Chrysalis: Az űrhajó, amely 400 év alatt juttatja el az emberiséget az Alpha Centaurira

Képzeljünk el egy űrhajót, amely akkora, mint egy város, és képes évszázadokon át fenntartani egy emberi közösséget, miközben a csillagok kö...

Képzeljünk el egy űrhajót, amely akkora, mint egy város, és képes évszázadokon át fenntartani egy emberi közösséget, miközben a csillagok között utazik. Ez a Chrysalis, egy generációs űrhajó, amelyet a Project Hyperion nevű tudományos verseny győztes csapata tervezett, hogy elvigye az emberiséget az Alpha Centauri csillagrendszerbe – egy 400 évig tartó utazásra.

Miért generációs űrhajó?

Az űr hatalmas, és a legközelebbi csillagrendszer, az Alpha Centauri elérése emberi léptékkel szinte elképzelhetetlen kihívás. A jelenlegi technológiával egy emberöltő alatt nem érhetünk el ilyen távoli célokat, még ha űrhajóinkat egyre gyorsabbá is tesszük. A sci-fi irodalom évtizedek óta foglalkozik a generációs űrhajók ötletével: olyan űrjárművekkel, amelyek egy önfenntartó emberi közösséget szállítanak, akiknek leszármazottai érik el a végső célt, évszázadokkal később.

A Project Hyperion verseny célja az volt, hogy a résztvevők olyan űrhajót tervezzenek, amely képes egy legalább 250 évig tartó utazást támogatni. A győztes csapat, amely a Chrysalis terveit készítette, egy olyan űrhajót alkotott, amely több ezer embert szállíthat az Alpha Centaurira, egy 400 évig tartó küldetés során.

A Chrysalis tervezése

Külsőre a Chrysalis egy hatalmas, hengeres csőre hasonlít. Ez a minimalista dizájn nem véletlen: a hosszú, hengeres forma csökkenti az űrhajó frontális felületét, így minimalizálja az űrbéli törmelékekkel való ütközés kockázatát, és csökkenti a szerkezeti terhelést a gyorsítási és lassítási fázisokban. Az űrhajó tömegének nagy részét a folyékony hajtóanyag-tartályok teszik ki, amelyek a gyorsításhoz és lassításhoz szükségesek. A lakómodul az űrhajó elülső részének belső magjában helyezkedik el.

Az űrhajó gigantikus mérete – több mint 58 kilométer hosszú és körülbelül 2,4 milliárd tonna össztömegű – lehetővé teszi, hogy több mint ezer embernek adjon otthont induláskor, és később, ahogy a lakosság szaporodik, még több embernek. Az építkezés helyszíne a Föld és a Hold közötti Lagrange 1 pont lenne, ahol a gravitációs erők kiegyenlítik egymást, így az űrhajó stabil "parkolóhelyen" maradhat minimális üzemanyag-fogyasztással. A becslések szerint az építkezés 20-25 évig tartana.

Mesterséges gravitáció és élet az űrben

Az emberi test nem alkalmas arra, hogy hosszú ideig súlytalanságban létezzen. A Chrysalis ezért forgó belső héjakat használ, amelyek a centrifugális erő segítségével mesterséges gravitációt hoznak létre. Ez csak egy ilyen nagy méretű űrhajón lehetséges, mivel egy kisebb jármű gyorsabb forgása kellemetlen érzést és egészségügyi problémákat okozhat.

"Minél kisebb az űrhajó, annál gyorsabban kell forognia, hogy gravitációt generáljon. Ezért egy nagyon nagy űrhajóra van szükség, amely lassan forog," – magyarázta John Page, a Új-Dél-Wales-i Egyetem docense. Ez a megoldás elkerüli, hogy a fej és a lábak közötti gravitációs különbség miatt a vér a lábakban gyűljön fel, ami szédülést okozhat.

Az antarktiszi felkészülés

A küldetés legnagyobb kihívása nem technológiai, hanem társadalmi és pszichológiai. Az űrhajó zárt közösségében való élethez való alkalmazkodás érdekében a csapat azt javasolja, hogy az induló generáció 70-80 évet töltsön az Antarktiszon, egy elszigetelt környezetben, hogy felkészüljön a hosszú távú izolációra. Ez idő alatt a társadalom megtanulhatja, hogyan működjön együtt egy korlátozott, zárt térben, miközben fenntartja a közösség kohézióját és mentális egészségét.

"Az, hogy valaki önként jelentkezik egy ilyen csillagközi küldetésre, óriási elkötelezettséget igényel. A Föld elhagyása hosszú távon drámai pszichológiai következményekkel járhat," – magyarázza a tervezőcsapat. Ezért a Chrysalis nem csupán egy űrhajó, hanem egy olyan kognitív és társadalmi tér is, ahol az emberek, robotok és mesterséges intelligenciák közösen hozzák meg a döntéseket, és osztják meg az információkat.

Egy új emberi evolúció?

A tervezők szerint a Chrysalis lakói idővel egy új típusú emberi közösséggé válhatnak, akik teljesen alkalmazkodnak a mélyűri élethez. Lehetséges, hogy az űrhajón születő generációk számára egy új bolygóra való érkezés már nem is lesz különösebben fontos – számukra az űrhajó lesz az otthon, és ők maguk "kozmikus lényekké" válnak, akik szimbiózisban élnek a fejlett technológiával, mesterséges intelligenciával és egy zárt bioszférával.

"A Chrysalis nem csak egy fizikai környezet, hanem egy olyan hely, ahol az emberek átélik, mit jelent a mélyűrben létezni. Az, hogy kozmikus lényekként érzik magukat, központi szerepet játszik az űrhajó tervezésében," – írták a tervezők.

Miért különleges a Chrysalis?

A Project Hyperion zsűrije a Chrysalis dizájnját a sugárzás elleni védelem és az építési koncepció alapos kidolgozottsága miatt díjazta. A terv vizuálisan is lenyűgöző, és a zsűri szerint olyan ikonikus sci-fi művekre emlékeztet, mint a Rama. A dizájn a 80-as évek óriási világűrhajó-koncepcióiból merít inspirációt, miközben a gyakorlati megvalósíthatóságot is szem előtt tartja.

Bár a Chrysalis egyelőre csak koncepció, és az emberiség még a Marsra sem jutott el, a tervezők munkája reményt ad arra, hogy egy nap képesek lehetünk elhagyni a Naprendszert, és új otthonokat találni a csillagok között. A Chrysalis nem csak egy űrhajó, hanem egy vízió az emberiség jövőjéről – egy olyan jövőről, ahol az űr nem csak úti cél, hanem otthon is lehet. (1)

(1) - https://www.iflscience.com/meet-chrysalis