Fekete kalapok, üstök és seprűk: a boszorkány jelképek történelmi eredete

Minden év októberében, különösen a Halloween közeledtével, a boszorkányok képe szinte mindenhol felbukkan. Legyen szó jelmezes gyerekekről, ...

Minden év októberében, különösen a Halloween közeledtével, a boszorkányok képe szinte mindenhol felbukkan. Legyen szó jelmezes gyerekekről, akik az ajtód előtt kopogtatnak édességért, vagy üzletek kirakataiban lógó dekorációkról, a boszorkányok jellegzetes attribútumai azonnal felismerhetők: magas, hegyes kalap, seprű a kézben, és egy üst, amely fölött titokzatos kotyvalékokat kevernek.

De vajon honnan erednek ezek a sztereotípiák, amelyek a boszorkányokhoz kapcsolódnak?

Seprűk: a háztartási eszközből lett boszorkányjelkép

A seprű ma is hétköznapi háztartási eszköz, ám az 1500-as évek Európájában nemcsak a padló és a tűzhely tisztítására szolgált. A vidéki falvakban a sörfőző asszonyok, az úgynevezett alewives, gyakran használták a seprűt jelzésként: kitették a házuk elé, hogy jelezzék, sör kapható náluk. Ez az ártatlan tárgy azonban valahogy bekerült a boszorkányságról szóló történetekbe, és a boszorkányok egyik legismertebb szimbólumává vált.

Az első ismert ábrázolás, amely nőket seprűn repülve mutat be, Martin Le Franc francia költő 1485-ben megjelent Le Champion des Dames (A hölgyek védelmezője) című kéziratában található. A könyv margóján nőket láthatunk, akik seprűn lovagolnak, ami szimbolikusan is utalhat arra, hogy a boszorkánysággal vádolt nők gyakran a társadalom peremén élő, kirekesztett asszonyok voltak.

A boszorkányüldözés egyik kulcsfontosságú szövege, Heinrich Kramer német pap 1486-ban kiadott Malleus Maleficarum (Boszorkányok pörölye) című műve tovább erősítette ezt a képet. Kramer boszorkányellenes értekezése szerint a boszorkányok az ördög segítségével, kenőccsel megkent seprűkön repültek. A mű erősen nőgyűlölő hangvétele és a boszorkányokat a családi szférára veszélyesnek beállító narratívája miatt nem meglepő, hogy egy ilyen hétköznapi háztartási eszköz gonosz szimbólummá vált.

Üstök: a gyógyításból a sötét mágiába

Az üst szintén a háztartás elengedhetetlen eszköze volt, amelyet hagyományosan levesek, pörköltek főzésére használtak. A boszorkányok azonban nem ételt, hanem varázsfőzeteket és bájitalokat kevertek üstjeikben – legalábbis a korabeli történetek szerint. Ez a sztereotípia valószínűleg abból ered, hogy a nők hagyományos háztartási szerepüket "megszentségtelenítették," illetve a gyógyító praktikákhoz kötődtek.

Az 1500-as és 1600-as években az emberek gyakran fordultak laikus gyógyítókhoz, akik generációkon át öröklődő tudás és tapasztalat alapján készítettek növényi alapú orvosságokat és kenőcsöket. Ezek a gyógyítók többnyire nők voltak, akik a betegségek és sérülések kezelésére szakosodtak, akár embereken, akár állatokon. A reformáció előrehaladtával azonban az egyház és az állam egyre inkább a képzett orvosokat részesítette előnyben, és a laikus gyógyítók praktikái gyanússá váltak. Az üstben főző nők, akik korábban gyógyítóként tevékenykedtek, most már a boszorkányság gyanújába keveredtek.

Magas, fekete kalapok: rejtélyes eredetű szimbólum

A boszorkányok ábrázolása Európán belül eltérő, de a magas, fekete, hegyes kalap különösen az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban vált a boszorkányok szimbólumává. E sztereotípia eredete nem teljesen tisztázott, de számos elmélet létezik, például a kvéker kalapoktól a középkori öltözködési szokásokig.

Az újkori Walesben (1500–1780) a nők hagyományos öltözete hosszú, nehéz gyapjúszoknyákon, kötényeken, blúzokon és nagy gyapjúkendőkön kívül egy magas, fekete kalapot is tartalmazott. Egyes kutatók szerint ez a walesi viselet inspirálhatta a mesebeli boszorkányok széles karimájú kalapját. Ez különösen érdekes annak fényében, hogy a protestáns reformerek Wales-t és Cornwallt a mágia és a boszorkányság fészkének tartották.

Európán kívül is találunk hasonló kalapokat: a Kínában, Subeshi területén feltárt, i. e. 200-ból származó múmiák magas, fekete kalapokat viseltek, amit a tudósok "Subeshi boszorkányai" néven emlegetnek. Bár ezek az ábrázolások nem közvetlenül kapcsolódnak az európai boszorkányikonográfiához, érdekes párhuzamot nyújtanak.

Hosszú, kócos haj: a lázadó nő szimbóluma

A boszorkányokat gyakran ábrázolják hosszú, kócos, zilált hajjal, amely a seprűn való repülés közben lobog mögöttük. Ez a kép valószínűleg a reformáció idején kialakult dichotómiából ered, amely szembeállította a "jó" keresztény nőket a "gonosz" boszorkányokkal.

A középkor utáni időszakban a férjes asszonyok hajukat általában kendővel vagy sapkával takarták el, és a laza, fedetlen hajat a csábító, erkölcstelen nők tulajdonságának tekintették. Egy walesi nő, Agnes Griffiths, akit 1618-ban boszorkánysággal vádoltak, állítólag egy éles tárggyal szurkált egy viaszfigurát, miközben "a haja a füle körül lógott". Ez a leírás a korabeli társadalom megvetését tükrözi azokkal a nőkkel szemben, akik nem igazodtak a nemi elvárásokhoz. Ráadásul a boszorkányokat azzal is gyanúsították, hogy viaszt rejtenek a hajukban, amelyet varázslataikhoz használtak, így a zsíros, rendezetlen haj is a boszorkányság szimbólumává vált.

Fekete macskák: az ördög álruhás szolgái

A 14. és 17. század között boszorkánysággal vádolt nőket gyakran azzal gyanúsították, hogy úgynevezett familiárisokat, vagyis démoni lényeket tartanak állatok alakjában. Ezek a familiárisok lehettek békák, patkányok, kutyák, sőt még borzok is. A boszorkányokat azzal vádolták, hogy ezek az állatok valójában az ördög vagy démonok álruhában, akiket a boszorkányok a saját testükből táplálnak, gyakran egy úgynevezett "boszorkánybimbóból".

Robert Holland lelkész boszorkányságról szóló írásában egy történetet mesél el egy boszorkányról, aki egy szelíd patkányt tartott az ölében, és azt állította, hogy démonok olyan formában jelennek meg, amelyeket könnyű háziállatként tartani, például macskák, egerek vagy békák formájában. Egy híres boszorkányperben, Elizabeth Clarke ügyében, a nő bevallotta, hogy több familiárist tartott, köztük a legismertebbet, egy Vinegar Tom nevű macskát.

A boszorkányok ikonográfiája – a seprű, az üst, a fekete kalap, a kócos haj és a fekete macska – nem véletlenszerűen alakult ki. Ezek a szimbólumok a korabeli társadalom félelmeit, előítéleteit és nőkkel szembeni elvárásait tükrözik.

A hétköznapi háztartási eszközök, mint a seprű és az üst, a nők hagyományos szerepének kifordításával váltak a boszorkányság jelképeivé, míg a fekete kalap és a kócos haj a társadalmi normák elleni lázadást szimbolizálta. A fekete macskák és más familiárisok pedig az ördöggel való szövetség vádját erősítették. Ezek az ikonok mára a populáris kultúra részei lettek, és minden év októberében újraélednek, hogy a Halloween szellemét idézzék. (1)

(1) - https://theconversation.com/black-hats