Japán csillagász két látványos meteorbecsapódást rögzített a Holdon – videóval

Ritka és látványos jelenséget örökített meg a japán csillagász, Daichi Fujii, a Hiratsuka Városi Múzeum kurátora: mindössze három nap leforg...

Ritka és látványos jelenséget örökített meg a japán csillagász, Daichi Fujii, a Hiratsuka Városi Múzeum kurátora: mindössze három nap leforgása alatt két meteorbecsapódást sikerült rögzítenie a Hold felszínén.

A villanások, amelyek csupán egy szempillantásig voltak láthatók a Földről, nagy sebességű űrkőzetek becsapódása során keletkeztek, és rövid időre fényesen felragyogtak a Hold éjszakai oldalán.

A felvételek különösen időszerűek, hiszen a Déli Tauridák meteorraj november 5-én, az Északi Tauridák pedig november 9-én éri el csúcspontját. Amíg a meteorzápor a Föld légkörében is fényes tűzgömböket produkál, úgy tűnik, a Holdra is bőven jut belőle. Fujii kameráit kifejezetten a sötétlő holdfelszínre irányította, és a két becsapódásról készült rövid videókat megosztotta X-profilján.

Az első villanást október 30-án helyi idő szerint 20:30-kor rögzítette. A becsapódás a Gassendi-krátertől keletre történt, és Fujii számításai alapján nagy valószínűséggel egy Taurida-meteoroid csapódott be mintegy 27 km/s, azaz több mint 97 000 kilométer/óra sebességgel. A meteoroid tömege mindössze 0,2 kilogramm lehetett, ennek ellenére nagy erejű robbanással csapódott be, körülbelül 3 méter széles krátert vájva a felszínbe. A felvillanás 0,1 másodpercig tartott – épp csak annyi ideig, hogy a kamera elkapja a pillanatot.

"A pixelek telítődtek, így könnyen lehet, hogy a villanás még fényesebb volt, mint amit a felvétel mutat," – mondta Fujii.

A második becsapódás november 1-jén 20:49-kor történt, ezúttal az Oceanus Procellarum nyugati részén, a Hold egyik legnagyobb "tengerének" környékén. Egyelőre nem biztos, hogy ezt is a Tauridák okozták-e, de a meteorraj aktivitási időszakához közeli dátumok alapján Fujii szerint ez is valószínű.

Fujii nem először rögzített holdi becsapódásokat: 2011 óta figyeli következetesen a jelenséget, 2020 óta pedig szinte folyamatosan dokumentálja a villanásokat. Egy 20 centiméteres távcsővel dolgozik, amellyel körülbelül minden néhány tucatnyi megfigyelési óra alatt sikerül egy-egy újabb becsapódást észlelnie. A Hold keskeny sarlója azonban gyakran alacsonyan jár az égen, ahol a vékony felhők megnehezítik a megfigyelést, így évente csak néhány tucat villanást sikerül rögzítenie. Eddig összesen 60 becsapódást dokumentált.

A Holdon sokkal könnyebben megfigyelhetők az ilyen jelenségek, mint a Földön, mivel a Holdnak gyakorlatilag nincs atmoszférája. A Föld sűrű levegője legtöbbször elpárologtatja a meteoroidokat, mielőtt a felszín közelébe érnének. A Holdon viszont semmi sem lassítja őket, így 20–72 km/s sebességgel csapódhatnak be, hatalmas energiát szabadítva fel.

Ezek az apró, akár néhány kilogrammos kőzetdarabok is több tíz méter széles krátereket hozhatnak létre. A NASA számításai szerint például egy 5 kilogrammos meteoroid akár 30 méter széles krátert is vájhat, miközben több mint 75 tonna holdi anyagot dob ki a felszínre.

Fujii felvételei újabb bizonyítékai annak, hogy a Hold folyamatosan bombázásoknak van kitéve. Bár ezek a jelenségek csak pillanatokig tartanak, megfigyelésük fontos szerepet játszik abban, hogy jobban megértsük a meteoroidok viselkedését – nemcsak a Holdon, hanem a Föld közelében is. (1)

(1) - https://www.space.com/stargazing/