Gyermekek árnyai és megmagyarázhatatlan ájulások: Szellemvadászok nyomoznak egy írországi múzeumban

A Waterford városában, Írországban található Wake Múzeum régóta ismert történelmi relikviáiról és kiállításairól, amelyek az ír halotti és g...

A Waterford városában, Írországban található Wake Múzeum régóta ismert történelmi relikviáiról és kiállításairól, amelyek az ír halotti és gyászszertartások hagyományait mutatják be. Azonban egy sor megmagyarázhatatlan esemény vetette fel a kérdést, vajon az egykori lakók még mindig jelen lehetnek-e.

Szellemalakok tükröződése, rejtélyes ájulások és kiszámíthatatlanul működő elektromos eszközök miatt a múzeum kurátora, Cliona Purcell paranormális nyomozók segítségét kérte.

Egy titokzatos jelenlét

A látogatók és a múzeum dolgozói egyaránt nyugtalanító élményekről számoltak be, de talán a legfurcsább jelenség a gyermekek tükröződése az üveges kiállító vitrinekben. Ezekben a vitrinekben gyászékszereket helyeztek el - ez a szokás a georgiánus korszakban (1714-1837) volt népszerű, amikor a magas halandósági arány, különösen a gyermekek körében, arra késztette az embereket, hogy elhunyt szeretteik hajából emléktárgyakat készítsenek.

A tükröződéseket túravezetők, helyszíni munkások és látogatók is észlelték - köztük olyanok is, akik korábban szkeptikusnak vallották magukat. "Néhány munkatárs, főleg azok, akik egyedül nyitják ki a múzeumot, gyermekek tükröződését látták az üvegben," - árulta el Purcell.

A rejtélyt tovább fokozzák a megmagyarázhatatlan elektromos zavarok és a fizikai reakciók - például a látogatók hirtelen ájulása -, amelyek felerősítették a spekulációkat, miszerint a múzeumban talán valóban kísértetek járnak.

A ház története

A múzeum egy 15. századi szegényházban kapott helyet, amely az évszázadok során különböző családok otthonául szolgált. Az egyik legismertebb lakója a Roberts család volt, amelynek feje John Roberts, Waterford híres építésze volt. Felesége, Mary több mint húsz gyermeket szült, de közülük mindössze nyolc érte meg a felnőttkort. A korabeli magas gyermekhalandóság miatt valószínűsíthető, hogy több gyermek is a ház falai között hunyt el, ami összefüggésben állhat a múzeumban észlelt paranormális tevékenységekkel.

A GhostÉire nyomozása

Válaszokat keresve Purcell meghívta a GhostÉire nevű ír paranormális kutatócsoportot, hogy alapos vizsgálatot végezzenek a múzeumban. A csapatot Anthony Kerrigan vezeti, és tudományos, valamint hagyományos módszereket egyaránt alkalmaznak a szellemekkel való kommunikációra és a rejtett történetek feltárására.

Vizsgálatuk során a GhostÉire szeánszokat és különböző kísérleteket végzett, hogy megállapítsák, jelen vannak-e szellemek a múzeumban. Bár közvetlen kapcsolatot nem tudtak létesíteni a feltételezett gyermekszellemekkel, nyugtalanító jeleket fedeztek fel, amelyek arra utalnak, hogy az épület múltja sötétebb lehetett annál, mint amit eddig ismertek.

Zűrös múlt?

A GhostÉire nyomozásának egyik legmegdöbbentőbb felfedezése egy Ouija-tábla szeánsz során történt. A tábla a "Monto" szót jelezte ki, amit a kutatók a hírhedt dublini Monto negyeddel hoztak összefüggésbe.

Monto Írország legnagyobb vörös lámpás negyede volt 1860 és 1925 között, ahol egy időben akár 1600 nő is dolgozott. A negyedet kemény és kizsákmányoló körülmények jellemezték, sok nő szenvedést és szélsőséges bántalmazást élt át ott. Ez a felfedezés arra utalhat, hogy a waterfordi múzeum épülete egykor bordélyházként működhetett.

"A 'Monto' szó felbukkant egy Ouija-tábla szeánsz során, így azt feltételezzük, hogy a szellemnek valamilyen kapcsolata volt ezzel a hellyel," - magyarázta Kerrigan. Ezután beszámolt egy olyan szellemmel való találkozásról, akit egy ázsiai származású nőként azonosítottak, és aki valószínűleg erőszak áldozata lett ezen a helyszínen. A kutatók egy "madame" jelenlétére is gyanakodtak, aki egykor az intézményt irányíthatta.

Paranormális jelenségek és technológia

A GhostÉire nem csupán hagyományos spirituális módszereket alkalmazott. Hogy alátámasszák megállapításaikat, modern technológiát is bevetettek, például egy Faces nevű arcfelismerő programot, amelyet általában bűnügyi nyomozások során használnak. Az eszköz egy ázsiai származású nő arcvonásait mutatta ki - egy szokatlan és rejtélyes nyomot, amely egy elfeledett fejezetre utalhat az épület múltjában.

Kerrigan kifejezte érdeklődését az iránt, hogy történészekkel dolgozzon együtt annak érdekében, hogy megerősítsék az épület korábbi funkcióját. "Nagyon érdekelne, hogy beszéljek valakivel, aki ismeri az épület történelmét, és segíthetne tisztázni ezt a kérdést," - mondta.

A természetfeletti tudománya

Míg a popkultúra gyakran átlátszó, falakon átsuhanó szellemekként ábrázolja a kísérteteket, Kerrigan hangsúlyozta, hogy a paranormális nyomozók inkább hangokra és környezeti változásokra támaszkodnak. "A kamerák nem igazán hasznosak szellemek észlelésére. A hangfelvételek megbízhatóbbak, ezért a paranormális kutatók ezen a területen érnek el jobb eredményeket." - magyarázta.

Csapata olyan elméleteket vizsgál, amelyek az emberi tudat és a túlvilág kapcsolatára összpontosítanak, beleértve azt az elképzelést, hogy a tudat egy része a halál után egy másik dimenzióban is tovább működhet. Figyelemmel kísérik a környezeti változásokat is, például a hőmérséklet-ingadozásokat és a légmozgásokat, amelyek egy szellem jelenlétére utalhatnak. A Wake Múzeumban végzett vizsgálatuk során a csapat minden tagja megmagyarázhatatlan fejfájást tapasztalt - olyan jelenséget, amelyet gyakran paranormális tevékenységgel hoznak összefüggésbe.

Bármi is legyen az igazság, egy dolog biztos: a Wake Múzeum továbbra is olyan hely, ahol a történelem szinte kézzelfoghatóan él. Legyen szó kísértetekről vagy az ott kiállított tárgyak mély érzelmi hatásáról, a múzeum továbbra is lenyűgözi azokat, akik belépnek a kapuin. A rejtély egyelőre megoldatlan marad, várva a jövő kutatóit, akik talán még több titkot tárhatnak fel. (1)

(1) - https://www.irishexaminer.com/news/