"Mit látsz?" – Egy 1927-es paranormális kísérlet 25 000 emberrel

1927-ben, jóval az okostelefonok és okosórák kora előtt, brit tudósok egy csoportja úgy döntött, hogy kipróbálja, vajon a telepátia – a gond...

1927-ben, jóval az okostelefonok és okosórák kora előtt, brit tudósok egy csoportja úgy döntött, hogy kipróbálja, vajon a telepátia – a gondolatok egyik emberről a másikra való átvitele – valóságos-e. A választott eszközük a kor legfejlettebb kommunikációs technológiája volt: a rádió.

Egy éjszakán több mint 25 000 ember kapcsolódott be egy egyedülálló kísérletbe, amelynek célja az volt, hogy kiderítse, képes-e az emberi elme jeleket küldeni, akár egy rádióadókészülék. A kísérletet Sir Oliver Lodge, a vezeték nélküli távíró fejlesztésében úttörő fizikus vezette, aki egyben a spiritualizmus híve is volt. Ez egy izgalmas, kissé misztikus kísérlet története, amely a tudomány és a természetfeletti határait feszegette.

Egy tudományos-spirituális vállalkozás kezdete

Sir Oliver Lodge nem volt hétköznapi tudós. A fizika terén elért eredményei – például a vezeték nélküli távíró kulcsfontosságú alkatrészének, a kohérernek a tökéletesítése – mellett mélyen hitt abban, hogy a tudomány még nem érte el az emberi tudat teljes megértését. A Spirituális Kutatások Társasága (Society for Psychical Research, SPR) támogatásával Lodge egy ambiciózus kísérletet tervezett, amely a telepatikus képességeket vizsgálta. A cél az volt, hogy tudományos módszerekkel teszteljék, vajon az emberek képesek-e gondolatokat közvetíteni nagyobb távolságokon keresztül, hasonlóan a rádióhullámokhoz.

1927 egyik estéjén hat önkéntest zártak be egy londoni, Tavistock Square-i szobába. Eközben a BBC rádióadása több mint 25 000 brit hallgatót szólított fel, hogy kapcsolódjanak be, figyeljenek, és próbálják meg "olvasni" a szobában lévők gondolatait. A The New York Times és a Gisborne Times korabeli tudósításai szerint ez volt az egyik legnagyobb szabású, tömegeket bevonó telepatikus kísérlet, amelyet valaha rendeztek. A hallgatókat arra kérték, hogy figyelmesen kövessék a műsort, és küldjék el megérzéseiket az SPR-nek. A szervezet napokon belül 25 000 levelet kapott, tele találgatásokkal és benyomásokkal.

A kísérlet menete: képek az éterben

A kísérlet gondosan megtervezett forgatókönyv szerint zajlott. A zárt szobában az önkénteseknek különböző tárgyakat mutattak, amelyeket meg kellett próbálniuk "elküldeni" a hallgatóknak. A tárgyak között szerepelt egy kettes treff és egy kilences kőr kártya, egy emberi koponyát és madarakat ábrázoló nyomat, illatos orgonacsokrok, valamint egy kutató által viselt komikus keménykalap és maszk. Sir Oliver Lodge a rádióadásban jelezte, mikor melyik tárgyra koncentrálnak az önkéntesek, és arra kérte a hallgatókat, hogy írják le, mit "látnak" vagy éreznek.

A beérkezett válaszok elemzése V. J. Woolley, az SPR kutatója szerint vegyes eredményeket hozott. Nagyon kevesen találták el pontosan a tárgyakat. Öten írtak koponyáról, egy résztvevő emberi fejet említett, mások virágokkal hozták összefüggésbe az orgonát. Az utolsó, komikus tárgynál – a maszkot és kalapot viselő férfinál – érdekesebb válaszok érkeztek. 146-an írták, hogy embert "láttak," 236-an említették, hogy valaki fel van öltözve, 202-en utaltak kalapra, 73-an pedig maszkra vagy arcra. 499 ember pedig "vidámság érzését" írta le, ami összecsengett a tárgy humoros jellegével.

Jel vagy véletlen?

Bár a válaszok némelyike figyelemre méltó volt, a kísérlet nem szolgáltatott egyértelmű bizonyítékot a telepátia létezésére. Woolley maga is elismerte, hogy a sikeres találatokat "elnyelte a kudarcok hatalmas tömege". A néhány pontos válasz statisztikai véletlenként is magyarázható: ha 25 000 ember találgat, néhányuk eltalálhatja a helyes választ pusztán a valószínűség miatt. A modern tudományos sztenderdek szerint a kísérlet tervezése is problémás volt. Nem voltak kontrollok a szuggesztibilitás vagy az érzékszervi szivárgás kizárására, és a hallgatók nem véletlenszerűen kiválasztott minta voltak. Ráadásul Lodge a műsorban utalt a komikus tárgy jellegére, ami befolyásolhatta a válaszokat.

Mégis, a korabeli közönség számára, amely hozzászokott a szeánszokhoz, a kristályrádiókhoz és a vezeték nélküli technológia újdonságához, a kísérlet egyszerre tűnt modernnek és misztikusnak. A rádió, amely akkoriban még varázslatos újdonságnak számított, tökéletes eszköznek tűnt a tudomány és a természetfeletti közötti híd megteremtésére.

Sir Oliver Lodge öröksége

Sir Oliver Lodge nem csupán a paranormális dolgok iránt érdeklődött. Jelentős tudományos eredményei mellett – például a kohérer fejlesztése – a spiritualizmus iránti elkötelezettsége is meghatározta a munkásságát. Az első világháborúban elvesztette egyik fiát, ami tovább mélyítette hitét a túlvilági életben.

Számos írásában és előadásában foglalkozott ezzel a témával, és tagja volt a The Ghost Clubnak, egy viktoriánus társaságnak, amelynek olyan hírességek is tagjai voltak, mint Sir Arthur Conan Doyle vagy Charles Darwin rokonai. A University College London archívumai szerint Lodge a tudományos elit azon tagjai közé tartozott, akik nem féltek a tudományos kutatás és a spirituális hit közötti határokat feszegetni.

A rádió, mint a csoda csatornája

A kísérlet nem bizonyította a telepátia létezését, de megragadta a kor szellemét. Az 1920-as években a rádió nem csupán szórakoztató eszköz volt, hanem a remény, a rejtély és a kapcsolatok szimbóluma. Az emberek csodálattal figyelték, ahogy a hangok láthatatlan hullámokon keresztül érkeznek otthonaikba, és nem tűnt elképzelhetetlennek, hogy a gondolatok is hasonló módon utazhatnak.

Később mások is próbálkoztak hasonló kísérletekkel. Az amerikai hadsereg például milliókat költött távérzékelési (remote viewing) és ESP-kutatásokra, ahogy azt a CIA kiszivárgott dokumentumai is bizonyítják. A szkeptikus bűvész, James Randi pedig egymillió dolláros díjat ajánlott fel annak, aki ellenőrzött körülmények között bizonyítani tudja paranormális képességeit – senki nem nyerte meg.

Egy pillanat a csodák és a tudomány határán

Az 1927-es kísérlet végül nem a tudományos eredményeiről maradt emlékezetes, hanem arról, hogy megragadta a korabeli emberek képzeletét. Egy olyan világban, ahol a tudomány és a spiritualitás még nem vált élesen szét, 25 000 ember próbált kapcsolatot teremteni idegenekkel, akik egy távoli londoni szobában ültek.

A rádióhullámokon keresztül próbálták elérni egymás elméjét, és bár a tudomány nem igazolta a telepátia létezését, a kísérlet megmutatta, hogy az emberi kíváncsiság és a csodák iránti vágy időtlen. Ez a történet ma is emlékeztet arra, hogy a tudomány nemcsak válaszokat keres, hanem néha új kérdéseket is felvet – és ezek a kérdések időnként épp olyan lenyűgözőek, mint a válaszok. (1)

(1) - https://dailygalaxy.com/2025/10/what-do