967. május 7-én történt Guanajuato állam felett. Enrique Fojo kapitány, az akkori Aeronaves de México légitársaság DC-9-es utasszállító repülőgépét vezette, amikor a másodpilótájával együtt arra lettek figyelmesek, hogy három hatalmas repülő korong elképesztő sebességgel keresztezi a pályájukat, közvetlenül a gépük előtt. A találkozás olyan közel történt, hogy komolyan veszélyeztette az utasok és a személyzet biztonságát.

Fojo kapitány azonnal jelentette az esetet a Mexikóvárosi Nemzetközi Repülőtér irányítótornyának, ám a radarok semmit sem mutattak, és a körzetben semmilyen más hivatalos repülés nem zajlott. A későbbi elemzések szerint ezek a korongok körülbelül 8000 kilométer per órás sebességgel száguldottak, ami az akkori technológiai szinten, 1967-ben, teljesen kivitelezhetetlen lett volna bármilyen földi repülőgép számára. Az eset bejárta a korabeli mexikói sajtót, mégis, a hivatalos szervek igyekeztek elbagatellizálni a történteket.

De nem ez az egyetlen eset, ami megdöbbentette a repülési szakmát. Maga a műsorvezető, Julio Darwish is megosztott egy személyes, megrázó élményt, amely León és Morelia repülőterei között történt vele egy felszállás után. A repülőgép fedélzeti ütközéselkerülő rendszere, a TCAS, hirtelen két közeledő célpontot jelzett a kijelzőn, amelyek egyenesen az ő gépük irányába tartottak. Amikor Darwish kapitány rádión megkérdezte a női toronyirányítót a forgalomról, az határozottan kijelentette, hogy a légtér teljesen üres, és senki más nem repül a zónában.

A kapitány ekkor megkérte az első tisztjét, hogy nézzen ki az ablakon, mire a kollégája teljesen elfehéredett a döbbenettől. Két tökéletes gömb alakú objektum haladt szoros kötelékben a gépük mellett, amelyeket a műszer is tisztán látott. Az első tisztet annyira traumatizálta az élmény, hogy a mai napig nem hajlandó nyilvánosan beszélni róla, mert képtelen feldolgozni a látottakat. Ez a fajta pszichés gát és a nevetségessé válástól való félelem az egyik legnagyobb oka annak, hogy miért marad annyi eset titokban.

Az észlelések földrajzi eloszlása szintén nem véletlenszerű Mexikóban. Carlos Guzmán kiemelte, hogy az országban létezik hét kiemelt "forró pont", ahol a paranormális és azonosítatlan légi jelenségek koncentrálódnak. Ezek közül az egyik legjelentősebb a Guanajuato államban található Hét Luminária (Siete Luminarias) nevű vulkáni krátercsoport. Ez a misztikus helyszín a pilóták számára is jól látható a magasból, és a helyi lakosok évtizedek óta rendszeres gömbvillám-szerű jelenségekről, és a kráterekbe berepülő fényekről számolnak be.

Guzmán maga is leereszkedett a legfontosabb kráterekbe, mint a Parangueo vagy a Cintora, és megerősítette, hogy a helyszín geológiailag és energetikailag is rendkívüli, szinte holdbéli tájra emlékeztet. A terület kutatója, a nemrégiben elhunyt Óscar Arredondo, egész életében gyűjtötte a bizonyítékokat az itteni anomáliákról, és olyan nemzetközi hírű szakértőkkel is együttműködött, mint J. J. Benítez, ami jól mutatja, hogy a mexikói UFO-jelenségek nem elszigetelt helyi folklórtermékek, hanem a globális hálózat részei.

Felmerül a kérdés: miért tartják fenn a világ vezető hatalmai és a helyi kormányok ezt a vaskalapos titkolózást, ha a társadalom jelentős része már nyitott a kérdésre? Guzmán magyarázata szerint a geopolitikai hatalom és a katonai fölény megtartása a fő mozgatórugó.

A második világháború vége óta a vezető katonai hatalmak, élükön az Egyesült Államokkal, abban a hitben élnek, hogy aki megszerzi és visszafejti az idegen technológiát, az abszolút fölényre tesz szert a fegyverkezési versenyben. Egy ilyen felfedezést és technológiai ugrást senki sem akar megosztani a riválisaival. Emiatt a Pentagon, az 51-es körzet, és a mexikói szövetségi szervek is inkább vállalják az információs blokádot, mintsem hogy elismerjék: létezik valami az égen, ami felett nincs kontrolljuk.

Végezetül Guzmán arra is rávilágított, hogy a jelenség gyökerei sokkal összetettebbek annál, minthogy egyszerűen "földönkívüliekről" beszéljünk. Véleménye szerint a multidimenziós lények, az intraterresztriális (föld alatti) civilizációk vagy akár az időutazók lehetőségeit is vizsgálni kell. Ahhoz, hogy az emberiség közelebb kerüljön az igazsághoz, nem elég csupán az UFO-észlelések statisztikáit bújni; a kutatóknak komoly hátteret kell szerezniük a biológiában, a csillagászatban, a geológiában és a kvantumfizikában is.

Mexikó eltitkolt aktái lassan, de biztosan a felszínre kerülnek az elszánt újságírók és kutatók munkájának köszönhetően, és a jövő pilótái talán már egy olyan világban repülhetnek, ahol az igazság elhallgatása helyett a tudományos megismerés lesz a hivatalos álláspont.