Szicíliai régészek egy gipszformát fedeztek fel, amelyet Medusza-maszkok készítéséhez használtak 2000 évvel ezelőtt

A régészek nemrégiben egy érdekes leletre bukkantak a szicíliai Finziade ősi romjai között. Ez a felfedezés egy olyan gipszminta, melyet a m...

300 évnyi meghamisított történelem

Egy amatőr fémkereső ősi római kincseket fedezett fel az Egyesült Királyságban

Hogyan lehetséges, hogy a 2000 éves római beton erősebb, mint amit jelenleg elő tudunk állítani?

A régészek nemrégiben egy érdekes leletre bukkantak a szicíliai Finziade ősi romjai között. Ez a felfedezés egy olyan gipszminta, melyet a mitológiai Meduszát ábrázoló maszkok készítésére használtak, ritka betekintést nyújt a görög és római kultúrák találkozásába az időszámításunk előtti első században.

A mintát a "18. ház" nevű épületben találták, amely eredetileg az i.e. 2. században lakóházként épült, később pedig kézműves műhelyként használták. Ez a felfedezés világossá teszi a római köztársaság idején Szicíliában végbement gazdasági és kulturális átalakulásokat, és értékes információkat ad a térség társadalmi, vallási és művészeti életéről.

Egy lenyűgöző felfedezés: A Medusza maszköntő forma

A felfedezés hírét a Vallási és Templomi Park Régészeti és Tájvédelmi Hivatala osztotta meg a közösségi médiában, ahol a régészek felhívták a figyelmet a forma különleges jellemzőire. A szakértők úgy vélik, hogy a minta Meduszát ábrázolja, aki a görög mitológia egyik legismertebb alakja. (1)

Medusza, a kígyókkal borított fejű gorgó szörnyalak, aki Athéné istennő átka miatt kővé változtatta mindazokat, akik ránéztek, a mítosz szerint. Ennek a maszköntő formának a felfedezése különösen fontos, mivel arra utal, hogy Medusza, akit gyakran a szörnyű terror szimbólumaként ábrázolnak, az ókori kultúrákban többféle célt szolgáló jelképként is szerepelt, beleértve a színházi előadásokat és vallási szertartásokat.

A mitológiában Medusza története tragikus. Eredetileg egy gyönyörű halandó nő volt, akit Poszeidón megerőszakolt Athéné templomában, és büntetésül szörnynyé változott. Ellentétben nővéreivel, Medusza átváltozása közvetlen isteni megtorlás volt, és szépsége vált az átkává. Bár népszerű kultúrában szörnyetegként jelenik meg, Medusza képe az ókori Görögországban és Róma területén többféle jelentéssel bírt, gyakran a védelmet, hatalmat és a gonosz elűzését szimbolizálva. Képét pajzsokon, páncélokon, érméken és egyéb tárgyakon is elhelyezték, hogy védelemként szolgáljon a rosszindulatú erőkkel szemben.

Azt, hogy ezt a formát a 18. házban találták, arra utal, hogy az ilyen maszkok előállításának gazdasági jelentősége volt a térségben. Valószínű, hogy a maszkokat színházi előadásokon vagy vallási ceremóniákon használták. A helyszínen talált további maszköntő formák megerősítik ezt a feltételezést, és arra utalnak, hogy a színházi maszkok készítése virágzó mesterség lehetett a római kori Szicíliában. Ez a felfedezés tehát új lehetőségeket nyit a művészetek, szórakoztatás és vallás szerepének megértésében az ókori társadalomban.

A tér hasznosítása: Az "18. ház" átalakítása

Az 18. ház, a felfedezés helyszíne, lenyűgöző betekintést nyújt abba, hogyan alakították át a lakóhelyiségeket gazdasági célokra a római terjeszkedés idején. Eredetileg az i.e. 2. században magánlakásként épült, később pedig kézműves műhellyé alakították, ami a római korban gyakori volt, különösen a gazdasági növekedés idején. A magánlakásból kézműves műhellyé való átalakulás annak a jele, hogy a változó társadalmi és gazdasági környezet hogyan formálta a térhasználatot a római Szicíliában.

A köztársaság idején Szicília jelentős gazdasági fellendülést élt át, amelyet részben a Földközi-tenger központi elhelyezkedése és a Róma számára fontos gabonaszállító szerepe táplált. Ahogy a római befolyás növekedett, sok volt magánlakást alakítottak át, hogy megfeleljenek a bővülő piacok, így a luxuscikkek, kézműves termékek és szórakoztatás iránti keresletnek. A maszkok és más színházi kellékek előállítása, amit az 18. házban talált maszköntő formák is jeleznek, valószínűleg fontos része volt a helyi gazdaságnak. Ez a betekintés a római telepesek térhasználati alkalmazkodásába egyúttal a római társadalom pragmatikus és innovatív gondolkodásmódját is tükrözi.

Szicília: Kulturális olvasztótégely

A Medusza maszköntő forma felfedezése egyben Szicília egyedülálló helyzetét is kiemeli az ókori világban, mint a görög, római és helyi kultúrák kereszteződését. Cicero, a római filozófus és szónok híresen így írta le Szicíliát: "az első, aki csatlakozott a római nép barátságához és szövetségéhez," elismerve annak stratégiai fontosságát és jelentős kulturális hozzájárulását a római birodalomhoz.

Eredetileg görög gyarmatként, Szicília a Kr.e. 8. századtól kezdve görög hatás alatt állt. A sziget számos görög városának otthona volt, amelyek ötvözték a görög hagyományokat az őslakos népek kultúrájával. Amikor a rómaiak elfoglalták Szicíliát a pun háborúk után a Kr.e. 3. században, olyan társadalmat örököltek, amely gazdag volt a görög kulturális hagyományokban. Azonban amikor a rómaiak 241-ben provinciát alapítottak Szicíliában, bevezették saját adminisztratív és kulturális rendszereiket.

A római uralom ellenére számos görög szokás megmaradt, és Szicília továbbra is a kultúrák olvasztótégelye volt. Görög isteneket, mint Démétér és Perszephoné, imádtak a római istenségek mellett, és a sziget művészete és építészete is a görög és római stílusok keveredését tükrözi. A mozaikok, amfiteátrumok és középületek a római mérnöki tudomány mellett görög művészeti hatásokat is mutatnak, és ezzel a két kultúra szimbiotikus kapcsolatát demonstrálják.

Az 18. házban felfedezett Medusza maszköntő forma tökéletes példája ennek a kulturális fúziónak. A görög mitológia, a római kézművesség és a helyi szicíliai gyakorlatok egyesülését tükrözi. Medusza képének használata a formán pedig arra utal, hogy a görög szimbólumok széles körben elterjedtek a római művészetben és vallásban, tovább hangsúlyozva e két ókori civilizáció összefonódását. (2)

(1) - https://www.facebook.com/parcodeitempli/
(2) - https://allthatsinteresting.com/licata-sicily