"A maffia, a szabadkőművesség és a Vatikán is érintett volt" - Isten Bankárának rejtélyes meggyilkolása

Negyvenhárom évvel ezelőtt, 1982 júniusában Roberto Calvi, egy olasz bankár különös körülmények között bekövetkezett haláláról számolt be a ...

I. János Pál pápa utolsó napja: Rejtélyek és találgatások

A szabadkőművesek évszázados összeesküvéseket inspiráltak, de mi az igazi történetük?

Negyvenhárom évvel ezelőtt, 1982 júniusában Roberto Calvi, egy olasz bankár különös körülmények között bekövetkezett haláláról számolt be a BBC. Calvi, akit "Isten Bankáraként" emlegettek, a legnagyobb olasz magánbank, a Banco Ambrosiano elnöke volt, és szoros kapcsolatot ápolt a Vatikánnal, a maffiával, valamint egy titokzatos szabadkőműves csoporttal.

Halála nemcsak egy bankár tragédiája volt, hanem egy szövevényes politikai és pénzügyi botrány kirobbanásához vezetett, amely mindmáig számos megválaszolatlan kérdést hagyott maga után.

Roberto Calvi, Isten Bankára

Roberto Calvi 1920-ban született Milánóban, és karrierje során az olasz pénzügyi világ egyik legnagyobb hatalmú szereplőjévé vált. A Banco Ambrosiano, amelynek élén állt, 1896-ban alapult, és szoros kapcsolatot ápolt a Római Katolikus Egyházzal. A bank legnagyobb részvényese a Vatikán pénzügyi intézete, a Vallási Művek Intézete (IOR), más néven a "Vatikáni Bank" volt. Az IOR nemcsak a pápa és a papság számláit kezelte, hanem az egyház globális pénzügyi befektetéseit is irányította.

Calvi a Vatikánnal való kapcsolata miatt kapta az "Isten Bankára" becenevet. Az IOR vezetőjével, Paul Marcinkus érsekkel szoros együttműködésben dolgozott, ám ez a kapcsolat később súlyos következményekkel járt. A Vatikán, mint szuverén állam, mentesült az olasz hatóságok felügyelete alól, így pénzügyi tranzakciói teljes titokban zajlottak. Ez a szabályozatlanság lehetővé tette, hogy hatalmas összegek mozogjanak a világban anélkül, hogy bárki számon kérhette volna őket.

A rejtélyes halál

1982. június 18-án reggel London szívében, a Blackfriars-híd alatt találták meg Calvi holttestét. A 62 éves bankár egy állványzatról lógott, zsebei téglákkal és mintegy 10 000 font (14 000 dollár) készpénzzel voltak tele, különböző valutákban. Ráadásul hamis útlevéllel rendelkezett, amelyet Gian Roberto Calvini névre állítottak ki. Az első halottkémi jelentés 1982 júliusában öngyilkosságot állapított meg, mivel a testen nem találtak idegenkezűségre utaló nyomokat. Azonban a halál körülményei már akkor is gyanút keltettek.

Calvi kilenc nappal korábban tűnt el Olaszországból, és utolsó útja aligha utalt öngyilkossági szándékra. A BBC riportere, Hugh Scully szerint Calvi gondosan megtervezte szökését: leborotválta bajuszát, hogy ne ismerjék fel, és több országon keresztül utazott, mielőtt egy magánrepülőgéppel Londonba érkezett. Egy hamis útlevéllel, brazíliai vízummal és egy Rio de Janeiróba szóló egyirányú repülőjeggyel rendelkezett. Emellett bérelt egy lakást Chelsea-ben egy hónapra. "Miért tett volna meg valaki ilyen hosszú utat, hogy végül egy kötéllel a nyakában végezze a Blackfriars-híd alatt?" - tette fel a kérdést Scully.

A Banco Ambrosiano sötét világa

Calvi halála nemcsak személyes tragédia volt, hanem egy pénzügyi birodalom összeomlásának kezdete. A Banco Ambrosiano a Vatikánnal való kapcsolata mellett más, kétes szereplőkkel is összefonódott. Calvi mentora, Michele Sindona, egy nemzetközi bankár volt, akit "Cápaként" emlegettek, és a maffiával való kapcsolatai miatt 25 év börtönbüntetésre ítéltek az Egyesült Államokban. Sindona később, 1986-ban egy ciánnal mérgezett kávé elfogyasztása után halt meg egy olasz börtönben.

Calvi és Sindona egy titokzatos szabadkőműves páholy, a Propaganda Due (P2) tagjai voltak. A P2-t Licio Gelli olasz multimilliomos és szélsőjobboldali fasiszta irányította, és tagjai között politikusokat, katonai vezetőket, üzletembereket, sőt még a későbbi olasz miniszterelnököt, Silvio Berlusconit is megtalálhattuk. 1981 márciusában az olasz rendőrség rajtaütött Gelli irodáján, és egy széfben megtalálták a P2 tagjainak listáját, amely politikai földrengést okozott: a miniszterelnök lemondott, egy rendőrfőnök öngyilkos lett, egy volt miniszter pedig túladagolta magát.

A rajtaütés során olyan dokumentumok is előkerültek, amelyek Calvi illegális offshore műveleteire és csalárd pénzügyi gyakorlataira utaltak. 1981 májusában a bankárt letartóztatták valutabűncselekmények miatt, és négy év börtönbüntetésre ítélték, ám óvadék ellenében szabadlábon védekezhetett. Calvi kihasználta az alkalmat, és egy aktatáskával, tele terhelő dokumentumokkal, elmenekült az országból. Néhány nappal londoni érkezése után a Banco Ambrosiano összeomlott, hatalmas adósságokat hagyva maga után.

Az eltűnt milliárdok

Az olasz nyomozók felfedezték, hogy Calvi eltűnése előtt 1,5 milliárd dollár hiányzott a bankjából. A pénz egy része a Vatikáni Bankon keresztül külföldre került, amely mentesült az olasz devizakorlátozások alól. A pénzt részben dél-amerikai országokba küldték alacsony kamatozású hitelek formájában, a Katolikus Egyház utasítására. A fennmaradó összeget luxemburgi és dél-amerikai fedőcégeken keresztül mosták tisztára, majd visszajuttatták Olaszországba, hogy Calvi részvényeket vásároljon a Banco Ambrosianóban. Ezzel a módszerrel Calvi a bank pénzeit használta fel személyes vagyonának növelésére.

A Vatikán soha nem vállalt jogi felelősséget a Banco Ambrosiano összeomlásáért, ám 1984-ben "erkölcsi felelősségre" hivatkozva 406 millió dolláros önkéntes hozzájárulást tett a bank hitelezőinek. Paul Marcinkus érseket is kihallgatták volna, de a Vatikán alkalmazottjaként mentességet kapott, és mindvégig tagadta bűnösségét.

Gyilkosság vagy öngyilkosság?

Calvi családja, különösen özvegye, Clara Calvi, nem fogadta el az öngyilkossági verdiktet. 1983-ban egy második vizsgálat nyílt végzést hozott, ami további nyomozást tett lehetővé. A család saját nyomozókat és igazságügyi szakértőket bérelt fel, és 1998-ban Calvi holttestének exhumálása új bizonyítékokat tárt fel. A nyakán talált sérülések nem voltak összeegyeztethetők az akasztással, és a zsebében lévő téglákon nem találták meg Calvi ujjlenyomatait. 2002 októberében olasz bírók megállapították, hogy a bankárt meggyilkolták.

2005 októberében öt ember - köztük Flavio Carboni szardíniai pénzember, Manuela Kleinszig, Ernesto Diotallevi római vállalkozó, Silvano Vittor, Calvi egykori sofőrje és testőre, valamint Pippo Calo, a Cosa Nostra pénztárosa - ellen emeltek vádat Calvi meggyilkolásával kapcsolatban. A vád szerint Calvi a maffia pénzét sikkasztotta, amelyet tisztára kellett volna mosnia, és zsarolni akart prominens személyeket, köztük politikusokat. A 20 hónapos per azonban 2007 júniusában az összes vádlott felmentésével zárult. Calvi haláláért a mai napig nem ítéltek el senkit.

A Blackfriars-híd szimbolikája

Az olasz újságíró, Paolo Filo della Torre, aki ismerte Calvit, úgy vélte, hogy a bankár halálának helyszíne, a Blackfriars-híd, szimbolikus jelentőséggel bír. A P2 tagjai fekete köpenyt viseltek, és "fekete barátokként" (frati neri) hivatkoztak magukra, ami összecseng a híd nevével. Filo della Torre szerint Calvi halála egy középkori olasz hagyományra emlékeztet, amely tele van intrikával és erőszakkal.

Örökség és megválaszolatlan kérdések

Roberto Calvi halála mindmáig az egyik legnagyobb megoldatlan rejtély az olasz történelemben. Az ügy a Vatikán, a maffia, a szabadkőművesség és a politika sötét összefonódásáról tanúskodik. Bár a Banco Ambrosiano összeomlása és Calvi meggyilkolása hatalmas botrányt kavart, a felelősök soha nem kerültek rács mögé. A történet arra figyelmeztet, hogy a hatalom és a pénz világában a titkok gyakran mélyebben rejtőznek, mint azt elsőre gondolnánk. (1)

(1) - https://www.bbc.com/culture/article/20250611