Lila illúzió - kedvenc színed talán nem is létezik?

Gondoltad volna, hogy a lila szín - sokak nagy kedvence - valójában nem is létezik úgy, ahogy más színek? Egy friss tudományos kutatás szeri...

Gondoltad volna, hogy a lila szín - sokak nagy kedvence - valójában nem is létezik úgy, ahogy más színek? Egy friss tudományos kutatás szerint a lila nem egy valós, spektrális szín, hanem csupán az agy trükkje, amellyel megpróbálja értelmezni a beérkező vizuális jeleket.

A szivárvány színeit az iskolából jól ismerjük: piros, narancs, sárga, zöld, kék, indigó és ibolya - vagyis az angol ROYGBIV mozaikszó. Ezek a "valódi" színek mind egy-egy meghatározott hullámhosszhoz tartoznak a látható fény spektrumán belül. Ám a lilát - bármennyire is úgy érezzük, hogy ott a helye - nem találjuk meg köztük.

Ez azért van, mert a lila nem önálló hullámhosszon alapul, mint például a zöld vagy a sárga. Ehelyett a piros és a kék fény kombinációjából jön létre - ám ez a kombináció a fizikai valóságban problémás. Ugyanis a piros és a kék fény a spektrum két ellentétes végén helyezkedik el, így normál körülmények között nem találkoznak.

Amikor mégis egyszerre jut piros és kék fény a szemünkbe - például amikor egy képernyőn lilát látunk -, az agyunk érdekes trükkhöz folyamodik. A látásért felelős receptorsejtek, az úgynevezett csapok három típusba sorolhatók: az S-csapok (rövid hullámhossz, kék/ibolya), az M-csapok (közepes hullámhossz, zöld/sárga) és az L-csapok (hosszú hullámhossz, piros/narancs). Ezek a sejtek érzékelik a fényt, és jeleket küldenek az agynak.

Amikor egyszerre aktiválódnak az S- és L-csapok, vagyis amikor egyszerre érzékelünk kéket és pirosat, az agy "összezavarodik," mert a spektrum két végéről érkeznek az ingerek. És itt jön a trükk: az agy, hogy feloldja ezt a zavart, nem egyenesen értelmezi a spektrumot, hanem kör alakúvá hajlítja, hogy a két vég találkozhasson. Így jön létre a lila.

Ez azt jelenti, hogy bár a lilát látjuk és érzékeljük, valójában nem létezik önálló hullámhossza - vagyis a természetben, spektrálisan nem fordul elő. Az agy "kitalálja," hogy segítsen nekünk értelmezni az egyidejű piros és kék ingereket.

Ez a jelenség lenyűgöző példája annak, mennyire kreatívan dolgozik az agyunk, amikor érzékelésről van szó. A látórendszer nem csupán passzívan fogadja a fényt, hanem aktívan értelmezi és alakítja a látott képet.

Ennek ellenére a lila színnek komoly kulturális jelentősége van. A történelem során gyakran a királyi családok, az uralkodók és a gazdagság színe volt. A spirituális világban a misztikumhoz, varázslathoz és kreativitáshoz kapcsolódik. A modern világban pedig egy divatos, népszerű árnyalat, amely számtalan termék és márka vizuális arculatában is megjelenik.

Szóval, ha a lila a kedvenc színed, ne csüggedj - bár fizikailag nem létezik, az agyad csodás munkát végez, hogy megteremtse számodra. Tulajdonképpen a lila a bizonyíték arra, hogy amit látunk, az sokszor nem a valóság, hanem annak az agyunk által alkotott verziója. (1)

(1) - https://www.dailymail.co.uk/sciencetech/