Putyin katonai puccstól retteg, Moszkvában leállították az internetet és a mobilszolgáltatást

Amikor Vlagyimir Putyin az egykori Szovjetunió dicsőségének visszaállításáról beszélt, kevesen gondolták volna, hogy ez a "visszatérés...

Amikor Vlagyimir Putyin az egykori Szovjetunió dicsőségének visszaállításáról beszélt, kevesen gondolták volna, hogy ez a "visszatérés" nem a geopolitikai dominanciát, hanem a kőkorszaki kommunikációs körülményeket jelenti majd Moszkva szívében.

Az orosz fővárosban az elmúlt napokban megállt az idő: az internet elment, a GPS jelek eltűntek, a digitális infrastruktúra pedig kártyavárként omlott össze. Ami kezdetben technikai hibának tűnt, arról gyorsan kiderült, hogy a Kreml tudatos, paranoia fűtötte akciója.

Putyin lényegében lekapcsolta Moszkvát a világhálóról, hogy elejét vegye egy állítólagos katonai puccsnak, miközben az orosz lakosság kénytelen volt előásni a padlásról a papíralapú térképeket és a walkie-talkie-kat.

A modern Oroszország történetében példátlan események zajlanak. A moszkvaiak, akik hozzászoktak a digitális kényelemhez, most értetlenül állnak az utcákon, telefonjukat bámulva, amelyeken sem az e-mailek, sem az üzenetküldő alkalmazások nem működnek. A káosz totális: nem lehet Uberrel fuvart rendelni, a bankkártyás fizetés megbénult, és a futárszolgálatok is leálltak.

A helyzet abszurditását jelzi, hogy a helyi beszámolók szerint egy postagalambbal jelenleg gyorsabban lehetne üzenni, mint bármilyen digitális eszközzel. A gazdasági kár tetemes, a becslések szerint a napi kiesés elérheti az egymilliárd rubelt, miközben a hiénaként viselkedő taxisofőrök a többszörösére emelték áraikat a konkurencia – a fuvarmegosztó appok – kiesése miatt.

Az információs vákuumot az oroszok kétségbeesett módon igyekeznek kitölteni. A statisztikák döbbenetesek: a papíralapú várostérképek eladása megháromszorozódott, a közúti atlaszoké 170%-kal, a Moszkva-térképeké pedig 20%-kal ugrott meg. A technológiai visszafejlődés itt nem áll meg; a személyhívók (pagerek) eladása 73%-kal nőtt, a vezetékes telefonok és adóvevők iránti kereslet pedig több mint negyedével emelkedett. Oroszország legnagyobb online kiskereskedője, a Wildberries adatai megerősítik, hogy a lakosság gőzerővel készül a tartós analóg életmódra.

A Kreml hivatalos magyarázata szerint a korlátozások a "biztonság" garantálása érdekében történtek, válaszul az ukrán dróntámadások egyre kifinomultabb módszereire. Dmitrij Peszkov elnöki szóvivő technológiai ellenintézkedésekről beszél, ám a háttérben valami sokkal sötétebb húzódik meg.

Biztonsági körökhöz kötődő források szerint ugyanis a jelzavarás napjaiban egyetlen komolyabb dróntámadás sem érte a fővárost. A valódi ok sokkal inkább Putyin belső félelmeiben keresendő: az orosz elnök retteg egy puccstól.

A digitális blokád középpontjában a Telegram áll, amely nem csupán egy applikáció az oroszok számára, hanem "az" alkalmazás. A lakosság 74%-a, több mint 90 millió ember ezen keresztül tájékozódott a hivatalos állami propagandán kívüli eseményekről. Putyin elsőként ezt a csatornát vágta el, tartva attól, hogy a frontvonalon tapasztalható kudarcok és a katonai vezetés elégedetlensége társadalmi robbanáshoz vezet. A blokád nem válogat: érinti az FSZB központját a Lubjankán, az Elnöki Adminisztrációt és a moszkvai VIP felhőkarcoló-negyedet is.

A paranoia nem alaptalan. A hírek szerint a hatalmi harc a csúcspontjához érkezett a Kreml falai között. A pletykák középpontjában Szergej Sojgu és köre áll, akiket azzal gyanúsítanak, hogy összeesküvést szőnek a diktátor eltávolítására. Sojgu március 5-e óta, a kommunikációs blokk kezdetétől nem mutatkozott a nyilvánosság előtt, és nem adott ki közleményt, még a közel-keleti válság kapcsán sem, ahol tisztségéből adódóan jelen kellene lennie.

A tisztogatások már megkezdődtek: Sojgu legközelebbi szövetségeseit, köztük Ruszlan Calikov volt védelmi miniszterhelyettest már letartóztatták, és egyes források szerint maga a korábbi védelmi miniszter lehet a következő a sorban.

A katonai morál mélyponton van. Számtalan videó kering a neten, ahol őrnagyok és tábornokok panaszkodnak az áldatlan frontvonalbeli állapotokra. Oroszország területeket veszít, a védelmi rendszerek – mint a méregdrága S300-asok és radarok – sorra semmisülnek meg az ukrán Storm Shadow rakéták tüzében.

Egy különösen fájdalmas csapás során négy ilyen rakéta rombolt le egy kulcsfontosságú orosz mikroelektronikai üzemet, amely a drónok és navigációs rendszerek lelkének számító alkatrészeket gyártotta. Ez a veszteség annyira jelentős volt, hogy az orosz média, amely általában eltitkolja a kudarcokat, kénytelen volt beismerni a támadás tényét, a briteket hibáztatva a rakéták szállításáért.

A belső feszültséget fokozza a Starlink körüli káosz is. Megdöbbentő adatok láttak napvilágot, melyek szerint az Oroszországban használt Starlink terminálok 74%-át maguk az oroszok használták. Ennek lekapcsolása akkora kommunikációs űrt vágott a hadsereg és a hátország közé, ami önmagában is felér egy vereséggel. Ebben a légkörben Putyin számára a totális információs zárlat maradt az egyetlen eszköz, hogy elrejtse a közelgő újabb mobilizációs hullám hírét és a frontvonal összeomlását a civilek elől.

Miközben Moszkva sötétségbe borul, a nemzetközi porondon is drámai változások zajlanak. Az Irán körüli feszültség és az ajatollah halála utáni bizonytalanság váratlan lehetőséget és veszélyt is tartogat Putyin számára. Bill Browder, a neves Oroszország-szakértő szerint Putyin kezdetben pánikba esett szövetségese elvesztése miatt, hiszen az "ördögi koalíciója" – Maduro, Asszad és az örmény kapcsolatok gyengülése után – újabb tartóoszlopát vesztette el. Ugyanakkor a közel-keleti eszkaláció az olajárakat az egekbe repítette, ami rövid távú pénzügyi mentőövet jelenthet a szankciók súlyától roskadozó orosz gazdaságnak.

Az olajár-robbanás és a Hormuzi-szoros lezárása miatt kialakult világpiaci hiány arra késztette a vásárlókat, hogy bármilyen forrásból, akár a korábban "érinthetetlen" orosz készletekből is vásároljanak. Ez a "véres bónusz" havonta akár 5 milliárd dollár pluszt is jelenthet a Kreml büdzséjében, ami ellensúlyozhatja a korábbi 40-50%-os bevételkiesést. Putyin most abban reménykedik, hogy a globális figyelem elterelődik Ukrajnáról, és a Washingtoni vezetés – Trump esetleges visszatérésével és a közel-keleti lekötöttséggel – magára hagyja Kijevet.

A helyzet iróniája az orosz oligarchákat sem kíméli. Putyin "külső pénztárcái", akik vagyonuk felét az elnöknek köszönhetik, a szankciók elől Dubajba menekültek, ahol százmillió dolláros penthouse lakásaikban húzták meg magukat. Most azonban ott találják magukat azoknak az iráni drónoknak a célkeresztjében, amelyeknek a gyártását közvetve ők maguk finanszírozták az ukrajnai háborúhoz. A biztonságos kikötőjük csapdává vált, miközben hazájukban beköszöntött a digitális középkor.

Az átlagos orosz állampolgár számára ez a helyzet maga a rémálom. Még ha nem is ellenzékiek, a mindennapi élet ellehetetlenülése, az infláció és az utazási tilalmak egyértelművé teszik: az ország rossz irányba tart. A propaganda most az "arcátlan Nyugat" elleni harcként próbálja eladni a nyomort és a technológiai izolációt, azt sulykolva, hogy az egész világ ellenük van, így nekik sem kell tartaniuk magukat a nemzetközi joghoz.

A jelenlegi moszkvai sötétség több, mint egyszerű internetkimaradás. Ez egy rezsim agóniájának jele, ahol a vezető már nem bízik a saját tábornokaiban, a saját technológiájában, és legfőképpen a saját népében. Miközben a papírtérképek és walkie-talkie-k világában botorkálnak a moszkvaiak, a Kreml falai mögött egy olyan játszma zajlik, amely nemcsak Oroszország, hanem az egész régió sorsát megpecsételheti.

A kérdés már nem az, hogy Putyin vissza tudja-e állítani a Szovjetuniót, hanem az, hogy a digitális függöny mögött marad-e bármi, amit érdemes lesz újjáépíteni. (1)

(1) - https://www.thesun.co.uk/news/38513218/russians