Megalitikus rejtélyek az Azori-szigeteken: Az Atlanti-óceán ősi titkai

Az Azori-szigetek, Portugália autonóm régiója, a végtelen Atlanti-óceán közepén rejtőzik, távol a kontinensek zajától. Ez a vulkanikus szige...

Az Azori-szigetek, Portugália autonóm régiója, a végtelen Atlanti-óceán közepén rejtőzik, távol a kontinensek zajától. Ez a vulkanikus szigetcsoport nemcsak természeti szépségeiről híres, hanem egyre inkább olyan régészeti leletekről is, amelyek alapjaiban kérdőjelezik meg az emberiség ókori hajózási és kulturális történelmét.

Az elmúlt évtizedekben feltárt megalitikus szerkezetek, kőhorgonyok és sziklavésetek arra utalnak, hogy az Azori-szigeteket már évezredekkel ezelőtt, jóval a portugál felfedezések előtt is lakhatták, vagy legalábbis rendszeresen látogathatták. De kik voltak ezek az emberek, és milyen technológiával érték el ezeket a távoli szigeteket? Ez a kérdés a mai napig izgatja a kutatókat és a történelem szerelmeseit egyaránt.

Megalitikus szerkezetek: Az európai párhuzamok

Az Azori-szigeteken azonosított régészeti leletek közül a legizgalmasabbak a megalitikus szerkezetek, amelyek hasonlóságot mutatnak az Atlanti-óceán európai partvidékén és a Brit-szigeteken található ősi építményekkel. Ezek a hatalmas kőtömbökből épített struktúrák, amelyek több mint 4200 évesek lehetnek, olyan civilizációra utalnak, amelynek kiléte még mindig homályos.

A kutatók hét olyan szerkezetet azonosítottak, amelyek tipológiájukban az i. e. második és első évezredből származó európai megalitikus kultúrákhoz hasonlíthatók. Az ilyen párhuzamok felvetik annak lehetőségét, hogy az Atlanti-óceánon már évezredekkel ezelőtt rendszeres hajózás folyt, ami radikálisan átalakíthatja a prehisztorikus tengeri kereskedelemről alkotott elképzeléseinket.

Az egyik legérdekesebb lelet egy hatalmas kőtömb, amelyet függőleges helyzetbe emeltek, noha eredetileg vízszintesen feküdt. A vulkanikus láva rendkívül viszkózus természete miatt a kutatók biztosak benne, hogy a kő természetes pozíciója vízszintes volt, hiszen a láva nem folyhatott volna az adott irányban. Hogyan voltak képesek az ősi emberek ilyen gigantikus köveket megmozgatni és precízen elhelyezni? Ez a kérdés nemcsak az Azori-szigeteken, hanem a világ más részein, például Stonehenge vagy a máltai templomok esetében is megválaszolatlan.

Sziklavésetek és szent helyek

Az Azori-szigetek vulkanikus tufájába vájt szerkezetek szintén lenyűgözőek. Ezek az ember által létrehozott üregek és csatornák nem természetes képződmények, hanem gondosan megtervezett építmények. Az egyik ilyen helyszínen kolumbáriumokat, vagyis a halottak hamvainak tárolására szolgáló fülkéket azonosítottak, amelyek az i. e. második évezredből származhatnak. Mellette egy ovális alakú kemence található, amelyet valószínűleg csontok elégetésére használtak. A talajban talált kalcium-oxid és karbonát, valamint apró kagyló- és csontmaradványok tovább erősítik a hely szakrális jellegét.

A szigeteken található csatornarendszerek és medencék különösen figyelemre méltóak. Ezek a napfény által megvilágított helyek az év különböző időszakaiban, például a napfordulókon és nap-éj egyenlőség idején kapnak különleges megvilágítást, ami arra utal, hogy az építők alapos csillagászati ismeretekkel rendelkeztek. A csatornákon átfolyó víz a tengerbe ömlik, szimbolikus kapcsolatot teremtve a sziget és az óceán között. A kutatók szerint ez a vízrendszer egyfajta tisztulási rituálé része lehetett, amely a víz spirituális jelentőségét hangsúlyozta.

Kőhorgonyok és az ókori hajózás rejtélye

Az Azori-szigeteken talált kőhorgonyok további bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy az Atlanti-óceánon már az ókorban is zajlottak hajózási tevékenységek. Ezek a 14 cm átmérőjű lyukakkal ellátott horgonyok nem hasonlítanak a portugál felfedezők által használt fémszerkezetekre, ami kizárja, hogy a 15. században készültek volna. Ehelyett az i. e. második évezredből származó mediterrán és atlanti-európai horgonyokkal mutatnak rokonságot. Ez a felfedezés azt sugallja, hogy az Azori-szigetek nem voltak elszigetelve, hanem egy nagyobb tengeri hálózat részei lehettek.

A máltai párhuzam: Rejtélyes sziklavájatok

Az Azori-szigeteken talált sziklavájatok, amelyek párhuzamos, 1,2 méter távolságra lévő hornyokat alkotnak, rendkívül hasonlítanak a máltai szigeteken található képződménykre. Ezek a hornyok, amelyeket egy vulkánkitörés i. sz. 1000 körül hamuval borított be, több mint 500 méter hosszan nyúlnak el, és úgy tűnik, mintha egy ősi közlekedési rendszert alkotnának.

A máltaihoz hasonlóan az Azori-szigeteki hornyok célja sem tisztázott: egyesek szerint szekerek vagy szánok mozgatására szolgáltak, mások vallási vagy csillagászati jelentőséget tulajdonítanak nekik. Az azonban biztos, hogy létrehozásuk rendkívüli mérnöki tudást igényelt.

Miért tűntek el az ősi lakók?

A kutatók szerint az Azori-szigetek ősi lakóinak eltűnése valószínűleg természeti katasztrófákhoz, például vulkánkitörésekhez köthető. Az elmúlt 55 évben is aktív vulkánok jelenléte arra utal, hogy egy hasonló esemény elegendő lehetett egy közösség elpusztításához vagy elűzéséhez. Az éghajlati változások és a szigetek elszigeteltsége szintén hozzájárulhatott az ősi kultúrák eltűnéséhez.

A jövő titkai

Az Azori-szigetek régészeti leletei számtalan kérdést vetnek fel, amelyekre a válaszok még váratnak magukra. A kutatók szerint akár évszázadok is eltelhetnek, mire teljesen megérthetjük ezeknek a szerkezeteknek a jelentőségét. Az azonban már most világos, hogy az Atlanti-óceán nem volt áthidalhatatlan akadály az ókori ember számára.

Az Azori-szigetek megalitikus szerkezetei és sziklavésetei egy letűnt civilizáció nyomai, amelynek története még csak most kezd kibontakozni. A szigetek továbbra is csendben őrzik titkaikat, várva, hogy a jövő kutatói megfejtsék az óceán mélyén megbúvó rejtélyeket.