A százévesek titka: Valóban a húsevés lenne a hosszú élet záloga?

Az örök élet – vagy legalábbis a matuzsálemi kor – titkát évezredek óta kutatja az emberiség. Az utóbbi évtizedekben a tudományos közvélemén...

Az örök élet – vagy legalábbis a matuzsálemi kor – titkát évezredek óta kutatja az emberiség. Az utóbbi évtizedekben a tudományos közvélemény és a köznyelv is egyöntetűen a növényi alapú étrendet kiáltotta ki a hosszú élet egyik legfontosabb pillérének.

A vegetáriánusok és vegánok büszkén hivatkozhattak a kutatásokra, amelyek szerint a húsmentes életmód csökkenti a szívbetegségek, a kettes típusú diabétesz és az elhízás kockázatát. Azonban egy nemrégiben napvilágot látott, több mint ötezer résztvevő bevonásával készült kínai tanulmány alaposan felkavarta az állóvizet: az adatok szerint ugyanis a húst nem fogyasztó idősek kisebb eséllyel érték meg a századik születésnapjukat, mint húsevő kortársaik.

Mielőtt azonban mindenki rohanna a henteshez szalonnáért, érdemes mélyebbre ásni az adatokban, mert a valóság, mint mindig, most is sokkal árnyaltabb.

A szóban forgó kutatás a Chinese Longitudinal Healthy Longevity Survey (CLHLS) adataira támaszkodott, amely egy 1998-ban indult, országosan reprezentatív felmérés. A szakemberek több mint 5000 olyan, 80 év feletti kínai felnőttet követtek figyelemmel 2018-ig, akik már eleve szép kort értek meg. Az eredmények azt mutatták, hogy azok, akik teljesen elhagyták a húst az étrendjükből, statisztikailag ritkábban váltak százévesekké. (1)

Ez az eredmény első látásra homlokegyenest ellentmond annak a több évtizednyi bizonyítéknak, amely a növényi étrend egészségmegőrző szerepét hangsúlyozza. A növényi étrendek előnyeit általában a magasabb rostbevitellel és az alacsonyabb telítettzsír-fogyasztással magyarázzák, ami megvédi az érrendszert a károsodástól. Akkor mégis mi történik 80 éves kor felett, ami megfordítja ezt a trendet?

A válasz kulcsa az öregedés fiziológiájában rejlik. Fontos megérteni, hogy a szervezet igényei nem statikusak; ami harmincévesen optimális üzemanyag, az kilencvenévesen már kevésnek bizonyulhat. Ahogy öregszünk, az alapanyagcserénk lassul, az energiafelhasználásunk csökken, ugyanakkor az izomtömeg és a csontsűrűség természetes módon apadni kezd.

Ezzel párhuzamosan gyakran az étvágy is romlik. Ezt a jelenséget a tudomány az időskori alultápláltság és a törékenység szindróma (frailty) előszobájaként kezeli. Míg egy fiatal felnőtt esetében a növényi étrend segít megelőzni a civilizációs betegségeket, addig egy 80 év feletti embernél a prioritások eltolódnak: a hosszú távú prevenció helyett az izomtömeg megtartása és a súlyvesztés megakadályozása válik a túlélés zálogává.

A tanulmány egyik legfontosabb, szinte már-már "apróbetűs" megállapítása, hogy a húsmentes étrend és az alacsonyabb élettartam közötti összefüggés kizárólag a sovány, azaz az egészséges testtömegindex alatti résztvevőknél volt megfigyelhető. Azoknál az időseknél, akik egészséges testsúllyal rendelkeztek, nem volt kimutatható hátrány a hús elhagyásából.

Ez rávilágít az úgynevezett "időskori elhízási paradoxonra". Míg fiatalabb korban a túlsúly egyértelmű kockázati tényező, idősebb korban egy kevés "tartalék" valójában védőfaktor lehet a betegségekkel és az elesésekkel szembeni regenerációban. Ha egy idős ember nem fogyaszt elég kalóriát és minőségi fehérjét – ami húsmentes étrend mellett, csökkent étvágy esetén könnyen előfordulhat –, a szervezete a saját izomzatát kezdi el lebontani, ami gyorsan vezet az önellátó képesség elvesztéséhez és végül a halálozáshoz.

Érdekes módon a kutatás azt is kimutatta, hogy azok a húsmentesen étkezők, akik fogyasztottak halat, tejterméket vagy tojást, semmivel sem maradtak el a húsevők túlélési esélyeitől. Ez arra utal, hogy nem maga a "hús" mint misztikus összetevő hiányzott a százéves kor eléréséhez, hanem azok a kritikus tápanyagok, amelyeket az állati eredetű élelmiszerek koncentráltan tartalmaznak.

A minőségi fehérje, a B12-vitamin, a kalcium és a D-vitamin elengedhetetlenek a csontok és az izmok épségéhez. Egy szigorúan növényi étrendet követő idős embernek sokkal nagyobb mennyiségű ételt kellene elfogyasztania ahhoz, hogy ugyanazt a tápanyagsűrűséget elérje, mint aki megeszik egy tojást vagy egy szelet halat – és pont itt jön a képbe a csökkenő étvágy problémája.

Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy ez egy megfigyeléses tanulmány volt. Ez azt jelenti, hogy korrelációt, azaz összefüggést mutatott ki, nem pedig közvetlen ok-okozati viszonyt. Nem állíthatjuk biztosan, hogy a húsmentes étrend okozta a rövidebb életet; elképzelhető, hogy azok az idősek, akik már eleve gyengébbek voltak vagy emésztési problémákkal küzdöttek, ösztönösen vagy kényszerűségből hagyták el a nehezebben rágható és emészthető húsételeket. Ugyanakkor az eredmények egybecsengenek a geriátriai ajánlásokkal: az időskor nem a megszorítások, hanem a tápanyag-optimalizálás ideje.

Mit jelent mindez a gyakorlatban? Semmiképpen sem azt, hogy a növényi étrend káros lenne. Azt viszont igenis üzeni, hogy a táplálkozási tanácsokat az életkorhoz kell igazítani. Egy negyvenéves embernek a rostbevitel maximalizálása és a telített zsírok kerülése lehet a legfontosabb, hogy elkerülje az infarktust. Egy kilencvenévesnél viszont a legfőbb cél az, hogy ne veszítsen a súlyából, és legyen elég ereje felállni a székből. Ebben a szakaszban egy kevés állati eredetű fehérje – legyen az hal, túró vagy hús – hatékony eszköze lehet az alultápláltság elleni harcnak.

A hosszú élet titka tehát nem egyetlen ételcsoportban rejlik, hanem az alkalmazkodóképességben. Ahogy az életmódunk, a mozgásigényünk és a hormonháztartásunk is változik az évtizedek alatt, úgy a tányérunk tartalmának is változnia kell. A növényi alapú étkezés továbbra is kiváló választás, de idős korban sokkal tudatosabb tervezést és esetenként kiegészítőket igényel, hogy a test ne szenvedjen hiányt semmiből.

Végső soron a cél nem csak az, hogy elérjük a századik évet, hanem az is, hogy az oda vezető úton megőrizzük a vitalitásunkat. Ehhez pedig néha rugalmasabbnak kell lennünk az étrendi dogmáinkkal szemben, mint gondolnánk. (2)

(1) - https://www.sciencedirect.com/science/
(2) - https://theconversation.com/are-meat