Így nézett ki egy sebészeti klinika az ókori Rómában

1989-ben a riminiben dolgozó munkások egy rendkívüli régészeti leletre bukkantak. Miközben a város központi Piazza Ferrari nevű közparkjának...

1989-ben a riminiben dolgozó munkások egy rendkívüli régészeti leletre bukkantak. Miközben a város központi Piazza Ferrari nevű közparkjának területét rendezték, gipszmaradványokat találtak, amelyek egy olyan felfedezéshez vezettek, amely örökre megváltoztatta az ókori római városokban zajló élet megértését.

Ami kezdetben rutinszerű ásatásnak tűnt, valójában egy ősi sebészeti klinika maradványainak feltárását eredményezte, amelyek évszázadokig a romhalmazok alatt rejtőztek, lehetőséget adva a régészeknek, hogy ritka bepillantást nyerjenek az ókori orvoslás gyakorlatába.

Egy római város gazdag történelemmel

Rimini, amely az ókorban Ariminum néven volt ismert, egykor egy fontos római város volt, amely stratégiailag az Adriai-tenger partján helyezkedett el. Kr.e. 268-ban alapították, és kulcsfontosságú kikötő és közlekedési csomópont volt, két fontos római út, a Via Aemilia (amely a keleti partot kötötte össze Észak-Olaszországgal) és a Via Flaminia (amely közvetlen kapcsolatot biztosított Róma felé) kereszteződésében. Impozáns infrastruktúrája, mint például Augustus diadalíve (Kr.e. 27) és Tiberius hídja (Kr.u. 21), ma is fennáll, és tanúskodik a város római birodalomban betöltött fontosságáról.

Bár a tudósok régóta tisztában voltak Rimini szerepével a római politikában és kereskedelemben, az 1989-es felfedezés olyan bepillantást nyújtott a város lakóinak mindennapi életébe, amelyet eddig még soha nem láthattak. Amit kezdetben rutinszerű ásatásnak hittek, az hamarosan a város lakóinak mindennapi életéből is feltárt egy darabot, és fényt derített arra, hogyan éltek, dolgoztak és kapcsolódtak a környezetükhöz az ókori Ariminum polgárai.

A sebész házának feltárása

Ahogy a régészek tovább kutatták a területet, több ház maradványaira bukkantak, különböző időszakokból. Egy különleges ház kiemelkedett a többi közül. Ez egy római villa volt, amely több rekonstrukción is átesett, és az utolsó átalakítás a 2. század második felében történt. Az átalakítások során a ház új elemekkel bővült, többek között gazdag mozaikokkal és festményekkel. A romok között a régészek felismerték egy római ház tipikus jellemzőit: előteret, tricliniumot (étkező- és társalgóhelyiséget), cubiculumot (hálószobákat vagy tárgyalótermeket) és latrinát. Az emeleti szinten konyhát és egyéb helyiségeket találtak, amelyek virágzó életmódra utaltak.

Ám az orvosi eszközök felfedezése volt az, amely örökre megváltoztatta a ház jelentőségét. Az itt talált több mint 150 bronzból és vasból készült sebészeti szerszám az első és harmadik század közötti időből származik, melyek rendkívül fejlettek voltak, és a római korszakból valaha talált legteljesebb sebészeti eszközkészletet képviselték. Ebből, valamint egyéb bizonyítékokból, mint például a gyógyszerek készítésére használt mozsarakból a régészek arra a következtetésre jutottak, hogy a ház magán orvosi klinikaként, vagyis taberna medicaként szolgált.

A házat Domus del Chirurgo-nak, azaz a sebész házának nevezték el. Úgy tűnik, hogy ennek a háznak a lakója nem volt hétköznapi római polgár, hanem egy ügyes sebész. Ez ritka felfedezés volt, mivel a római kori régészeti leletek többsége nagy nyilvános épületekre vagy monumentális emlékekre összpontosít. A Domus del Chirurgo egyedülálló betekintést nyújtott egy hétköznapi római orvos életébe.

Egy orvos élete az ókori Rómában

A Domus del Chirurgóban a régészek egy orvosi rendelő maradványait találták, ahol valószínűleg a betegeket vizsgálták és kezelték. A szoba központi eleme egy mozaik volt, amely Orpheuszt ábrázolta, a mitológiai görög hőst, aki gyógyító képességeiről volt ismert. A mozaik körül a rendelő eszközei voltak gondosan elrendezve, bizonyítva az orvos szakértelmét. Ezen eszközök között voltak szikék, csipeszek és egyéb műszerek, amelyeket traumák kezelésére használtak, arra utalva, hogy az orvos sebészeti beavatkozásokat végzett.

Érdekes módon a régészek egy feliratot is felfedeztek, amelyet a klinika falába vájtak. A felirat a következőképpen szólt:

"Eutyches homo bonus hic habitat. Hic sunt miseri."

Ez a latin felirat így fordítható: "Eutyches, egy jó ember, itt lakik. Itt vannak a szegények." Ez arra utal, hogy a doktort, akinek neve valószínűleg Eutyches volt, jól megbecsülték a betegei, talán mint valakit, aki enyhülést hozott a betegeknek vagy sérülteknek. A felirat jelenléte azt is sugallja, hogy a ház nemcsak lakóhely volt, hanem egy olyan hely is, ahová a betegek segítségért jöttek.

A házban talált eszközök és tárgyak arra utalnak, hogy Eutyches valószínűleg Görögországban vagy Kis-Ázsiában képezte ki magát, mivel ezek a régiók híresek voltak az akkori fejlett orvosi tudományukról. Ezt a hipotézist alátámasztja az a felfedezés is, hogy olyan tárgyakat találtak, amelyek ritkák voltak a római kereskedelemben, például egy üvegpanel, amely halakat ábrázolt, valószínűleg a mai Törökországból, és egy bronz ajándék kéz, amely Jupiter Dolichenus kultuszához tartozott. Továbbá Hermarchus görög filozófus szobrára is rátaláltak, ami arra utal, hogy Eutyches tudást és kulturális tárgyakat hozott magával külföldről.

Egy orvos katonai tapasztalattal?

A sebészeti eszközök jellege is Eutyches specializációjára utal. A házban talált sok eszköz harci sebek kezelésére és sebészeti beavatkozások elvégzésére volt alkalmas, ami arra utal, hogy Eutyches katonai orvosként is dolgozhatott. A római birodalomban a katonai sebészek gyakran a frontvonalban dolgoztak, harci sebeket kezelve. A sebész házának leletei ezt a háttért is tükrözik, bizonyítva a katonai orvoslás és a polgári gyakorlat közötti kapcsolatot.

A sebész házának hirtelen vége

A Domus del Chirurgo a 3. század közepén és végén pusztító tüzek áldozatává vált. Egy tűzvész súlyos károkat okozott Észak-Ariminumban, így a sebész házában is. A történelmi feljegyzések szerint a tűz a germán inváziók következménye lehetett, amelyek Gallienus császár (Kr.u. 253–268) uralkodása alatt zajlottak, aki különböző barbár csoportokkal harcolt. A tűz következtében beomlott a tető, és a falak is összedőltek, így a ház belső része a romok alatt rekedt. A romhalmaz évszázadokon keresztül megőrizte a helyszínt, mintegy 2000 évig.

Az ezt követő évszázadokban Rimini bizánci és frank irányítás alá került, és a régió később a reneszánsz olasz polgárháborúinak központjává vált. A viharos időszakok ellenére a tűz romjai megőrizték a sebész házát, így titkait is egészen a modernkori felfedezésig.

Egy tartós örökség

Ma a sebész háza Rimini egyik legértékesebb régészeti kincse. 2007 óta a nagyközönség számára is elérhető, és ritka lehetőséget kínál arra, hogy az emberek visszautazhassanak az időben, és olyan módon tapasztalhassák meg a római orvoslást, ahogyan azt kevés más helyszín képes megadni. A többi ókori műemlék, mint Augustus diadalíve és a Tiberius hídja mellett a sebész háza Rimini gazdag római örökségét tanúsítja, bemutatva nemcsak a birodalom nagyságát, hanem azok mindennapi életét is, akik abban éltek és dolgoztak. (1)

(1) - https://www.nationalgeographic.com/history