Felfedeztek egy trópusi őserdei fát, amely imádja, ha belécsap a villám

Panama trópusi őserdeinek mélyén, ahol a páratartalom szinte tapintható, és a növényzet szinte a végtelenségig nyújtózik az ég felé, él egy ...

Panama trópusi őserdeinek mélyén, ahol a páratartalom szinte tapintható, és a növényzet szinte a végtelenségig nyújtózik az ég felé, él egy különleges fa, az almendro (Dipteryx oleifera). Ez a monumentális faj, amely akár 55 méteres magasságot is elérhet, nem csupán impozáns méretével hívja fel magára a figyelmet.

A legújabb kutatások szerint az almendro egyenesen természetes villámhárítóként funkcionál, és ezt a képességét nem csupán túléli, hanem aktívan felhasználja a túlélésért folytatott küzdelemben.

Egy friss tanulmány, amely a neves New Phytologist folyóiratban jelent meg, megdöbbentő részleteket tárt fel az almendro és a villámok kapcsolatáról. A kutatók megfigyelték, hogy amikor egy villám lecsap erre a fára, a hatalmas elektromos töltés nem csupán áthalad rajta, hanem egyenesen a fa javára válik. A villámcsapás elpusztítja a fára kapaszkodó parazita liánokat, és ami még meglepőbb, a közeli, potenciálisan konkurenciát jelentő fákat is elpusztítja. (1)

"Ez egy igazán kreatív munka, amely megváltoztatja a nézőpontunkat arról, hogyan gondolkodunk a villámról, mint zavaró tényezőről," - nyilatkozta Tommaso Jucker, a Bristoli Egyetem erdőökológusa, aki nem vett részt a kutatásban.

A trópusi erdőkben a villám működése sokkal rejtélyesebb, mint a hűvösebb éghajlatokon. Itt a fák nem gyulladnak ki vagy robbannak fel a becsapódás következtében. A Smithsonian Trópusi Kutatóintézet panamai Barro Colorado szigetén található terepállomásán 2014 óta tudósok több megfigyelő rendszert telepítettek. Ezek a rendszerek - beleértve a kamerákat és az elektromágneses szenzorokat - kevesebb mint 30 méteres pontossággal képesek meghatározni egy villámcsapás helyét, így könnyebben azonosítható, melyik fát érte a találat.

2014 és 2019 között a műszerek segítségével Evan Gora, a Cary Ökoszisztéma-tanulmányok Intézetének erdőökológusa és munkatársai összesen 94 villámcsapást azonosítottak be. A kutatók minden egyes alkalommal felkeresték a villám által eltalált fát, és megvizsgálták azt, valamint a környező fákat a károsodások szempontjából. A következő hónapokban és években többször is visszatértek, hogy megfigyeljék a fák állapotát.

Az almendro fák különösen ellenállónak bizonyultak a villámcsapásokkal szemben. A kilenc eltalált fa mindegyike szinte sértetlen maradt, csupán kisebb levélveszteséget szenvedett el.

Összehasonlításképpen, a hasonló magasságú, más fajtájú fák közel hatszor nagyobb károkat szenvedtek el; átlagosan felső ágaik és leveleik 40%-a pusztult el, és e fák 64%-a elpusztult a becsapódást követő első két évben.

Az egyetlen dolog, ami az almendrokon elpusztult, a liánok voltak. Ezek a kúszónövények a fa lombkoronáján terjeszkednek, elvonva tőle a fényt. Ezek a liánok annyira agresszívek, hogy gátolhatják a fa növekedését és szaporodását.

A villámcsapások egy másik előnye a kisebb, az almendrokat körülvevő fák járulékos károsodása volt. Az alacsonyabb fák ágvégződései néhány héten belül elkezdtek elhalni, valószínűleg azért, mert az elektromos áram a levegőn keresztül átugrott, az érintkező leveleken áthaladt, vagy átáramlott a közös liánokon keresztül. Több hónap alatt sok környező fa lassan elveszítette leveleit és elpusztult.

A kutatók kiszámították, hogy egy adott fa esetében az almendro közelében élés 48%-kal növeli a villámcsapás miatti elhalálozás valószínűségét - így a villám segíthet eltávolítani azokat a fákat, amelyek elég magasra nőhetnek ahhoz, hogy versenyezzenek az almendroval a napfényéért - mondja Gora. "Minden fa, amelyik túl közel van, lényegében áramütést szenved."

A parazita liánok elvesztése és a versenytárs fák elpusztulása segítheti az almendrokat abban, hogy 14-szer több magot hozzanak létre, mint egyébként - állapította meg a kutatócsoport számítása.

Az az elképzelés, hogy a villámcsapások versenyelőnyt biztosítanak az almendro számára, "nagyon is logikus," - mondja Gabriel Arellano, a Michigani Egyetem trópusi ökológusa, aki nem vett részt az új tanulmányban. "Lenyűgöző és csodálatosan ösztönös," - teszi hozzá Jucker.

Gora és munkatársai néhány feltételezéssel rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy az almendro fák miért kevésbé hajlamosak károsodni egy villámcsapás után, mint szomszédaik. Egy korábbi kutatásban a csapat megállapította, hogy ez a fafajta elektromosan jobban vezetőképes, mint mások, valószínűleg a víz hatékonyabb áramlása miatt a fában. Ennek eredményeként egy adott elektromos árammennyiség esetén az almendrok valószínűleg kevésbé melegszenek fel, mint más fajok, és ezért kevesebb kárt szenvednek el.

Az almendro fa annyira tűri a csapásokat, hogy valójában maga is "hívhatja" a villámot. Miután drónokkal lefényképezték és felmérték az erdőt, a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a Barro Colorado szigetén található átlagos almendro sok méterrel magasabb, mint a többi közeli fa, és szélesebb a lombkoronája, ami 68%-kal növeli a villámcsapás valószínűségét.

Lehet, hogy az almendro nincs egyedül. A trópusokról származó anekdotikus megfigyelések azt sugallják, hogy a villámálló fajok nem korlátozódnak Panamára - mondja Gora. "Nagyon valószínű, hogy bizonyos fák világszerte profitálnak a villámokból az erdőkben." Ez a lenyűgöző felfedezés rávilágít a természet bonyolult és sokszor meglepő összefüggéseire, és új perspektívát nyit a trópusi ökoszisztémák megértésében. (2)

(1) - https://nph.onlinelibrary.wiley.com/doi/
(2) - https://www.science.org/content/article/