Winston Churchill és Nagy-Britannia "utolsó boszorkánya": Hogyan zártak börtönbe egy skót nőt 1944-ben, miután "megidézte a halottakat"

1944 áprilisában, miközben a második világháború tombolt, a brit miniszterelnöknek, Winston Churchillnek fontosabb dolga is akadt, mint bosz...

Bashar üzenete: Idegenek formálták az emberiséget?

Katie rejtélyes esete, akinek spontán módon aranyfoltok jelentek meg a testén

Megmagyarázhatatlan kommunikáció - Meglepő tudományos bizonyíték a médiumságra

1944 áprilisában, miközben a második világháború tombolt, a brit miniszterelnöknek, Winston Churchillnek fontosabb dolga is akadt, mint boszorkánysággal kapcsolatos jogi ügyekkel foglalkozni. Ám egy különös bírósági eset annyira felháborította, hogy nem tudta figyelmen kívül hagyni - egy olyan ügy, amely inkább a középkorba illett volna, semmint egy modern háborúban álló nemzet bíróságára.

Az érintett személy Helen Duncan volt, egy skót médium, akit az 1735-ös, elavult boszorkánysági törvény alapján ítéltek el.

Churchill egy dühös feljegyzésben fordult Herbert Morrison belügyminiszterhez, követelve a magyarázatot arra, hogy "miért alkalmazzák az 1735-ös boszorkánysági törvényt egy modern bíróságon?" Az eljárást "elavult ostobaságnak" nevezte, és megkérdőjelezte a per költségeit és szükségességét. Ám a haragja mögött egy sokkal mélyebb és rejtélyesebb kérdés húzódott meg - csupán egy csaló volt-e Helen Duncan, vagy valóban birtokában volt természetfeletti képességeknek, amelyek miatt nemzetbiztonsági fenyegetést jelenthetett?

Helen Duncan korai élete

Helen Duncan 1897-ben született Callanderben, Stirlingshire-ben, egy szerény munkáscsaládban. Apja, Archibald Macfarlane tetőfedőként dolgozott, míg édesanyja, Isabella hithű keresztény volt. Helen már fiatal korától azt állította, hogy természetfeletti képességei vannak. Első megérzését állítólag kilencévesen élte át, amikor figyelmeztetett egy helyi orvost, hogy ne utazzon el Loch Lubnaighoz. Az orvos figyelmen kívül hagyta a figyelmeztetést, és halálos balesetet szenvedett.

Különös képességei miatt Helen kirekesztetté vált kortársai között. Saját szavaival élve: "Eljött az idő, amikor az osztálytársaim teljesen elutasítottak... Féltek tőlem." Meg volt győződve arról, hogy születésétől fogva rendelkezik egy "második látás képességével," amely lehetővé tette számára, hogy bepillantson a múltba és a jövőbe egyaránt.

1916-ban férjhez ment Henry Duncanhez, egy háborús veteránhoz, és nyolc gyermekük született, akik közül hatan érték meg a felnőttkort. Henry bátorította feleségét, hogy fejlessze médiumi képességeit, így Helen szeánszokat kezdett tartani otthonukban.

Felemelkedés és botrány

Duncan szeánszai gyorsan népszerűvé váltak, különösen azok körében, akik kétségbeesetten próbálták felvenni a kapcsolatot elvesztett szeretteikkel. A beszámolók szerint "ektoplazmát" - egy rejtélyes, fehér, fátyolszerű anyagot - hozott létre, amelyből a szellemek állítólag megjelentek. A szkeptikusok, köztük Harry Price tudós azt állították, hogy az ektoplazma valójában semmi más, mint lenyelt gézanyag, amit később visszaöklendezett.

A kétkedések ellenére Duncan népszerűsége töretlen maradt. Egyes becslések szerint heti keresete mai értékben elérte a 4000 fontot. Ahogy azonban nőtt a hírneve, úgy fokozódott az ellene irányuló hatósági figyelem is.

Hírneve 1941 novemberében vett drámai fordulatot, amikor egy szeánsz során állítólag felfedte a brit HMS Barham csatahajó elsüllyedését. Mivel ez az információ akkor még szigorúan titkos volt, felmerült a gyanú, hogy belső forrásból származó értesülései lehetnek. A kormány, amely különösen aggódott a háborús titkok védelme miatt, figyelni kezdte őt.

Még nyugtalanítóbb volt, hogy Duncan 1941 májusában megjósolta a HMS Hood elvesztését, még mielőtt a brit Admiralitás hivatalosan értesült volna az esetről. Roy Firebrace dandártábornok, Skócia katonai hírszerzésének vezetője személyesen is részt vett az egyik szeánszon, és később tanúvallomásában kijelentette, hogy hallotta, amint Duncan szellemvezetője, "Albert" bejelenti a hajó elsüllyedését, mielőtt az hírré vált volna.

Ezek az események komoly aggodalmat keltettek. Vajon valóban kapcsolatba tudott lépni a halottakkal, vagy valamilyen módon hozzáfért szigorúan titkos információkhoz? Ha képes volt ilyen titkok feltárására, vajon véletlenül leleplezhetett le létfontosságú háborús stratégiai információkat - például a közelgő normandiai partraszállás részleteit?

A letartóztatás és a per

1944 januárjára a brit kormány úgy döntött, hogy nem tűri tovább Helen Duncan tevékenységét. Letartóztatták egy plymouthi szeánsz közben három másik személlyel együtt. Kezdetben az 1824-es csavargótörvény alapján emeltek vádat ellene - ezt a jogszabályt gyakran használták hamis jövendőmondók ellen -, ám a hatóságok később az 1735-ös boszorkánysági törvény alapján súlyosabb vádat emeltek.

A londoni Old Bailey bíróságon zajló tárgyaláson a vád képviselői csalónak állították be Duncant, aki a gyászolók kétségbeesését használta ki. A védelem ezzel szemben 44 tanút szólított, köztük tiszteletben álló szakembereket, akik eskü alatt vallották, hogy Duncan segített nekik elhunyt szeretteikkel kapcsolatba lépni. Duncan még azt is felajánlotta, hogy a bíróságon megidézi szellemvezetőjét, Albertet, hogy bizonyítsa képességeit, de az esküdtszék elutasította az ajánlatot.

A bíróság figyelembe vette azokat az 1933-ban készült fényképeket is, amelyeket Harry Price készített, és amelyek szerint Duncan "ektoplazmája" leginkább egy darab anyagra emlékeztetett. A szenvedélyes védelem ellenére a bizonyítékok egyre inkább Duncan ellen szóltak. Bűnösnek találták, és kilenc hónap börtönbüntetésre ítélték.

Churchill haragja és Duncan utolsó évei

Winston Churchill mélységesen elégedetlen volt a per kimenetelével. Herbert Morrison belügyminiszterhez írt feljegyzésében azt kérdezte, miért pazarolnak erőforrásokat egy médium üldözésére, miközben az ország háborúban áll. Morrison azzal védekezett, hogy nem volt közvetlen befolyása a büntetőeljárásokra.

Börtönbüntetése letöltése után Duncan megfogadta, hogy többé nem tart szeánszokat. Azonban a per által keltett hírnév csak növelte iránta az érdeklődést. 1956-ban rávették, hogy tartson egy újabb szeánszot Nottinghamshire-ben. A még mindig gyanakvó rendőrség razziát tartott az eseményen. Bár nem találtak egyértelmű bizonyítékot a csalásra, a hirtelen közbeavatkozás állítólag sokkot okozott Duncannek. Öt héttel később meghalt.

Helen Duncan maradandó öröksége

Halála után is viták övezik Duncan ügyét. Sokan csalónak tartják, bizonyítékként említve a sajtvászonból készült ektoplazmát és a megrendezett szeánszokat. Támogatói viszont azt állítják, hogy valódi médium volt, akit igazságtalanul üldözött egy kormány, amely félt a képességeitől.

Unokái - közülük néhányan azt állítják, hogy örökölték Duncan képességeit - a mai napig harcolnak azért, hogy posztumusz kegyelemben részesítsék. 2008-ban a skót parlament elutasította az erre irányuló kérelmet, de a küzdelem az igazságért tovább folytatódik.

A BBC négyrészes sorozata, "Paranormal: Britain’s Last Witch" (Paranormális: Britannia utolsó boszorkánya) mélyrehatóan vizsgálja Duncan rejtélyét. A műsorban megszólalnak rokonai, történészek és paranormális jelenségekkel foglalkozó kutatók. A műsorvezető, Sian Eleri még egy szeánszon is részt vesz, hogy megpróbálja felvenni a kapcsolatot Duncan szellemével.

Bármi is legyen az igazság, egyvalami biztos - Helen Duncant a hatóságok fenyegetésnek tekintették. Akár egy ügyes csaló volt, akár valódi közvetítő a szellemvilág és az élők között, története a brit jogtörténet egyik legkülönösebb és legérdekesebb epizódjaként marad fenn.

Vajon tényleg ő volt Britannia utolsó boszorkánya, vagy csak egy nő, akinek képességei - valósak vagy sem - szembe kerültek egy háborúzó nemzettel? A válasz éppoly rejtélyes marad, mint azok a szellemek, akiket állítólag megidézett. (1)

(1) - https://www.dailymail.co.uk/news/