Hollywood hirtelen kezdi komolyan venni az ufókat: Rivalizáló "leleplező" projektek a láthatáron

Az álomgyárban évtizedek óta ciklikusan térnek vissza bizonyos trendek, de ami most készülődik, az túlmutat a puszta szórakoztatáson. Hollyw...

Az álomgyárban évtizedek óta ciklikusan térnek vissza bizonyos trendek, de ami most készülődik, az túlmutat a puszta szórakoztatáson.

Hollywood, amely korábban a kis zöld emberkéket és a látványos galaktikus inváziókat a popcorn-mozik biztonságos távolságába utalta, most váratlanul és megdöbbentő komolysággal fordult az azonosítatlan repülő jelenségek, azaz az UAP-k világa felé.

Nem csupán újabb sci-fikről van szó; egyfajta presztízsharc vette kezdetét, ahol a legnagyobb rendezők, mint Steven Spielberg és a Top Gun: Maverick direktora, Joseph Kosinski, egymással versenyezve próbálják feldolgozni azt a témát, amely az utóbbi években a titkos kongresszusi meghallgatások és a kiszivárgott katonai felvételek révén a bulvárból a politikai fősodorba emelkedett.

Úgy tűnik, az igazság már nem csak "odaát" van, hanem karnyújtásnyira, és a filmesek az elsők akarnak lenni, akik dokumentálják az emberiség kollektív döbbenetét.

A jelenség egyik legizgalmasabb hajtása Bryce Zabel producer és podcaster új projektje, amely a hírhedt 1947-es roswelli incidenst veszi alapul, de minden eddiginél földhözragadtabb, történelmileg hitelesebb megközelítést ígér. Az "Unidentified" című film, amelyet Sylvain White rendez, nem egy távoli bolygóról érkező hódítókról szól, hanem egy bűnügyi helyszínként kezeli Roswellt.

A történet három idősíkon fut: az eredeti 1947-es eseményeken, amikor az amerikai légierő először bejelentette, majd órákkal később visszavonta egy "repülő korong" megtalálását; a kilencvenes évek kutatómunkáján, ahol elszánt civil vizsgálóknak sikerült megszólaltatniuk az utolsó élő tanúkat; és egy jelenkori gyilkossági rejtélyen, amely az ügyhöz kapcsolódó gyanús haláleseteket vizsgálja.

Zabel szerint Roswell már nem folklór, hanem egy lezáratlan ügy, "befejezetlen üzlet", amelyben hétköznapi emberek életét töri ketté a lehetetlen becsapódása. A film központjában olyan valódi alakok állnak, mint Stanton Friedman atomfizikus és Donald Schmitt író, akiket a készítők amerikai hősökként ábrázolnak, mert évtizedeken át küzdöttek a titkolózás fala ellen.

Míg Zabel a múltba ás le, a filmipar nehézsúlyú bajnokai a közeli jövő társadalmi hatásait kutatják. Steven Spielberg, akinek 1977-es "Harmadik típusú találkozások" című műve a mai napig a téma etalonja, a Universal stúdióval közösen készíti a "Disclosure Day" (A leleplezés napja) című alkotást. A film nem az űrcsatákra fókuszál, hanem arra a globális pánikra és társadalmi felfordulásra, amely akkor következik be, amikor az emberiség megdönthetetlen bizonyítékot kap a földönkívüli intelligencia létezésére.

Spielberg szerint az emberek kíváncsisága elérte a kritikus tömeget: ha valaki tudja a választ arra a kérdésre, hogy egyedül vagyunk-e, miért nem mondta el eddig? A projekt körüli titoktartás máris összeesküvés-elméleteket szült az interneten, egyesek szerint a film a kormányzati és hollywoodi erők összehangolt pszichológiai felkészítése a valós leleplezésre.

Ezzel párhuzamosan Jerry Bruckheimer, a látványfilmek nagymestere az Apple Original Films számára gyárt egy ufó-tematikájú thrillert, Joseph Kosinski rendezésében. A projektet belsős körökben úgy emlegetik, mint "az ufó-témájú 'Az elnök emberei'"-t. Ez a megnevezés sokat elárul az irányvonalról: politikai oknyomozás, kormányzati folyosókon suttogott titkok és a hatalom sötét játszmái állnak a középpontban.

Ami még hitelesebbé teszi a vállalkozást, az David Grusch részvétele tanácsadóként. Grusch az a korábbi hírszerzési tiszt, aki az amerikai kongresszus előtt eskü alatt vallotta, hogy az Egyesült Államok évtizedek óta birtokol nem-emberi eredetű járműveket és biológiai maradványokat. Kosinski szerint a film "le fogja tépni az emberek fejét", mivel olyan információkat is érint, amelyek még nem kerültek a nyilvánosság elé.

A hollywoodi láz nem a semmiből jött. Az alapokat az utóbbi évek dokumentumfilmjei fektették le, köztük Dan Farah "The Age of Disclosure" című munkája, amely harmincnégy jelenlegi és volt kormányzati tisztviselővel készített interjút. A film az Amazon Prime Video történetének egyik legsikeresebb dokumentumfilmje lett, ami egyértelműen jelzi: a közönség már nem gúnyolódik a témán, hanem éhezik a válaszokra.

A politikai közhangulat is drasztikusan megváltozott. Barack Obama korábbi kijelentései a jelenség realitásáról, valamint Donald Trump legutóbbi ígérete, miszerint feloldja a titkosítás alól a vonatkozó aktákat, olyan kétpárti legitimációt adott a témának, amelyre korábban nem volt példa. Ahogy Bryce Zabel fogalmazott, a korszellem most az UAP-valóság köré épül; két ennyire különböző elnök is ugyanazt a lehetőséget mérlegeli, ami azt jelzi, hogy a kérdés már nem a "bolondok" játszótere.

A nagy stúdiók versengése mögött persze ott feszül az ellentmondás is. Míg a filmesek a leleplezést és az idegen technológiát vizionálják, a hivatalos szervek, például a Pentagon vagy a NASA új vezetése továbbra is óvatos. A Pentagon jelentései szerint sok észlelés valójában titkos katonai tesztekhez köthető, és eddig nem találtak egyértelmű bizonyítékot földönkívüli látogatókra.

Van azonban a hívőknek egy olyan népes tábora, amely a két álláspontot ötvözi: szerintük a technológia, amit az égen látunk, valóban az amerikai hadseregé, de azt a Roswellnél és máshol lezuhant idegen eszközök visszafejtésével (reverse engineering) hozták létre. Ez a narratíva tökéletes táptalajt biztosít a feszült politikai thrillereknek, ahol a tudomány és a kémkedés határai elmosódnak.

Hollywood szerepe ebben a folyamatban kulcsfontosságú. A filmek gyakran katalizátorként működnek a társadalmi változásokhoz, és előkészítik a közvéleményt az eddig elképzelhetetlen paradigmaváltásokra. Dan Farah producer szerint Spielberg korábbi filmjei nélkül talán nem is tartanánk ott, ahol most, hiszen ő tette elfogadhatóvá és emberközelivé az idegen intelligencia gondolatát.

Most viszont egy új korszakba léptünk, amit a "leleplezés korának" nevezhetünk. Ebben a korszakban a mozi már nem csak szórakoztatni akar a csillagok közé vágyódó történetekkel, hanem szembesíteni kíván azzal a lehetőséggel, hogy nyolcvan évnyi titkolózás után a történelemkönyveket újra kell írni.

Ahogy közeledik Spielberg filmjének bemutatója, a várakozás tapintható. A "Minden lelepleződik" szlogen nemcsak egy marketingfogás, hanem egyfajta ígéret is a közönségnek, amely már nem éri be a CGI-szörnyekkel. A nézők a valóságra kíváncsiak, vagy legalábbis arra a verzióra, amit a legbefolyásosabb mesélők a rendelkezésükre álló információkból össze tudnak rakni.

Akár az 1947-es sivatagi homokban keresik a válaszokat, akár a jelenkori Washington sötét szobáiban, Hollywood most egy olyan utazásra hívja a nézőket, ahol a tét már nem a mozijegy ára, hanem a világképünk alapvető megrendülése. A kérdés már nem az, hogy léteznek-e, hanem az, hogy készen állunk-e szembenézni velük és azokkal, akik eddig elhallgatták előlünk az igazságot. (1)

(1) - https://www.hollywoodreporter.com/movie