Önszabotázs: Miért választjuk a káros utat, ha tudjuk, hogy az rossz?

Miért hoznak egyesek újra és újra olyan döntéseket, amelyek ártanak nekik, még akkor is, ha tisztában vannak a következményekkel? Egy nemzet...

Miért hoznak egyesek újra és újra olyan döntéseket, amelyek ártanak nekik, még akkor is, ha tisztában vannak a következményekkel? Egy nemzetközi kutatás három különböző döntéshozatali típust tárt fel, és megmutatta, miért nem működik mindenki esetében a büntetés.

Mi az önszabotázs?

Az önszabotázs olyan viselkedés, amikor valaki tudatosan vagy tudattalanul olyan lépéseket tesz, amelyek aláássák saját céljait, sikerét vagy jólétét. Ez megjelenhet a munkahelyen, a kapcsolatokban vagy akár a személyes eredmények elérésében. De miért választjuk a káros utat, ha tudjuk, hogy az nem vezet jóra?

A Sydney-i Új-Dél-Walesi Egyetem (UNSW) új kutatása ezt a jelenséget vizsgálta, hogy megértsék, miért hoznak egyesek olyan döntéseket, amelyek ártanak önmaguknak vagy másoknak, még akkor is, ha már szembesültek a következményekkel. A kutatók arra voltak kíváncsiak, vajon mindenki egyformán tanul-e a büntetésből, vagy vannak különbségek az emberek tanulási folyamataiban. (1)

"Azt tapasztaltuk, hogy egyesek egyszerűen nem tanulnak a tapasztalataikból," - mondta Dr. Philip Jean-Richard Dit Bressel, a kutatás vezető szerzője, aki a UNSW Pszichológiai Iskolájának viselkedési idegtudósa és kísérleti pszichológusa. "Hiába motiváltak arra, hogy elkerüljék a káros következményeket, és figyelnek is, nem ismerik fel, hogy a saját viselkedésük okozza a problémát."

A kutatás menete

A kutatásban 267 ember vett részt 24 országból, különböző korú és hátterű emberek bevonásával. A résztvevők egy számítógépes játékot játszottak, amelynek célja az volt, hogy minél több pontot gyűjtsenek. Két bolygó közül választhattak: az egyik "kockázatos" bolygó időnként támadást indított, ami pontvesztéshez vezetett, míg a másik "biztonságos" bolygó soha nem okozott veszteséget. Három büntetési kör után a kutatók világosan elmagyarázták, hogy melyik bolygó okozza a támadásokat, és egy teszttel meg is győződtek arról, hogy a résztvevők megértették az információt.

"Gyakorlatilag megmondtuk nekik, hogy ez a cselekvés ehhez a negatív következményhez vezet, míg a másik biztonságos," - magyarázta Jean-Richard Dit Bressel. "A legtöbben, akik addig rossz döntéseket hoztak, azonnal megváltoztatták a viselkedésüket. De voltak, akik nem."

A kutatás két szakaszban zajlott: az első teszt után hat hónappal egy második teszt következett. A résztvevők a játék mellett kérdőíveket is kitöltöttek, amelyek a stratégiájukat, kognitív rugalmasságukat, szokásaikat és alkoholfogyasztási szokásaikat mérték. A 267 résztvevőből 128 tért vissza a második tesztelésre. A kutatók három különböző viselkedési típust azonosítottak:

• Érzékeny típus: Ők gyorsan felismerték, melyik bolygó okoz kárt, és már az információ megadása előtt megváltoztatták viselkedésüket.
• Tudatlan típus: Eleinte nem tudták azonosítani a büntetés okát, de miután elmagyarázták nekik, megváltoztatták a viselkedésüket.
• Kényszeres típus: Ez a csoport akkor sem változtatott a viselkedésén, amikor már világosan tudták, melyik választás káros. Továbbra is a rossz opciót választották.

Meglepő eredmények

A kutatás eredményei egy korábbi, ausztrál pszichológushallgatókra korlátozódó vizsgálat eredményeit tükrözték. Az előző tanulmányban a résztvevők 35%-a volt érzékeny, 41%-a tudatlan, és 23%-a kényszeres. Az új, nemzetközi kutatásban a megoszlás 26% érzékeny, 47% tudatlan és 27% kényszeres volt.

"Ugyanazt a feladatot végeztük el egy általános, 24 országból származó mintával, különböző korú és hátterű emberekkel," – mondta Jean-Richard Dit Bressel. "És azt tapasztaltuk, hogy ugyanazok a viselkedési mintázatok jelentek meg. Amit az ausztrál diákoknál láttunk, szinte pontosan megismétlődött."

A kutató megjegyezte, hogy az 50 év feletti résztvevők nagyobb valószínűséggel tartoztak a kényszeres csoportba, ami valószínűleg a kognitív rugalmasság – vagyis az alkalmazkodó gondolkodás képességének – csökkenésével magyarázható, ami az életkor előrehaladtával gyakran megfigyelhető.

A kényszeres típus viselkedését nem lehetett lustasággal vagy motiváció hiányával magyarázni; a probléma az volt, hogy nem tudták a tudásukat cselekvésbe átültetni. "Megkérdeztük a résztvevőket, hogy szerintük mi a legjobb stratégia, és gyakran pontosan azt írták le, amit csináltak – még akkor is, ha az egyértelműen rossz választás volt," – mondta Jean-Richard Dit Bressel.

Stabil viselkedési minták

A kutatás egyik legmeglepőbb eredménye az volt, hogy a legtöbb résztvevő hat hónap elteltével is ugyanabba a viselkedési típusba tartozott. "Ez arra utal, hogy ezek nem véletlenszerű hibák vagy rossz napok következményei. Stabil jellemzőkről van szó, szinte olyanok, mint a személyiségtípusok," – magyarázta a kutató. Hozzátette, hogy ez nem jelenti azt, hogy ezek a minták megváltoztathatatlanok, de valószínűleg beavatkozást igényelnek a változáshoz.

Korlátok és tanulságok

A kutatásnak vannak korlátai. A játék leegyszerűsített környezetben zajlott, így a valós élet komplex érzelmei, kontextusai és tétjei nem feltétlenül tükröződnek az eredményekben. Emellett a résztvevők angolul beszélő, internet-hozzáféréssel rendelkező emberek voltak, ami korlátozhatja az eredmények általánosíthatóságát.

Mindazonáltal a kutatás fontos tanulságokkal szolgál. Megmutatja, hogy nem mindenki tanul egyformán a büntetésből, ami magyarázatot adhat arra, miért nem működnek mindig a bírságok, figyelmeztetések vagy egészségügyi kampányok, illetve miért esnek vissza egyesek káros viselkedésekbe, például a szerhasználatba. Az eredmények segíthetnek a viselkedésterápiák és coaching módszerek személyre szabásában, valamint hatékonyabb beavatkozások tervezésében a függőségkezelés és a büntető igazságszolgáltatás területén.

"A való élet természetesen sokkal bonyolultabb, mint az általunk tervezett egyszerű játék," – mondta Jean-Richard Dit Bressel. "De az a minta, hogy egyesek figyelmen kívül hagyják mind a tapasztalatot, mind az információt, hasonló ahhoz, amit a szerencsejátékban vagy más kényszeres viselkedésekben látunk. Azt mutattuk meg, hogy a hagyományos információs kampányok a legtöbb embernél működnek – de nem mindenkinél. A kényszeres egyének számára más típusú beavatkozásra lehet szükség." (2)

(1) - https://www.nature.com/articles/s44271-02
(2) - https://www.unsw.edu.au/newsroom/news/