Megdöbbentő lelet: A garázs takarítása közben egy fiatal lány 850 éves múmiája került elő

1980 tavaszán egy csendes kaliforniai kisvárosban, Lemon Grove-ban egy hétköznapi háziasszony valami olyasmire bukkant, amire senki sem szám...

1980 tavaszán egy csendes kaliforniai kisvárosban, Lemon Grove-ban egy hétköznapi háziasszony valami olyasmire bukkant, amire senki sem számított. Amikor kitakarította a garázsát, és felemelt egy poros kartondobozt, még csak nem is sejtette, hogy az emberiség múltjának egy különös, sőt tragikus darabja lapul benne: egy ősi, mumifikálódott női test.

Első pillantásra persze mindenki a legrosszabbra gondolt – gyilkosságra. Ám a kiérkező sheriff hamarosan megállapította, hogy ez nem friss bűntény, hanem valami sokkal régebbi és rejtélyesebb dolog. A testet a San Diegó-i Museum of Man gyűjteményébe szállították, hogy antropológusok vizsgálják meg. Így kezdődött a Lemon Grove múmia története – egy fiatal, várandós lányé, aki több mint nyolcszáz éve halt meg a mai Mexikó területén, és akinek teste csodával határos módon megőrződött az idők viharában.

A múmia, aki a garázsban pihent

A múmia sorsa már önmagában is regénybe illő. Mint kiderült, két kalandvágyó amerikai fiatal 1966-ban, nem sokkal Vietnámba való besorozásuk előtt, Mexikó északi hegyeibe utazott. Hallották, hogy a Sierra Madre barlangjaiban ősi múmiák rejtőznek, és utolsó nagy kalandként elindultak, hogy egyet hazahozzanak.

A hegyek között végül rábukkantak egy barlangra, ahol a hűvös, száraz levegő természetes módon konzerválta a halottakat. Ott találták meg azt a női testet, akit pálmalevelekbe csavarva, magzati pózban helyeztek örök nyugalomra. Valószínűleg ősi indián szertartás szerint temették el, fenyőkéreggel kibélelt sírban, ételáldozatokkal kísérve.

A két férfi a testet – és egy sérült gyermeki múmiát – magukkal vitte az Egyesült Államokba, majd a kincset egy barátnőjük garázsában rejtették el. Aztán megfeledkeztek róla. Tizennégy évig senki sem nyitotta ki a dobozt.

A tudomány színre lép

A múmia gondozását és kutatását Rose Tyson antropológus vette át, aki több mint két évtizeden át próbálta feltárni a fiatal nő titkait. A test első röntgenvizsgálatai során megdöbbentő felfedezés született: a csontvázon belül egy apró magzat maradványai is láthatóak voltak. A lány tehát várandós volt, körülbelül a hetedik hónapban járt, amikor meghalt.

De hogyan halt meg? A csontok különös sérülésekről árulkodtak. A jobb combcsontja kimozdult a csípőízületből, a medencén pedig több törésnyom is látszott. A bal oldal viszont ép volt – ez súlyos, hirtelen trauma jele.

Rose Tyson gyanította, hogy egy zuhanás okozhatta a sérüléseket, talán egy meredek hegyoldalon történt baleset. De miért esett el? Miért volt egyedül, miközben szülni készült?

A múlt nyomában

A múmia ruhadarabjai, köztük egy finoman font növényi szálas szoknya, radiokarbonos vizsgálaton estek át. Az eredmény: a nő legalább 850 éves volt – vagyis jóval azelőtt élt, hogy a spanyolok elérték volna az amerikai kontinenst.

A kutatók a mexikói régészek segítségével rekonstruálták, hogyan élhetett. A Sierra Madre népe a természethez alkalmazkodva vadászott, gyűjtögetett és kukoricát termesztett. A nők fontos szerepet töltöttek be a közösségben: ők fonták a szálakat, készítették a fazekakat, őrölték a kukoricát. A mindennapok szegényesek, de szoros közösségi szálakkal átszőttek voltak.

A lány fiatal lehetett, alig 15 éves. Az akkori szokások szerint már férjes asszony, talán egy gyermek anyja. A terhesség tehát nem volt szokatlan – a halála azonban annál inkább.

Évtizedekkel a múmia megtalálása után Rose Tyson újabb esélyt kapott, hogy mélyebbre ásson a múltban. A múmiát CT-vizsgálatnak vetették alá, a San Diegó-i orvosi központban. A több száz, milliméteres szeletből készült digitális képek háromdimenziós rekonstrukciót tettek lehetővé: a kutatók gyakorlatilag "belülről" láthatták a testet.

A felvételek megerősítették, hogy a nő éppen szülni készült. A magzat fejjel lefelé helyezkedett el, vagyis már a születés előtti hetekben jártak. A csípőcsontok azonban súlyosan roncsolódtak – ez a szülés közben bekövetkező halál, vagy baleset egyik lehetséges oka volt.

A radiológus, Dr. Brian Moffit, aki a képeket elemezte, modern párhuzamot hozott: hasonló sérüléseket leggyakrabban autóbalesetekben látnak, amikor a test oldalirányú ütést kap. A 9. századi Sierra Madre hegyvidékén persze nem léteztek autók – de egy zuhanás, egy hegyoldali esés ugyanilyen pusztító erővel járhatott.

Menekülés vagy balsors?

A történet utolsó darabkáit a kulturális háttér és a logika segített összeilleszteni. Dr. Amadeo Rea, mexikói néprajzkutató szerint a fiatal nőt talán ellenséges törzsek elől menekülve érhette a végzet. Az ilyen rablóportyák során gyakran raboltak el nőket – különösen a termékeny, várandós asszonyokat, akik nagy becsben álltak.

Lehetséges tehát, hogy a fiatal nő futva próbált megmenekülni, elvesztette egyensúlyát, és lezuhant a meredek hegyoldalon. A halál gyors volt, de a közössége nem hagyta magára. Tiszteletben eltemették, gondosan betakarták, ételt helyeztek mellé – és a hegy barlangja megtartotta őt az örökkévalóság számára.

A múmia különlegessége nem csupán abban rejlik, hogy ritka természetes mumifikálódásról van szó. A tudomány számára ez az egyetlen ismert terhes múmia az amerikai kontinensen. A méhben fekvő magzat csontjai ma is láthatók a CT-felvételeken, egy 7 centiméteres combcsont formájában – egy kis életé, amely sosem kezdődhetett el.

A halála után a természet végezte el a mumifikálás munkáját: a hideg, száraz levegő és a fenyőkéreg gyantás hatása megakadályozta a bomlást. Így maradt fenn mindkettejük teste közel ezer éven át.

Tyson gyakran úgy beszélt róla, mintha ismerné: "Van benne valami különleges erő. Olyan, mintha a lelke még mindig itt lenne, és mesélni próbálna."

És valóban – mesél. Nemcsak egy ember tragédiáját, hanem egy letűnt világ életét és halálát is.

A tudomány és az emberi sors találkozása

A Lemon Grove-i múmia ma már nem pusztán antropológiai lelet. Szimbóluma annak, ahogyan a tudomány képes évezredekkel korábbi emberi történeteket újraéleszteni.

A kutatások nyomán kiderült, hogy a nő étrendje főként kukoricán és vadnövényeken alapult. Testtartása, csontjainak kopása arról árulkodik, hogy sokat dolgozott, nehéz fizikai életet élt. Mindez olyan hiteles képet ad az ősi Sierra Madre népéről, amit korábban semmilyen írott forrás nem őrzött meg.

És mégis, a történet középpontjában nem a tudomány, hanem az ember áll. Egy 15 éves lány, aki anyává készült válni, aki talán félt, remélt, szeretett. Akit a sors és a természet egyaránt próbára tett – és aki végül egy garázs mélyéről szólt hozzánk újra, több száz év múltán.