Az örök ifjúság nyomában: Így élhetünk hosszú életet az ókori bölcsek szerint

Az emberiség történetét végigkíséri egyfajta sóvárgás az idő feletti uralom után. Ma, a biotechnológia és a precíziós medicina korában hajla...

Az emberiség történetét végigkíséri egyfajta sóvárgás az idő feletti uralom után. Ma, a biotechnológia és a precíziós medicina korában hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a hosszú élet titka a legmodernebb laboratóriumokban rejlik, ám ha belelapozunk az antikvitás megsárgult tekercseibe, meglepő felismerésekkel gazdagodhatunk.

Az ókori görögök és rómaiak éppolyan szenvedélyesen keresték az élet meghosszabbításának módjait, mint mi, és bár eszköztáruk szerényebb volt, megfigyeléseik és életritmusuk olyan tanulságokat tartogatnak, amelyek a modern tudomány fényében is megállják a helyüket.

Az ókori ember számára a messzi, ismeretlen vidékek lakói gyakran a tökéletes egészség szimbólumai voltak. Lukianosz, a 2. században élt görög esszéíró például bámulattal vegyes hitetlenkedéssel jegyezte fel a korabeli legendákat. Írásaiban említést tesz a "Seres" néven ismert kínaiakról, akikről úgy hírlett, akár háromszáz évig is élnek. A hosszú élet titkát egyesek a kedvező éghajlatnak, mások a különleges termőföldnek tulajdonították, de a legérdekesebb elmélet szerint rendkívüli koruk alapja a puritán életmód volt: állítólag semmi mást nem ittak, csak tiszta vizet.

Hasonló csodálattal adózott az Athosz-hegy lakóinak, akiknél a 130 éves kor sem volt ritka, vagy a káldeusoknak, akik a feljegyzések szerint az árpakenyér fogyasztásának köszönhették, hogy látásuk még száz év felett is borotvaéles maradt. Noha ezek a történetek olykor a mitológia határát súrolják, rávilágítanak egy fontos tényre: az ókoriak hittek abban, hogy a táplálkozás és a környezet közvetlen hatással van az élethosszra.

A legenda és a valóság határmezsgyéjén túl azonban létezett egy gyakorlatiasabb megközelítés is, amelyet a kor legnevesebb orvosai képviseltek. Galénosz, a római császárok udvari orvosa nem elméleti síkon, hanem konkrét esettanulmányokon keresztül vizsgálta az öregedést. Két kortársát, Telephoszt és Antiokhoszt hozta fel példaként, akiknek életmódja szinte receptként szolgált a kései utókornak.

Telephosz, a neves nyelvész, közel száz évet élt meg, ami abban a korban rendkívüli teljesítménynek számított. Galénosz leírása alapján Telephosz titka a végtelen egyszerűségben és a mértékletességben rejlett. Napi rutinja szigorú rendet követett: reggelire csupán vízben főtt kását evett, amelyet kiváló minőségű nyers mézzel ízesített. Ebédre zöldségekkel kezdett, majd halat vagy szárnyast evett. Vacsorája pedig mindössze borba mártott kenyérből állt.

Ami azonban ma igazán különösnek tűnhet, az a tisztálkodási szokása volt. Telephosz nem hitt a túlzásba vitt fürdőzésben; télen mindössze havonta kétszer, nyáron pedig négyszer mártózott meg vízben. Ehelyett a napi masszázsra esküdött: minden áldott nap jó minőségű olívaolajjal kente át a testét, ami nemcsak a bőrét tartotta rugalmasan, de az izmait is karbantartotta.

A másik példakép, Antiokhosz, egy idős orvos volt, aki nyolcvanas éveiben is irigylésre méltó egészségnek örvendett. Az ő étrendje is a "kevesebb több" elvét követte: reggelire mézes pirítóst, ebédre mélytengeri halakat, vacsorára pedig ecetes mézzel (oxymellel) ízesített kását vagy sült madárhúst fogyasztott. Antiokhosz azonban a táplálkozás mellett a mozgásra is nagy hangsúlyt fektetett.

Galénosz feljegyezte, hogy az idős doktor minden reggel hosszú sétát tett, és bár olykor igénybe vette a kor "luxusát" – rabszolgái gyaloghintón vitték, vagy harci szekéren utazott –, sosem hanyagolta el a testmozgást. Galénosz szerint az idősek számára a legfontosabb a mérsékelt, de rendszeres fizikai aktivitás: a könnyed séta és az olajos masszázs utáni passzív gyakorlatok, amelyek anélkül tartják mozgásban a testet, hogy kimerítenék azt.

Antiokhosz példája azt mutatja, hogy az ókoriak felismerték az elme és a test épségének szoros összefüggését. Galénosz büszkén írta barátjáról, hogy ez a tudatos életmód tette lehetővé, hogy Antiokhosz élete végéig megőrizze éles érzékeit és végtagjainak épségét. Nem volt szüksége csodaszerekre, csupán fegyelemre és a természet adta élelmiszerek tiszteletére.

Ha összegezzük ezeket a tanításokat, látjuk, hogy a hosszú élet antik receptje három pilléren nyugszik: a minőségi, de egyszerű táplálékokon (mint a méz, a teljes kiőrlésű gabona és a vadon fogott halak), a napi szintű, kíméletes testmozgáson, valamint a testi higiénia és a masszázs egyensúlyán. Lukianosz bölcsen jegyezte meg Az oktogenáriusokról (A nyolcvanévesekről) szóló esszéjében, hogy bár a genetika és a szülőföld adottságai fontosak, a megfelelő étrendet és testmozgást követő emberek minden éghajlaton és minden földön hosszú életűek lehetnek.

Vajon mit tanulhatunk mi, a 21. század emberei Telephosztól és Antiokhosztól? Talán azt, hogy a hosszú élet nem feltétlenül a bonyolult diétákról vagy a drága táplálékkiegészítőkről szól. Az antik bölcsek üzenete világos: az egyszerűség, a mértékletesség és a természetes ritmus követése a legjobb védekezés az idő múlása ellen.

Ha képesek vagyunk leutánozni azok életmódját, akik előttünk már sikeresen és egészségben öregedtek meg, talán mi is közelebb kerülhetünk ahhoz a harmonikus állapothoz, amelyet az ókoriak oly nagyra becsültek. A titok nem a jövőben, hanem a múlt megélt bölcsességében rejlik. (1)

(1) - https://theconversation.com/how-to-live