Tudatunk időutazó képességei: A jövő emlékei a jelenben

Képzeljünk el egy négyéves kislányt, akit 1989 októberének egyik éjszakáján egy telefonhívás és anyja kétségbeesett sikolya riaszt fel. Mezí...

Képzeljünk el egy négyéves kislányt, akit 1989 októberének egyik éjszakáján egy telefonhívás és anyja kétségbeesett sikolya riaszt fel. Mezítláb, a hideg vinyl padlón osonva hallja anyja szavait: "Meghalt a balesetben! A férjem elment!"

A kislány csak néz, sötét szemei csillognak. Már akkor tudta, hogy nem látja többé élve apját, amikor átölelte, mielőtt az apa elindult arra a végzetes üzleti útra. Ez a történet csak egy a számos, gyakran hátborzongató előérzet közül, amelyet Dr. Julia Mossbridge kognitív idegtudós gyűjtött össze.

A megérzések tudományos vizsgálata

Mossbridge saját élményei vezették arra, hogy a megérzéseket, vagyis az úgynevezett előérzeteket (prekogníció) kutassa. Már hétéves kora óta tapasztalt olyan álmokat, amelyek később valósággá váltak. Bár szkeptikus szüleivel együtt kezdetben kételkedett ezekben, egy álomnapló vezetése meggyőzte őt arról, hogy bizonyos eseményeket előre meg tud jósolni. Az idegtudós szerint ezek az élmények arra utalnak, hogy az idő nem olyan lineáris, mint ahogyan azt általában elképzeljük.

"Nem nehéz megérteni az előérzeteket," mondja Mossbridge, a Northwestern Egyetem vendégkutatója és a kaliforniai Noetikus Tudományok Intézetének munkatársa. "Csak nehéz elhinni azoknak, akik nem tapasztalták. Nem igazán értjük, hogyan működik az idő. Még a fizikusok is elismerik, hogy nem tudják pontosan, mi is az idő. Sokan ragaszkodnak ahhoz, hogy az idő lineáris, de valóban az lenne? Az előérzetekkel és más pszichés jelenségekkel szembeni ellenállás gyakran a félelemből fakad – az ismeretlentől való félelemből vagy attól, hogy a dolgok nem olyanok, amilyennek látszanak."

Tudományos kísérletek az időn túli tudatról

Dean Radin parapszichológus, a Noetikus Tudományok Intézetének vezető kutatója évtizedek óta vizsgálja a tudat és az idő kapcsolatát. Szerinte az előérzet azt sugallja, hogy tudatunk képes lehet átlépni az idő lineáris érzékelésének korlátait. Radin és Mossbridge közös kutatásaik során statisztikai adatokkal támasztják alá az előérzetek létezését.

Radin az 1990-es években a Nevadai Egyetemen végzett kísérletet, amelynek célja annak bizonyítása volt, hogy a tudat képes előre érzékelni jövőbeli eseményeket. A kísérletben alanyokat EEG-gépre kapcsoltak, majd egy gomb megnyomása után véletlenszerűen kiválasztott képet mutattak nekik, amely pozitív (például napfelkelte) vagy negatív (például autóbaleset) tartalmú volt.

Az EEG az agyi aktivitást mérte a gomb megnyomása és a kép megjelenése közötti öt másodpercben. Az eredmények azt mutatták, hogy a negatív képek előtt az alanyok agyi aktivitása megemelkedett, mintha előre érezték volna a kellemetlen ingert. Ez a kísérlet számos alkalommal megismétlődött, és az eredmények statisztikailag szignifikánsak voltak. Még a CIA is nyilvánosságra hozott hasonló kutatásokat 1995-ben, miután statisztikusok igazolták azok megbízhatóságát.

Az idő és a tudat rejtélye

Radin szerint az idő nem úgy működik, ahogyan azt hétköznapi tapasztalataink alapján gondoljuk. A kvantummechanika szerint az idő nem feltétlenül része a fizikai valóságnak, vagy legalábbis sokkal furcsábban viselkedik, mint ahogyan azt az emberi tapasztalat érzékeli.

"Valószínűleg a tudatunkkal kapcsolatos valami lehetővé teszi, hogy kilépjünk a megszokott időérzékelésből, és információt szerezzünk a múltból vagy a jövőből," - magyarázza.

Az előérzetek mögött meghúzódó mechanizmus magyarázatára Radin a kvantum-összefonódás elméletét hozza fel. Ez az elmélet azt állítja, hogy az összefonódott részecskék ugyanazt az információt osztják meg, függetlenül attól, hogy milyen messze vannak egymástól térben vagy időben.

"Ha az agyunk a jövőbeli önmagával van összefonódva, akkor a jelenben olyan érzéseket tapasztalhatunk, amelyek a jövőben bekövetkező eseményekre utalnak," - mondja Radin.

Kulturális különbségek és történelmi gyökerek

Míg a nyugati kultúrákban az előérzeteket gyakran szkepticizmus övezi, más kultúrákban évszázadok óta elfogadott jelenségnek számítanak. Radin például tibeti orákulumokat tanulmányozott, akik képesek voltak a jövőbe látni. Az úgynevezett távollátás (remote viewing) nemcsak az időn, hanem a téren keresztül is lehetővé tette a sámánok számára, hogy előre jelezzék például az időjárást vagy ellenséges támadásokat. Bizonyos kultúrákban pszichoaktív anyagokat, például ayahuascát vagy hajnalka magvakat használtak a "harmadik szem" megnyitására.

Miért nehéz elfogadni?

Mossbridge szerint a statisztikai bizonyítékok egyértelműen alátámasztják az előérzetek létezését, mégis sokan elutasítják azokat, mert nem illenek a lineáris időfelfogásba. A tudósnő úgy véli, hogy az emberek többsége képes lenne valamilyen szintű előérzetre, ha a társadalom nem bélyegezné téveszmének ezt a képességet. A jelenség megértéséhez azonban további kutatások szükségesek, hogy feltárjuk, mi lehet a pontos mechanizmus az előérzetek mögött.

Az előérzetek és a tudat időn túli képességei olyan rejtélyek, amelyek egyszerre izgalmasak és nyugtalanítóak. Ha az idő valóban nem lineáris, és tudatunk képes a jövőbe "ugrani," az alapjaiban változtathatja meg a világról alkotott képünket. A tudomány most kezd el foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, és bár a válaszok még váratnak magukra, az előérzetek létezése arra utal, hogy a valóság sokkal összetettebb, mint amit eddig elképzeltünk. (1)

(1) - https://www.popularmechanics.com/science/