Több mint 40 000 darab kerámiát fedeztek fel, amelyeket az ókori egyiptomiak "papírcetliként" használtak

Képzeljük el, hogy évezredek múlva a régészek nem a díszes kódexeinkből vagy a márványba vésett emlékműveinkből, hanem a kidobott cetlijeink...

Képzeljük el, hogy évezredek múlva a régészek nem a díszes kódexeinkből vagy a márványba vésett emlékműveinkből, hanem a kidobott cetlijeinkből, bevásárlólistáinkból és az iskolai füzeteink rontott lapjaiból próbálják rekonstruálni az életünket.

Pontosan ez történik most az egyiptomi Athribisz romjai között, ahol a kutatók elképesztő mennyiségű, több mint 40 000 darab feliratos cseréptöredéket, úgynevezett "osztrakont" tártak fel. Ezek a leletek nem csupán holt tárgyak; olyanok, mint egy időkapszula, amely a fáraók korának és az azt követő évszázadoknak a lüktető, hétköznapi valóságát tárja elénk.

Az osztrakonok lényegében az ókor "papiruszpótló" eszközei voltak. Mivel a valódi papirusz előállítása drága és munkaigényes folyamat volt, a hétköznapi emberek és az adminisztráció alacsonyabb szintjein dolgozók a legolcsóbb, mindenhol fellelhető anyagot használták jegyzetelésre: a törött agyagedények darabjait.

A legfrissebb ásatások során, amelyeket a Tübingeni Egyetem szakemberei végeztek az egyiptomi Turisztikai és Régészeti Minisztériummal együttműködésben, kiderült, hogy Athribisz városa az osztrakonok valóságos kincsesbányája. A mintegy 43 000 darabos leletegyüttesével a helyszín mára megelőzte a Királyok Völgye melletti híres munkásfalut, Dejr el-Medinát is, amely eddig a leggazdagabb forrásnak számított ebben a tekintetben.

Christian Leitz professzor, az egyiptológiai tanszék vezetője szerint a leletek változatossága szinte zavarba ejtő. Az osztrakonok között találunk adólistákat, szállítóleveleket, mindennapi tevékenységekről szóló rövid feljegyzéseket, vallási szövegeket, sőt, még papi igazolásokat is, amelyek az áldozati állatok megfelelő minőségét tanúsították.

Az egyik legérdekesebb kategóriát azonban az iskolai gyakorlatok jelentik. Úgy tűnik, az egyiptomi diákok élete nem sokban különbözött a mienktől: a cserépdarabokon büntetésből leírt sorok (úgynevezett "százszor leírom, hogy...") és írásgyakorlatok láthatók, ahol a tanulók madarakat vagy éppen skorpiókat próbáltak rajzolni, miközben az írást gyakorolták.

Athribisz városa, amely Luxortól körülbelül 110 kilométerre északnyugatra fekszik, a Kr. e. 4. században épült, és virágzását a Ptolemaiosz-korban érte el. A régészek eredetileg a főtemplom feltárására érkeztek, amelyet XII. Ptolemaiosznak, a híres Kleopátra apjának szenteltek. Azonban ahogy a kutatások a templomtól nyugatabbra, a lakónegyedek felé tolódtak, rábukkantak az ókori "szemétlerakókra" és raktárakra, amelyek megőrizték ezeket a felbecsülhetetlen értékű töredékeket.

A feliratok nyelve és írásmódja híven tükrözi Egyiptom viharos és multikulturális történelmét. A legrégebbi darabok, amelyek a Kr. e. 3. századból származnak, demotikus írással – az ókori egyiptomi nyelv népi, kurzív változatával – készültek, és leginkább adóügyi nyugták. Később, ahogy a görög befolyás erősödött, megjelentek a görög nyelvű feljegyzések is. A gyűjteményben találunk hieratikus (papi kurzív), hieroglif, kopt és végül, a 9–11. századból származó arab nyelvű osztrakonokat is. Ez a rétegzettség lehetővé teszi a történészek számára, hogy nyomon kövessék a nyelv és a társadalom változását több mint egy évezreden keresztül.

Miért ennyire fontosak ezek a cserépdarabok, ha egyszer csak "firkák"? Az egyiptológia korai szakaszában a kutatók figyelme főként a monumentális feliratokra, a piramisok falán lévő hieroglifákra és a díszes papirusztekercsekre irányult. Ezek azonban a politikai elit és a vallási dogma szűrőjén keresztül mutatták be a világot. Az osztrakonok ezzel szemben a "kisemberek" hangjai.

Segítségükkel megtudhatjuk, mennyiért adtak egy tál lencsét, ki hiányzott a munkából betegség miatt, vagy milyen rajzokkal szórakoztatták magukat a gyerekek a tanórák alatt. Érdekesség, hogy bár sokáig azt hitték, az osztrakonokat csak papiruszhiány idején használták, az athribiszi leletek azt sugallják, hogy sok írnok tudatosan választotta a kerámiát, mivel az tartósabb volt és nem igényelt különleges előkészítést.

A Tübingeni Egyetem csapata most azon dolgozik, hogy ezt a hatalmas mennyiségű adatot digitalizálja. A 43 000 darabos gyűjtemény feldolgozása hatalmas kihívás, de az eredmény egy olyan átfogó társadalomtörténeti kép lesz, amelyre korábban nem volt példa.

Athribisz cserépdarabjai bizonyítják, hogy a történelem nem csak a fáraók aranyozott maszkjaiban, hanem az eldobott kerámiák karcaiban is ott rejtőzik. Minden egyes töredék egy-egy apró mozaikszem, amely segít teljesebbé tenni az ókori világ mindennapjairól alkotott elképzelésünket, emlékeztetve minket arra, hogy az emberi természet és a hétköznapi ügyes-bajos dolgok évezredek alatt alig változtak. (1)

(1) - https://phys.org/news/2026-03-upper