Túlnépesedett illúzió: Miért gondolják a tudósok, hogy ötmilliárd emberrel több él a Földön a kelleténél?

A modern ember hajlamos azt hinni, hogy a fejlődés egy végtelen, felfelé ívelő görbe, amelyen nincs megállás. Reggelente lefőzzük a kávénkat...

A modern ember hajlamos azt hinni, hogy a fejlődés egy végtelen, felfelé ívelő görbe, amelyen nincs megállás. Reggelente lefőzzük a kávénkat, feltöltjük az okostelefonunkat, és elindulunk a dolgunkra egy olyan világban, ahol már több mint 8,3 milliárd társunkkal osztozunk az erőforrásokon.

De mi van akkor, ha ez a népesedési bumm nem a civilizációnk diadala, hanem egy hatalmas, fosszilis tüzelőanyagokkal felfújt lufi, ami bármelyik pillanatban kidurranhat? A Flinders Egyetem kutatóinak legújabb tanulmánya szerint pontosan ez a helyzet: eredményeik azt sugallják, hogy bolygónk fenntartható eltartóképessége valójában mindössze 2,5 milliárd főnél tetőzik. (1)

Ez azt jelenti, hogy jelenleg majdnem hatszor annyian vagyunk, mint amennyit a természet hosszú távon, károsodás nélkül elviselne.

A kutatás, amelyet Corey Bradshaw professzor vezetett, nem csupán a mának szól. A tudósok egészen időszámításunk szerinti 1000-ig tekintettek vissza, elemezve a népességszám és az erőforrás-felhasználás közötti kényes egyensúlyt. Évszázadokon keresztül az emberiség és a Föld egyfajta dinamikus harmóniában élt egymással.

Ahogy nőtt a lélekszám, úgy nőtt az igény az energiára és az élelemre, de a technológiai innováció és a természet megújuló képessége tartani tudta a lépést. Több ember több ötletet, hatékonyabb eszközöket és jobb mezőgazdaságot jelentett, ami lehetővé tette a további bővülést. Ez a folyamat egy önmagát gerjesztő, de stabil motorként működött egészen a 20. század közepéig.

A töréspont az 1950-es években, a második világháborút követő gazdasági fellendülés és a "baby boomer" generáció megjelenésével következett be. 1962-re a világ egy furcsa, ellentmondásos korszakba lépett: bár a népesség továbbra is masszívan nőtt, a növekedési ráta csökkenni kezdett. Bradshaw professzor ezt "negatív demográfiai fázisnak" nevezi. Ez az a pont, ahol a mennyiségi növekedés már nem fordítható le közvetlenül gyorsabb fejlődésre, sőt, inkább akadályozni kezdi azt.

Míg 2011-ben még hétmilliárdan voltunk, ma már túlléptük a nyolcmilliárdot, és a becslések szerint a 2060-as vagy 2070-es évekre elérhetjük a 12 milliárdos csúcsot. Ezt követően azonban olyasmi történhet, amire a 14. századi nagy pestisjárvány óta nem volt példa: a globális népesség hanyatlásnak indulhat.

De hogyan jutottunk el idáig anélkül, hogy korábban észrevettük volna a határokat? A válasz a föld alatt rejlik, fekete arany és földgáz formájában. A kutatók szerint a túlnépesedés valódi következményeit eddig elfedte a fosszilis tüzelőanyagoktól való súlyos függőségünk. Ezek a véges erőforrások lehetővé tették, hogy a természetes korlátokat egyszerűen átugorjuk.

A műtrágyagyártás, az iparosított mezőgazdaság és a globális szállítási hálózatok mind az olajra és a gázra épültek, ami turbófokozatba kapcsolta az élelemtermelést. Amikor a természet azt mondta volna: "állj, nincs több föld és víz ennyi embernek", mi egyszerűen több szenet és olajat égettünk el, hogy kitoljuk a határokat.

Ez a folyamat gyakorlatilag kiiktatta azt a visszacsatolási mechanizmust, amely normális esetben megállította volna a népességrobbanást az erőforrások kimerülésekor. Olyan ez, mintha egy buliban az utolsó üvegeket innánk ki a kamrából, miközben tudjuk, hogy az utánpótlás nem érkezik meg soha.

A kutatás rávilágít, hogy a 2,5 milliárdos "ideális" szám nem a szegénységet jelenti, hanem azt a szintet, ahol mindenki kényelmes, gazdaságilag biztonságos és ökológiailag fenntartható életszínvonalon élhetne anélkül, hogy felélné a jövő generációinak alapjait.

Természetesen nem mindenki ért egyet ezekkel a drasztikus számokkal. Vannak szakértők, akik szerint a technológiai fejlődés – például a fúziós energia vagy a laboratóriumi hús – képes lehet akár 10 milliárd embert is eltartani. A Flinders Egyetem tanulmánya azonban nem a technológiai optimizmusra, hanem a jelenlegi ökológiai lábnyomunkra és a bioszféra állapotára épít.

Fontos tisztázni, hogy a tudósok nem valamiféle sötét, népességszabályozási program mellett érvelnek. A kényszerítő intézkedések a múltban is kudarcot vallottak és etikátlanok voltak. A cél sokkal inkább a szemléletváltás.

Ha a bolygó életfenntartó rendszerei már most is recsegnek-ropognak, akkor az előttünk álló évtizedek döntései sorsdöntőek lesznek. Át kell gondolnunk, hogyan használjuk a földet, a vizet és az energiát. A 2,5 milliárdos határ egyfajta figyelmeztetés: jelenleg kölcsönvett időben és kölcsönvett erőforrásokkal élünk.

A kérdés már nem az, hogy hányan férünk el a Földön, hanem az, hogy milyen minőségű életet tudunk biztosítani anélkül, hogy végleg tönkretennénk az otthonunkat. A tudomány szerint a határok nem elméletiek, hanem éppen most, a szemünk láttára válnak valósággá. (2)

(1) - https://iopscience.iop.org/article/10.108
(2) - https://www.iflscience.com/earth-has