A völgy, amely soha nem alszik: A Hessdalen-jelenség nyomában

A norvégiai hegyek mélyén, Oslótól néhány órányira északra fekszik egy látszólag jelentéktelen völgy, amely évtizedek óta lázban tartja a tu...

A norvégiai hegyek mélyén, Oslótól néhány órányira északra fekszik egy látszólag jelentéktelen völgy, amely évtizedek óta lázban tartja a tudományos világot és az ufókutatókat egyaránt.

Hessdalen nem a festői tájaival vagy a sípályáival vált világhírűvé, hanem azokkal a megmagyarázhatatlan fényjelenségekkel, amelyek rendszeresen feltűnnek az éjszakai égbolton, és olykor még a nappali világosságban is.

Míg a világ legtöbb pontján az ufó-észlelések gyakran megkérdőjelezhető tanúvallomásokon vagy homályos fényképeken alapulnak, Hessdalenben a kutatás szintet lépett: itt nemcsak hisznek a jelenségben, hanem műszerekkel, kamerákkal és automatizált rendszerekkel vadásznak rá. Fred Pallesen, a Project Hessdalen jelenlegi vezérigazgatója szerint a cél nem a szenzációhajhászás, hanem a mérhető és ellenőrizhető adatok gyűjtése, amelyeket aztán bárki számára elérhetővé tesznek a világon.

A történet az 1980-as évek elején kezdődött, egy olyan időszakban, amit a helyiek csak "a nagy hullámnak" neveznek. 1981 és 1983 között a völgy felett szinte mindennapossá váltak a furcsa fények; volt olyan hét, amikor 20-30 alkalommal is jelentettek ismeretlen objektumokat. A szemtanúk leírásai döbbenetesek voltak: hatalmas, csillagszerű fények, amelyek oldalirányban, fel-le mozogtak, néha megálltak a levegőben, majd váratlanul fénycsóvákat bocsátottak a föld felé.

Ezek a fények gyakran a horizont alá is lebuktak, egyértelművé téve, hogy nem távoli égitestekről vagy repülőgépekről van szó. A média azonnal rácsapott a témára, a norvég újságok és rádiók tele voltak a hessdaleni fényekről szóló beszámolókkal. Olyan tömeges érdeklődés övezte a jelenséget, hogy a völgybe vezető utak mentén autók sorakoztak, a helyi gyerekek pedig kávét árultak a kíváncsi turistáknak, nem kis bevételre szert téve.

Ebben az időszakban lépett a színre Erling Strand, a projekt egyik alapítója, aki egyetemi oktatóként úgy döntött, hogy nem hagyhatja figyelmen kívül ezt a rejtélyt. Kollégái hiába intették óvatosságra, mondván, hogy egy tudósnak nem szabadna "ilyen dolgokkal" foglalkoznia, Strandot lenyűgözte, amit látott. Első expedícióján, alig egy órával a sátorverés után, már saját szemével is megfigyelte a fényeket.

Ez az elkötelezettség vezetett az első komoly tudományos felméréshez 1984-ben, amikor a norvég hadsereg is támogatásáról biztosította a kutatást, feltéve, hogy értékelhető eredményeket mutatnak fel. Bár a finanszírozás később elapadt, a munka nem állt meg. Az évek során Hessdalen a világ első és egyik legfontosabb szabadtéri laboratóriumává vált az azonosítatlan repülő jelenségek tanulmányozására.

Pallesen saját útja a projekthez némileg rendhagyó volt. Szoftvermérnökként és fejlesztőként dolgozott, és bár gyermekkora óta érdekelték a nagyapja által mesélt ufó-történetek, sosem gondolta volna, hogy egyszer ő fogja vezetni ezt a kutatást. Egy munkahelyi poénnak induló prezentáció után, ahol összeesküvés-elméletekről beszélt a kollégáinak, hirtelen a figyelem középpontjába került.

Amikor megtudta, hogy Erling Strand nyugdíjba vonul, és a projektnek új vezetésre van szüksége, jelentkezett. Technikai háttere kulcsfontosságúnak bizonyult: modernizálta a rendszereket, és segített fenntartani azt a "kék dobozt", amely 1998 óta szinte folyamatosan figyeli a völgy egét. Ez a kék doboz egy autonóm, több szenzorral felszerelt állomás, amely képes érzékelni az anomáliákat és rögzíteni azokat.

A kutatás egyik legérdekesebb szakasza a 90-es években kezdődött, amikor nemzetközi workshopokat szerveztek, és tudósokat hívtak meg a világ minden tájáról. Kiderült, hogy a jelenség nem merül ki egyszerű fényekben. A mérések során spektrográfot használtak, és az adatok azt mutatták, hogy a megfigyelt 3-10 méter átmérőjű fénygömbök valójában plazmából állnak. Ez fizikai szempontból rendkívül zavarba ejtő, hiszen a plazma általában rövid életű, a hessdaleni fények azonban gyakran fél óránál is tovább ragyognak és mozognak a völgyben.

Ez felveti az "egzotikus fizika" lehetőségét, ahol hatalmas mennyiségű energia koncentrálódik egy helyen. Vannak elméletek, amelyek szerint a völgy különleges geológiai adottságai – a hegyekben található ásványok és fémek – egyfajta természetes Tesla-tekercsként működnek, amely feltöltődik és időnként kisüléseket produkál.

Azonban nem minden magyarázható meg geológiával. A helyiek történetei között akadnak olyanok is, amelyek messze túlmutatnak a plazmagömbökön. Vannak beszámolók fémes testű, ablakokkal rendelkező repülő szerkezetekről, amelyek olyan közel merészkedtek a megfigyelőkhöz, hogy még a leszállóegységeiket is látni lehetett.

Egy helyi lakos, Finn, arról mesélt, hogy 1983-ban a háza közelében egy korong alakú tárgy szállt le, amelyből három lény jött ki, majd fémes kongó hangokat hallatva tevékenykedtek a jármű körül, mielőtt újra a levegőbe emelkedtek volna. Egy buszsofőr pedig egy hatalmas, szivar alakú tárgyat látott az égen, aminek következtében a mechanikus karórája hónapokra megállt, majd később magától újra indult. Ezek a történetek nem "ufó-hívőktől", hanem hétköznapi emberektől származnak, akik számára ezek az események a valóság részévé váltak.

Fred Pallesen szerint az akadémiai világ gyakran "gyáván" viszonyul a témához. Hiába van egy egyetem alig kétórányira északra a völgytől, a professzorok többsége kerüli a jelenség hivatalos kutatását a megbélyegzéstől való félelem miatt. Mégis, a Project Hessdalen kitart. Ma már 8 megapixeles, 2K-s kamerákkal figyelik az eget, és egy olyan szoftvert használnak, amely "egymásra rétegezi" a képkockákat, így a legkisebb elmozdulás vagy sebességváltozás is láthatóvá válik.

Minden adat, minden képkocka nyilvános és ingyenesen elérhető az interneten. A projekt célja most az, hogy egy hálózatot hozzanak létre: napelemes, akkumulátoros mini-állomásokat akarnak telepíteni a környező hegycsúcsokra, amelyek akár mínusz 40 fokban is képesek működni, így háromszögeléssel pontosan meghatározhatnák a fények helyzetét és mozgását.

Hessdalen ma már nem csak egy norvég ügy. Pallesen és csapata együttműködik olyan nemzetközi kezdeményezésekkel, mint a Harvard professzora, Avi Loeb által vezetett Galileo Projekt. Közös céljuk egy globális "adat-tó" létrehozása, ahol a mesterséges intelligencia segítségével elemezhetnék az anomáliákat. Ez a fajta civil tudomány jelentheti az áttörést egy olyan területen, ahol a hivatalos szervek – legyen szó katonaságról vagy politikáról – gyakran titkolóznak vagy érdektelenek.

A völgy lakói és a kutatók számára nem az a kérdés, hogy létezik-e a jelenség, hanem az, hogy mikor sikerül végre feltörni a kódját. Addig is a kék doboz tovább zümmög a norvég éjszakában, rögzítve minden egyes titokzatos villanást, hátha a következő képkocka hozza el a választ az emberiség egyik legrégebbi kérdésére.